Benne élt az alföldi táj

Chiovini Ferenc festészete elsősorban az Alföldhöz kapcsolódik, és személye szorosan kötődik a Szolnoki Művésztelep egészéhez. Rövidesen születésének 120. évfordulójához érkezünk ebben az esztendőben, ezért a Szikra Galéria A hónap műtárgya sorozatának november 5-én tartott bemutatóján Piros tetők című festményét is megismerve emlékeztek a művész munkásságára.

A már hagyományosan, minden hónap első keddjén megtartott képzőművészeti sorozat iránt érdeklődők között foglalt helyet a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület elnöke, Ruda Gábor és egyik tagja, Rácz Gábor tűzzománcművész. Mindketten már több alkalommal ellátogattak ezekre az eseményekre a Szikra Galériába, ahol művészeti tevékenységüket is bemutathatták. Most köszönetképpen Rácz Gábor Beérés című tűzzománc alkotását adományozták a galériának.

A Palotásy János Zeneiskola oktatói és növendékei fuvola duók dallamaival hangolták a közönséget a művészeti mondanivaló befogadására. Az Alföld festője, Chiovini Ferenc életének és művészetének bemutatását Kerekné Mihalik Judit képzőművész, a Jövőkép Alkotók egyesületének tagja vállalta fel.

Chiovini Ferenc életének megismerésével a művészetén túl a XX. század történelme is megnyílik. Olasz gyökerű és származású családtagjai között több művészetekkel foglalkozó is található. Apja, a tanári végzettségű, idősebb Chiovini Ferenc, Besenyszög jegyzője volt. Fia 1899. november 16-án ott született. Gyermekkori falusi élményei a művészetére is kihatottak, már kamaszkorában szívesen rajzolgatott. 15 éves, amikor a család Tiszapüspökibe költözik, ahonnét Szolnokra jár középiskolába. Alighogy leérettségizett, már vitték a frontra és a háború végét követően kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán tanulmányait, ahol Balló Ede és Rudnay Gyula segítették tehetsége kibontakoztatásában. Nyaranta Vágó Páltól tanulta a festészet titkait Jászapátin, a művésztelepen. Rövid itáliai tanulmányok után, Tűz című képével, 27 évesen a Szolnoki Művésztelep vendégtagjává válhatott. Az alkotók leginkább nyáron tartózkodtak a művésztelepen, de Chiovini teljes egészében itt rendezte be életét családjával. Felesége Wégling Irén festőművész volt. Nagyon szerette ezt a helyet.

1933-ban freskókat készített Aba-Novák Vilmossal a jászszentandrási templomban. Murális műveivel kiérdemelt egy ösztöndíjat, amellyel Rómában freskófestő szakon végzett tanulmányokat. Azután a második világháborúban jelentős károkat szenvedett Szolnoki Művésztelep helyreállításán dolgozott. Chiovini Ferenc tartalmas életében átélte a világháborúkat, a nagy társadalmi változások, átalakulások részese, tanúja volt. Művészetét minden korszakban többször elismerték 1966-ban megkapta országunk legmagasabb elismerését, a Munkácsy- díj I. fokozatát. 1981 decemberében, 82 évesen tért örök nyugovóra.

Virtuóz rajztudásával, sajátos szerkesztőkészséggel festményei témájául előszeretettel választotta az alföldi tájat. A plein air hagyományos módszereinek felhasználásával, a megfigyelés és látomás váltakozásával festett. Tájképein ménesek, gulyák, vörös naplementék, országutak, lovas kompozíciók, szolnoki részletek, a Tisza jelennek meg. Szívesen festette olasz emlékeit, portrékat, népéletből merített életképek, vallási és történelmi freskók adják témaköreit.

Kerekné Mihalik Judit személyes élményeit és megtapasztalásait is elbeszélte a hallgatóságnak a jászszentandrási templom freskóival kapcsolatosan. Hamza Stúdiós fiatal képzőművészek csoportja, B. Jánosi Györgyi vezetésével fényképeket készített a freskóról. Izgalmas, az alkotás más-más részterületét kiemelő, egyedi látásmódokat tükröző fotók készültek, amelyek közül a legjobbak egy 2007-ben megjelent Hamzás kiadványba kerültek publikálásra.

A hónap műtárgya sorozatának egy ideje kíváncsian várt és elmaradhatatlan részei Metykó Béla helytörténeti kutató lendületes előadásai. Ez alkalommal is a korabeli sajtó írásainak, cikkeinek tükrében villantak fel pillanatok Chiovini életéről, művészeti pályájáról, elismeréseiről, melyek megragadnak és nyomot hagynak a hallgatóságban.

Nem maradhatott el a képzőművészeti közösségi esemény zárórészében a kötetlen beszélgetés, néhány pohár bor mellett, ahol hangot kapott az a tény, hogy a jászszentandrási templom freskói egyediségük ellenére méltatlanul elfeledettek. Jó volna rá felhívni a figyelmet, szélesebb körben megismertetni ezt a páratlan alkotást a széles nagyközönséggel, ami Chiovini Ferenc festőművészt is a Jászsághoz kapcsolja.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?