Vágó Pál emlékkiállítása

Vágó Pál Jászapáti gyökerű és kötődésű festőművész, 165 éve született és 90 éve hunyt el. Az évfordulók alkalmából a jászberényi Szikra Galériában egyedülálló időszaki emlékkiállítás megnyitóját tartották június 5-én, kedden este.

Szép számú érdeklődő közönség gyűlt össze a Vágó Pál művészete előtt tisztelgő emlékesten és a hozzákapcsolódó időszaki kiállításmegnyitón, ami munkássága egy darabját reprezentálja. A művészeti eseményt kigondoló és annak létrehozásában tevékenyen munkálkodó Szikra István galériatulajdonos üdvözölte a megjelenteket. Köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik valamilyen módon, festményekkel, fényképekkel, egyéb anyagokkal, önzetlenül hozzájárultak a kiállítás létrejöttéhez.

A bevezetőt követően, a már ilyen alkalmakkor megszokott, komolyzenei műsort hallgathatott meg a közönség a Palotásy János Zeneiskola növendékei előadásában, oktatójuk kíséretében.

Vágó Pál születési helyének, Jászapátinak a polgármestere Farkas Ferenc stílszerűen egy Vágó Pálra emlékező könyvvel köszönte meg Szikra István tevékenységét, a szép feladatot, amit felvállalt és végez. Ezt követően arról beszélt mit jelentett, jelent a város számára a festőművész.

Egy könyvben, mely Jászapátiról íródott ez áll: világhírét a község nagy szülöttének Vágó Pál festőművésznek köszönheti. Vágó Ignác nádori táblabíró, jászkapitány, apáti birtokos és Antal Terézia voltak a szülei, akiknek egyik gyermeke volt. Festőiskoláit többek között a müncheni akadémián végezte, elnyerve annak összes kitüntetését.

Több évig élt Párizsban, ahol tovább tökéletesítette művészetét, lelke azonban hazavágyott a végtelen puszták világába. A XIX. század végén a fővárosban dolgozott, ahol részt vett a Feszty-körkép tömegjeleneteinek festésében. Az 1900-as párizsi világkiállításon „A huszárság története” című monumentális alkotásáért megkapta a Francia Köztársaság Becsületrendjét, itthon pedig Lotz-díjban részesült.

A Vágó-kúria mellett a XIX-XX. század fordulóján műtermet építtetett az ünnepelt festő. Otthagyva a nagyvárosi létet, szűkebb hazájába költözött és szeretett családja körében élt és alkotott. Mindenkihez egyformán szíves volt, nem volt hivalkodó természetű, így alkotásait nemigen ismerték, nem tudhatták értékelni művészeti nagyságát. Tagja volt a község képviselő-testületének, szívügyének tekintette a közügyek eredményes megoldását. Művészetét a község vezetősége is igyekezett támogatni, hozzájárult a millenniumi történelmi díszmenet megvalósításához, ami Vágó Pál ötlete volt.

A szegedi árvíz kitüntetett festőjének ezüstkoszorút adományoztak, a város kérésére megfestette Deák Ferenc képét, amit díszközgyűlés keretében vettek át. Az összlakosságnak is szerettek volna valami örökbecsű művet a mestertől, ezért megbízták a nagytemplom kupoláinak szekkókal való díszítésével. Kölcsönt is felvettek, hogy tervüket megvalósítsák. Vágó Pál védnöksége alatt művésztelepet létesítettek, ahol a művésznövendékek megfelelő környezetben gyakorolhatták és fejleszthették tudásukat. A helyi hírneves Iparos Dalárda díszelnöke volt haláláig. Vagyona nagy részét feláldozta a haza oltárán, de az utókorra is gazdag örökséget hagyott.

Metykó Béla helytörténeti kutató véleménye szerint, nincs a helyén és nincs kellően értékelve Vágó Pál művészeti nagysága. Érdekes anekdotákkal mutatta be a korszak tükrében, a millenniumi ünnepségek igen foglalkoztatott festőjének, a történelmi- és zsánerfestészet kiemelkedő alakjának, meghatározó véleményt alkotó nagyvárosi társaságok tagjának, életének pillanatait.

A kiállítást megnyitó beszédre, előadásra Csiszár Róbert művészeti írót kérték fel a szervezők, aki a művészettörténész szemszögéből mutatta be az alkotót. Vágó Pál azok közé a festők közé tartozik, akikről keveset lehet olvasni. Művészetéről annyit biztosan megemlítenek, hogy monumentalista festő volt, hatalmas kompozíciókat készített, páratlan rajztudással rendelkezett. A müncheni akadémia – ahol tanulmányait folytatta –, nagyon magas technikai tudást adott növendékeinek, de rugalmatlan intézmény volt, ami megkövetelte a besimulást az akkori bajor művészeti szemléletbe. Ennek a stílusnak azonban nincsen lelke. Vágó Pál monumentális tablóit megnézve látható, hogy színben, kivitelezésben hasonlók, de mégis tele vannak élettel, mások a színek, a kompozíciós megoldások. A nemzeti történelemhez kötődő személyisége megjelenik ezekben a művekben. Azok közé az emberek közé tartozott, akik nyitottak voltak, a jövőt képviselték, tehát haladó szellemű alkotó volt.

Életművének másik nagy része az alföldi piktúrához kötődik. Vágó nem a műterméből festett képeket, élő kapcsolatot tartott a tájjal. Egyszerű pici témákban is tudott monumentálisat alkotni, akár tenyérnyi felületen. Ennek kiemelkedő alkotása a kép, mely a Temetőkápolnát ábrázolja Apátin. Ez úgy van megfestve, hogy abban a művész technikai tudása legjavát adja. Hatalmas ecsetvonásokkal, kontrasztokkal készült alkotás mutatja, hogy Vágó a magyar plen air festészet kiemelkedő alakja is volt.

A megnyitót követően, a kiállító teremben Csiszár Róbert szakavatott tárlatvezetésével ismerkedhetett meg a közönség a kiállított festményekkel és a művész életéhez kapcsolódó relikviákkal.

Az időszaki emlékkiállítás, amely méltóképpen tiszteleg a festőművész nagysága előtt, a galéria nyitvatartási idejében szeptember 18-ig látogatható.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója, szerkesztője.

Vélemény, hozzászólás?