Vendégségben Irisztonban
A Magyar Művészeti Akadémia, illetve a Jászok Egyesületének tagjai 2014-ben jártak testvérnépünk hazájában Észak-Oszétia-Alániában. Az útról dokumentumfilm készült, amelyet a küldöttség tagja, Szemadám György festőművész mutatott be csütörtök este a Jász Múzeumban.
Sáfrány József Magyarjárás Irisztonban című ötven perces filmje a magyar és az oszét művészek találkozásait örökíti meg, miközben végigkalauzol a Bács-Kiskun megyényi területű piciny ország természeti szépségein, betekintést enged élő tradícióiba, történelmébe, gasztronómiájába, vallási és művészeti életébe, átfogó képet ad a megélt mindennapokról. A mindössze 800 ezres lélekszámú, igen nagy múltú keresztény népcsoport a saját nyelvén Irisztonnnak nevezi a hazáját. Innen ered a film címe.
A Kaukázus égbe törő hegyei közt megbúvó ősi települések zárt világában mesébe illő valóságként tűnik fel az oszétok jászokhoz fűződő viszonya. Meglepő módon ott mindenki „emlékszik” a közös múltra, testvérként bánnak a magyarokkal, és még inkább a jászokkal. Mindezen okokból a küldöttséget kiemelt tisztelettel fogadták.
Többek között a legmagasabb állami körökből – Észak-Oszétia-Alánia korábbi miniszterelnöke, Nyikolaj Alexandrovics Khlincov –, művészeti szimpóziumokból – Leonyid Baszhanov, a moszkvai Állami Kortárs Művészeti Központ művészeti igazgatója – voltak jelen a delegáció fogadásánál. Szeretetük a vendéglátásban is megnyilvánult. A már szinte szertartásként aposztrofálható több órás étkezésben, az úgynevezett a kuftban tapasztalták meg a magyar vendégek a tisztelet oszét jeleit.
A terített asztal kulináris örömei mellett az ülésrend meghatározó szerepe is a tradíció része, a tisztelet kifejezésmódja. A gasztronómiai hagyományok megismerésén túl a kultúra egyéb területeinek megízlelésére is volt lehetőség a néhány nap folyamán. Felejthetetlen élmény volt az a spontán táncos est, amellyel Vlagyikavkazban búcsúztatták a vendégeket. A műsor folyamán kiderült, valamennyi oszét született tánctehetség és bár, mint Szemadám György kommentálta, folyton ittak és itattak, a jókedvükhöz nincs szükség a kvaszra. Múltuk megtartásában egyébként nagy szerepet játszik a táncos hagyomány, de élénken él az ősök tisztelete, és hihetetlenül erős a nemzettudat.
Ezt a páratlan hazaszeretetet és összetartozást csak tovább erősítette a beszláni tragédia, amelynek torokszorító helyszínén a magyar delegáció is főt hajtott az áldozatok előtt. A rettenetes csapás soha nem gyógyuló sebet ejtett a nép testén, hiszen szinte egy egész generációt irtottak ki a terroristák 2004 szeptemberében. A csapást csak az Istenbe vetett hit segítségével tudta feldolgozni ez az ősidők óta katonanép. Azzal az erős hittel, ami valahol több mint kétezer évvel ezelőtt pogány gyökerekből származik, és ma is őriz ősi, misztikus elemeket. Mára már Wastiardji, a harcosok védőszentje Szent Györggyé szelídült, de a kereszténységnek egyedülálló formáját gyakorolják az oszétok. Mindennek megnyilvánulási formáiba is betekinthettek az utazók női és férfi kolostorokban tett látogatásaik során. Utazásaikat végigkísérte a természet és az épített környezet szépsége, a vendéglátásban testet öltő nyitottság és szeretet.
A film és az azt követő élménybeszámoló végén a résztvevők nevében Hortiné dr. Bathó Edit igazgató asszony köszönetet mondott az előadónak a lelkünket megérintő programért, a bölcs és igaz gondolatokért. A következőkben a hallgatóság kérdéseire válaszolva Szemadám György még egy rövid filozófiai kitérőt tett a mai kor emberének önhittségbe ágyazott tudatlanságáról, amelynek ellenpéldája az Oszétiában élők ősi tudást megtartó egyszerű bölcsessége.
a BerényCafé újságírója.
