Táncos érzelmek

2016-12-01 Demeter Gábor 0 Comments

A tánc ősidők óta jelen van a kultúránkban, sőt, minden kultúra magáénak tudhat egy bizonyos műfajt. Kerékgyártó Edina sokoldalú táncművész és a magyar művészeti körök egyik legelismertebb előadója.

Napliget címmel volt látható előadása a Főnix Fészek Műhelyházban november 24-én este. Szakrális magyar, kortárs cigány és egyedi-egyéni táncnyelven íródott darabokat láthattunk a művésznő előadásában. A tánc olyan számára, mint a levegővétel. „Ha egy nap felkelnék, és nem tudnék többet táncolni – meghalnék. Képes vagyok harcolni, és meghalni azért az egy lépésért” mondta hitvallásaként.

Kezdetnek Edina kecses mozdulatai a régi időkbe kalauzoltak minket, ahol az ősi magyar nép a tánccal fejezte ki háláját a Teremtőjének. József Attila megzenésített költeményét – Áldalak búval, vigalommal – lassú apró mozdulatokkal, lírai finomsággal „szavalta el” tánclépéseivel. A kortárs cigánytáncok egybefonódnak művészetével, kiváló előadója ezeknek a táncműveknek. Ezek maguk teremtik meg a szabályaikat és a saját útjukat járva viszik el üzenetüket. Tiszták, mint a forrás, és erejük van, mint a víznek: ami a legkisebb résen is átjut, és ha elakad, új utat tör magának. Az Andro Drom Cigány himnuszára előadott perzselően szenvedélyes koreográfiája is így hatott.

A táncosnőnek a produkciók között szüksége volt némi időre, pici szuszanásra az áthangolódáshoz, a jelmezcseréhez. Ezt az előadásbeli űrt Várszegi Tibor töltötte meg értékes gondolatokal, vers szavalással, és néhány saját írásművének előadásával, megosztásával.

Edinának a Republic együttes Adtál elém sáros utat zeneszámára készült alkotás, kifinomult, végtelen szenvedélytől fűtött mozdulatsorokban, tánclépésekben mutatkozott meg. Majd következett a Vágtázó Csodaszarvas Hunok csatája szerzeményére előadott vad, elemi erejű produkciója, a közönség nem csak ámult, hanem szinte rabjává vált a táncnak és táncosának.
Az előadás zárásaképp, ráadásnak, újra cigánytánc, újra Andro Drom zene, Cseh Tamás tíz év múlva című számának feldolgozása. Mozdulatok és érzelmek, a szöveg, a zene mély mondanivalóját tükrözték vissza. Minden lépés letisztult, csak a lényeg maradt – a tánc.

Az ezen az estén látott, közönségként átélt táncok magukkal ragadtak és eltávolítottak bennünket a világ zajától egy rövid időre.