A pillanatnyi látvány megörökítője

2017-11-172017-11-15 Demeter Gábor 0 Comments A hónap műtárgya, Szikra Galéria

Nem Jászsági kötődésű festőművész alkotására esett a választás a Szikra Galéria A hónap műtárgya sorozatának bemutatóján november 7-én. Chiovini Ferenc Szolnoki piacnál címet viselő olajképe kapcsán Varga József Zsolt festőművész tartott érdekes előadást az alkotó munkásságáról.

A házigazda, Szikra István örült a szép számmal összegyűlt műkedvelő társaságnak, hiszen szerényebb érdeklődésre gondolt és számított Chiovini Ferenc esetében. Mivel munkássága Szolnok vidékéhez és az ottani művésztelephez kötődik, talán nem olyan ismert, mint a Jászberényben alkotók. Habár a jászszentandrási templom „hírhedt” freskójának elkészítése okán nagyon is számon tartják és a Szikra Galéria állandó tárlatán is sok festménye megtalálható.

Varga József Zsolt festőművész már nem először kapott felkérést a hónap műtárgya sorozatában egy „korabeli alkotótárs” életének és művészetének bemutatására. A felkészülés során meglátogatta a fővárosban Chiovini lányát, Márta asszonyt, akit jászberényi kötödésről kérdezett, de ilyenre nem emlékezett. Viszont átadott egy relikviát, egy 1974-ben készült dokumentumfilm hanganyagát, (sajnos a filmet nem sikerült fellelni) ami Chiovini Ferencről készült. Az életrajz és a művészeti pálya felrajzolását követően ezt ismerhette meg közönség, amelynek meghallgatása közben, az alkotó festményei és lányától kapott archív fényképek voltak láthatóak.

Érdekes története van annak – mert éles ellenszenvet váltott ki –, mikor Aba-Novák Vilmos társaságában freskókkal díszítette föl a jászszentandrási templom falait. Futó Tibor a község egykori főjegyzője 1971-ben készített erről egy részletes írást, amelyből figyelemfelkeltésül olvasott fel Varga József egy érdekfeszítő részletet.

Előkerült egy régi-régi színes film – melyet az előadó meglepetésnek szánt a műkedvelő közönségnek –, ami a Szolnoki Művésztelep festőiről, szobrászairól készült valamikor, köztük Chiovini Ferencről, aki alkotás közben is sokszor volt látható nyakába akasztható kazettás festődobozával, mellyel a legutolsó évekig járta Besenyszög, Szolnok határrészeit, és kisméretű farostlemezre rögzítette impresszióit. Ő maga beszélte el a filmkockákon: „Azzal a kis kazettával mindenhová, sokszor észrevétlenül oda férkőzhettem és olyan momentumokat tudtam megfogni, amit különben nem lehetett volna. A kis kazettával benne voltam az életben, az élet mozgásában. Olyan folyamatait figyelhettem meg, szín- és tónus viszonylatokat tudtam letenni, felszívni és rögzíteni, amik igazak. Úgy festem a kis vázlatokat, hogy már kint megkomponálom, majd a nagyobb képeknél, ezekre a kis képekre támaszkodva festem meg, nyugodt körülmények között.”

Metykó Béla ismét vidám történetekkel, anekdotákkal színesített előadást tartott, korabeli újságcikkekből szemezgetve. Nagy derültséget keltett, mikor arról mesélt, hogy készülve az előadásra szentandrási apósával és anyósával, az Aba-Novák freskókról készült képeket nézegetve, egyszer csak a mama felkiáltott: „ez Tóth Pista, a boltos”. Akkor óriási vihart kavart ennek az ügye, mert Aba Novák ráfestett élő személyeket, bizonyos embereket is, a templomi freskójára.

Ezzel kapcsolatos emlékét elevenítette föl Csikós Miklós emeritus jászkapitány, aki gyermekként sokat járt Jászszentandráson. Akkor mutatták neki szülei és nagyszülei a freskón a boltost, Tóth Pistát, aki történetesen a nagyanya testvére volt. Benke László is a freskóval kapcsolatosan idézett fel egy történetet – ami templomfestő édesapjával történt –, mikor a szentandrási hívők kétségbe esve keresték föl. Arra kérték, csináljon valamit a képpel, de legalább a szemével, mert nem mernek bemenni a templomba. Természetesen a mesternek eszében sem volt belenyúlni egy másik festő munkájába.

Az este beszélgetéssel és az elmaradhatatlan borozgatással zárult, miközben a vendégek megtekinthettek a galéria gyűjteményéből néhány Chiovini festményt. Ezekből is látszott, hogy csodákat teremtett a mester ecsetjével.