Volt szerelem, de nem vettem észre

2017-02-132017-02-13 Demeter Gábor 0 Comments előadás, Főnix Fészek Műhelyház, Lila ákác, színdarab

A színházkedvelők már évek óta tudják, hogy érdemes a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház társulatának munkáira figyelni. Ezért is hívja őket rendszeresen vendégszerepelni városunkba Várszegi Tibor, művészeti vezető. Ezúttal Szép Ernő 1923-as örökzöldjét, a Lila ákác című szerelmes históriát február 1-jén mutatták be a Főnix Fészek Műhelyházban.

Egyszerre hálás és nehéz feladat színpadra vinni Szép Ernő regényét, illetve az abból íródott darabot, hiszen egy régen és végérvényesen letűnt világban, a békebeli, azaz az első világháború előtti Budapesten játszódik. Csacsinszky Pali, a mélabús banktisztviselő a főszereplő, szerelem után lírai módon áhítozó férfi. Nem ismeri fel azt abban a kis ligetbeli lányban – Tóth Manciban –, aki lepréseli a megismerkedésükkor kapott lila ákácot. Bizonyosné Lolát szeretné szeretni, az úriasszony azonban csak játékszernek tekinti és csapodár élvetegségével hamar kiábrándítja. Zsüzsü úr kaszinójában talál rá a varieté táncossá lett Mancira, aki csak az ő kiérdemelhető figyelmére vár. Pali majdhogynem észrevétlenül beleszeret a tisztaságot és romlatlanságot megtestesíteni hivatott, de a férfi által szinte az utolsó pillanatig észre sem vett lányba. Mire ráébred a valóságra, hogy Manci hozta életébe a tiszta szerelmet és az ártatlan ifjúságot, már késő: lányt már oroszországi turnéra viszi a vonat.

Nyomot hagytak a nézőkben a helyenként sziporkázó párbeszédek, a kor követelményeinek megfelelően kissé mesterkélt, erőltetetten szellemes, „városias” nyelvezet. A kibontakozó emberi sorsok és jellemek, valamint a mindent és mindenkit körüllengő érzelmek, mindenekelőtt a szerelem.

A szünet nélkül lejátszott előadás épp kiszámította a nézők figyelmi kapacitását, amit megsegítettek a jól válogatott zenei betétek. Hisz olyan dalok segítették a történet továbblendítését, mint a Például te, a Holnap, ki tudja, holnap látsz-e még?, valamint a Pokol bár és az Ákos Stefi által ismertté tett Engem a rumba döntöget romba. A lokál nőimitátora által előadott Balalajka sír az éjben című sanzon olyan karizmatikusan hangzott, hogy érdemes volt látni és hallgatni.

„Barátom, volt ifjúság és volt szerelem. Nem vettem észre” – hangzik Pali utolsó mondata. És ebben minden benne van: a tovaszálló ifjúság miatt érzett fájdalom, a szerelemre vágyó, de magára maradó, az elrontott és helyre nem hozható élet romjai felett bánkódó ember önsajnálata.

Az előadás igazi esti programot kínált, frissítő szellőt a latyakban totyogó hétköznapokban.