Álomutazás a természetben

A Jász Múzeum és a Jász Múzeumért Alapítvány szeptember 6-án egy nem éppen szokványos könyvbemutatót rendezett a Jász Múzeumban. Egy hetven évvel ezelőtti kéziratból született könyv került az érdeklődők elé, akik megtöltötték a múzeum kistermét. A kiadvány szerzője a jászberényi id. Bathó László, aki már nem lehetett közöttünk, de családja, fia felesége és unokája ott voltak a könyvbemutatón.

Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgatója köszöntötte a megjelenteket, aki hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentősége van azoknak a kéziratoknak a múlt és a hagyományok őrzésében, amilyet a Bathó család is megtalált. Örökérvényű és megismételhetetlenek azok az írások, amelyek egy-egy korban születtek, s egy ember életét, élményeit, érzéseit mutatják be.

– A kéziratos könyvek becses értékei az életünknek. A 18. század végén, a 19, század elején igen elterjedt volt, hogy írástudó emberek papírra vetették gondolataikat, azt amit fontosnak tartottak, naplószerű formában. A mesteremberek például mesterségük lényegéről írtak. Írtak a családról, az időjárásról, az általuk énekelt dalokat leírták, de születtek életrajz leírások is – mondta Hortiné Bathó Edit, aki kiemelte, hogy például Déryné Széppataki Róza visszaemlékezései is milyen felbecsülhetetlen értékű.

– Amikor egy ilyen kincsre lelünk, akkor ezt el kell olvasni és megkell jelentetni. Ez történt most is, hiszen Bathó László rábukkant édesapja kézirataira, amelyből egy csodálatos könyv készült – mondta a rendezvény bevezetőjében a múzeum igazgatója.

A könyvet Gál Szabolcs író ajánlotta a megjelentek – köztük Budai Lóránt polgármester – figyelmébe. – Egy hetvenéves kéziratról van szó, amely most könyv formájában elolvasható. Az 1950-es években írhatta id. Bathó László. A szövegből kiolvasható, hogy nem egyszerre születtek az írások, hanem több korszak „termékei”. Id. Bathó László kávéházban, a Zagyva partján ülve írta főleg ezeket a történeteket. A történetek elolvasása során az is kiderült, hogy azokat nem magának szánta, nemcsak magának, hanem a közönségnek írt. A könyv három részből áll: az elsők része Magyarország élővilágát mutatja be, majd átmegyünk Erdélybe, s végül Afrikában kötünk ki. Fontos megjegyezni, hogy nagyon képszerűen írta meg történeteit az író, s ami különleges, ez igaz az afrikai részre is, pedig személyesen nem is járt azon a kontinensen – mondta Gál Szabolcs, aki azt is megosztotta a hallgatósággal, hogy hogyan lett a kéziratból könyv.

– Egy garázsban találta meg a család a kéziratot, és tavalyelőtt karácsonykor megbeszéltük, hogy ezt érdemes lenne kiadni. Ez egy másfél éves projekt volt, s bizony sokszor nagyítóval kellett a szavakat kikeresni a kéziratból, mert nem kis kihívás volt egy-egy szó azonosítása az elolvasása során. Jár a köszönet azoknak, akik ebben segítettek: Gál-Polyecskó Dóra  szerkesztő, Duka-Zólyomi Attila lektor, Kerekné Mihalik Judit illusztrátor – mondta Gál Szabolcs, aki a könyv mindhárom részéhez mondott egy-egy rövid bevezetőt, majd az érintett részből Forgács Gábor színművész olvasott fel történeteket.

A felolvasás egészen különleges élményt adott a hallgatóságnak. Forgács Gábor szavai nyomán valóban képszerűn álltak össze a történetek. Élményszámba menő könyvismertetésben volt részünk, melyet a könyv szerzőjének unokája, Bathó Éva éneklése tette teljessé.

Mint a könyvbemutató résztvevője, jó szívvel ajánlom mindenki ezt a nagyszerű könyvet, melyet a bemutatót követő napokban már én is megvásároltam. Mert jászberényiként, egy jászberényi szerző könyve nem hiányozhat a könyvespolcomról. Zárszóként még annyit: szerintem gyermekes szülőknek is ajánlhatom a könyvet, mert olvasása, felolvasása a kisebb és nagyobb gyermekeknek is nagyszerű élményt adhat, miközben sokat megtudhatnak a természetről és az állatokról is.