Bátorítjuk a betegeket

2017-01-102017-01-12 Gergely Csilla 0 Comments

A Jászberényi Szent Erzsébet Kórház Gasztroenterológia Részlegének főnővérével, Kun Katalinnal beszélgettünk hivatásáról, a nemrégiben kapott Életmű díja jelentőségéről.

Kun Katalin neve sokaknak ismerősen csenghet a Jászberényi Szent Erzsébet Kórház berkein belül. Mióta dolgozik az intézményben?
Idén lesz negyven éve, hogy pályakezdőként a sebészeten kezdtem el dolgozni. A felnőtt szakápoló végzettségemet Szolnokon, a Tiszaparti Egészségügyi Szakközépiskolában szereztem, 1977 augusztusától pedig már munkába is álltam, mint ápoló. A sebészeten nagyon sokat tanultam Bojtosné Sándor Marikától, aki a gyakorlatban is elindított a pályán. A következő évben, 1978 áprilisától a fül-orr-gégészeten folytattam a munkát, majd 2003. január 1-jétől a belgyógyászaton voltam ápoló, és 2005 januárjától a „gasztro”-n vagyok főnővér. Erre a pozícióra elődöm, Horti Józsefné Eszter nyugdíjba vonulása után kértek fel. Ő alakította ki a jó közösségi szellemet az osztályon, amit nekem csak tovább kellett vinnem.

Mikor döntötte el, hogy az egészségügyi pályát választja hivatásul?
A nővérem példája adott útmutatót, aki szintén a Tiszaparti Egészségügyi Szakközépiskolában végzett. Így én is oda adtam be a jelentkezésemet, ahová fel is vettek. Ha újra kezdeném, akkor is ugyanezt a hivatást választanám, nem bántam meg az akkori döntésemet.

Ezek szerint örömét leli a munkájában, ami bizonyára megkönnyíti a napi munka során felmerülő problémák, akadályok leküzdését. Hogyan telik egy napja?
Elsősorban a nővéri munkát koordinálom, a műszakbeosztást készítem, felhasználásnak megfelelően gyógyszert és szakmai anyagot rendelek és megszervezem az osztályra való felhozatalát, egyéb napi teendőim mellett pedig segítem a zavartalan betegellátást. Tíz nővérrel dolgozunk az osztályon, akik igazán jó csapatot alkotnak. A minimum személyi feltételek meg vannak nálunk, de ha valaki kiesik szabadságolás vagy betegség miatt, akkor én is besegítek a nővéri munkába és műszakba állok. Azt egy picit nehezményezem is, hogy a betegekre kevesebb idő jut, de ilyenkor igyekszem kihasználni a velük töltött időt. Úgy gondolom, hogy egy főnővérnek az is a munkájához tartozik, hogy lelkiekben segítse, bátorítsa a betegeket.

Az osztály vezető főorvosa is egyet ért ezzel a szemlélettel?
Igen. Sőt, egymástól függetlenül, még a közös munka előtt is így gondolkodtunk. Dr. Gáll János osztályvezető főorvossal mindketten hiszünk abban, hogy a páciensek lelki gondozása is része a munkánknak, és megkönnyíti a gyógyulást. Tizenegy éve dolgozunk együtt, úgy gondolom, hogy jó viszonyban vagyunk.

A kórház szakmai napján, Erzsébet-napon vehette át az intézmény Életműdíját. Mit jelent Ön számára ez az elismerés?
Örömmel tölt el, hogy a főnökeim elégedettek a munkámmal és egy ilyen nívós díjjal ismerik azt el. Mindig is igyekeztem szívvel-lélekkel dolgozni, a tudásomnak megfelelően. Azzal, hogy tavaly nekem ítélték az Életműdíjat, egyben az ápolók megbecsüléséről, a Gasztroenterológiai Osztály munkájának elismeréséről is tanúságot tettek, amit munkatársaim nevében is köszönök. 2011-ben Közszolgálati Nívódíjat is kaptam, amit szintén nagy öröm volt átvenni. Boldog embernek érzem magam, mert azt csinálhattam, amit szeretek. Voltak magánéleti problémáim, de a munkám mindig átsegített a nehézségeken, akkor csak a napi feladatokra koncentráltam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a családom is mindig mellettem állt. Büszke vagyok a lányomra, Anitára, aki igen jó pozícióban dolgozik Budapesten és fényes jövő áll előtte.

Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre?
Szeretnék egy picit magammal és a családommal többet foglalkozni, remélem nemsokára unokázni fogok. Kikapcsolódni, utazni, olvasni, színházba járni, tornázni, egészségesen szeretnék élni és lehet még, hogy visszatérek…