A magyar nép legnagyobb tette

Az 1956-os forradalom és szabadságharc hősei előtt tisztelegtünk a tragikus történelmi események hatvanharmadik évfordulóján, október 23-án a Városi Könyvtárban, majd a Pájer Antal Művelődési Házban rendezett ünnepi megemlékezésen.

A múltidéző műsorfolyamot megelőzően a Kisboldogasszony katolikus templomban Kocsis Sándor celebrált ünnepi szentmisét. A plébános beszédében az egyház perspektívájából igyekezett láttatni az ’56-os eseményeket, megidézte Mindszenty József bíboros-hercegprímás alakját, aki a Krisztust megtagadó kommunizmus elleni szembenállás jelképévé vált.

A megemlékezés a Városi Könyvtár udvarán elhelyezett emléktáblánál folytatódott, ahol a szabadságharcban elhunyt, vagy máig súlyos sebeket őrzőkről emlékeztünk meg. A történelmi beszámolót Pallagi Imréné, a Jászapáti Önálló Óvodai Intézmény vezetője tolmácsolásában hallhattuk, aki felidézte a budapesti események hatására Jászapáti városában bekövetkező történéseket.
Október 23-a kettős nemzeti ünnep Magyarországon. Az 1956-os forradalom kitörésének és a Magyar Köztársaság 1989-es kikiáltásának napja. A mai fiatalok az eseményeket történelemkönyvekből, vagy a túlélő forradalmároktól, esetleg szülőktől, nagyszülőktől ismerik. Az írott, íratlan visszaemlékezések arra utalnak, hogy vidéken, a jász községekben, városokban, így Jászapátin is néhány nap elteltével kezdődtek meg a történések. A budapesti események híre a rádiókból, valamint a fővárosból hazaérkező emberek beszámolóiból jutott el vidékre.

1956. október 23-án lezajlott a budapesti felvonulás és az azt követő történések híre eljutott a jász települések mindegyikébe, de 1956. október 26-ig a lakosság körében nem tapasztaltak mozgolódást. Ettől az időponttól kezdve azonban az emberek közt nyugtalanság támadt. Jászapátin is csoportosan kezdték megtárgyalni a Budapesten és más városokban folyó felkelést. A megyei pártbizottság vezetői október 26-án, délután gyűlést hívtak össze, erről Jászapátin is tudomást szereztek, és mintegy 80-90 főből álló tömeg gyűlt össze a gimnázium nagytermében, ahol Kökény István, a Járási Pártbizottság titkára elnökölt. Megalapították a Munkás-, Paraszt- és Katona Tanácsot, a forradalmi erők létrehozták a Forradalmi Tanácsot és 1956. október 27-én tömegtüntetést szerveztek. A szovjet emlékműhöz vonultak és ledöntötték, a középületeken elhelyezett csillagokat valamint a vörös zászlókat, címereket, szovjet emléktáblákat leverték.

Szintén ezen a napon gyűlést tartottak a ’48-as Gazdakör tagjai is, akik döntöttek arról, hogy részt vesznek abban az élelemgyűjtésben, ami a budapesti lakosságot segíti. A jászsági községek összefogva szállították fel az összegyűjtött élelmet Budapestre. Ugyanezen a napon a kultúrteremben is lezajlott egy gyűlés, ahol a fiatalok elhatározták, a DISZ helyére megkísérelnek egy új ifjúsági szervezetet létrehozni. November 1-jén sor került a nemzetőrség megszervezésére, önkéntesekkel való kiegészítésére. November 5-én megújították a Községi Forradalmi Tanácsot. Említésre méltó, hogy még az ország nagyobb településein következetesen folyt a konszolidálás az új kormány vezetésével, addig Jászapátin még november 15-én is lemondott néhány volt vezető és tanácstag.

December 5-én központi utasítás javasolta, a VP mellett a Forradalmi Bizottság is működjön tovább Jászapátin, mint javaslattevő szerv. Ekkor kapta meg néhány kisiparos a működési engedélyt a lakosság szükségleteinek kielégítése céljából. Így működött községünkben női fodrász, férfiszabó, kerékgyártó, szikvízgyártó. December 27-én, Jászapátin is megtartották az értékelést az októberi forradalomról, amelyen elismerték, hogy ezen a napon történelmi folyamat kezdődött, melyet az ifjúság kezdeményezett a Rákosi-Gerő rendszer felszámolására, ezért követelték az igazi szocializmus építését, és az ország dolgozóinak jogos kívánságát, vagyis az emberi megélhetést, az életszínvonal emelését.

Az 1956. december 27-én tartott tanácsülésen megemlékeztek a forradalmi eseményekről, és Barta Antal javasolta a tanácsülésnek, hogy adózzanak néhány perces néma tüntetéssel a forradalom áldozatainak emlékére, a község pedig emléktáblával örökítse meg azoknak a jászapáti dolgozóknak a nevét, akik községünkből adták életüket a nép szabadságáért. Az 1956-os forradalom a magyar nép legnagyobb huszadik századi tette volt. A rendszerváltás után, 1994-ben helyezték el a politikai pártok helyi képviselői az 1956-os forradalom emléktábláját a Jászapáti Városi Könyvtár épületének udvari homlokzatán, így állítva emléket a forradalom helyi eseményeinek.A műsor folytatásában a város vezető tisztségviselői, Jászapáti valamennyi intézménye, civil és gazdasági szervezetei, a körzet országgyűlési képviselője, továbbá a testvérvárosok delegációi, és a megyei közgyűlés képviselői is elhelyezték az emlékezés koszorúit az emberi méltóságukért, a jövőjük feletti döntés szabadságáért küzdő 56-osok táblájánál.

A városi megemlékezésre a Pájer Antal Művelődési Házban került sor, a Gróf Széchenyi István Katolikus Középiskola és Kollégium diákjainak előadására egybegyűlt publikumot Farkas Ferenc polgármester köszöntötte. „Szomorú szívvel gondolunk ma mártírjainkra, akik a harcokban, vagy mint békés tüntetők a sortüzekben vesztették életüket. Gondolunk azokra, akik az Andrássy út hatvanban, a recski bányában és sok más helyen a Rákosi rémuralom ávósai fizikai kényszerének voltak kiszolgáltatva. Gondolunk azokra, akiket a forradalom leverése után a Kádár-rendszer börtönudvarain kivégeztek és mindazokra, akiket ’56 után bebörtönöztek. A forradalom megerősít bennünket abban, hogy a reményt sohasem szabad feladni, habár hosszú évekig úgy tűnt, a kommunista rendszer sohasem fog megszűnni Magyarországon, ma egy demokratikus, szabad ország annak ellenére, hogy az ’56-os forradalmat leverték. Október 23-a a soha meg nem szűnő magyar reménység, a nemzeti öntudat feltámadásának és megújulásának ünnepe.”

A város testvértelepülései közül Łańcut, Temerin és Marossárpatak képviselői szóltak a Jászapáti lakosokhoz. A delegáció tagjai tanúbizonyságot adtak együttérzésükről, tiszteletükről, hiszen a közös múlt egyazon jövőbe vitt, ahonnan mindannyian hálával tekintünk vissza dicső elődeinkre. Ezen a napon a hősök tapasztalatából merítünk erőt, erőt, hogy harcoljunk az új generációk számára a jó, boldog életért, hogy szülőföldünket a legmagasabb értékek tiszteletben tartásával építsük tovább.

A felszólalásokat a Széchenyi István Katolikus Középiskola és Kollégium tanulóinak személyes történetekből merítő, szívhez szóló előadása követte, melyben a forradalom és az azt követő időszak epizódjait követhette nyomon, élhette át hatvanhárom év távlatából az értő publikum. Az egy órás produkció arra sarkallta a hallgatóságot, hogy azokról, akiknek hálával tartozunk, a hősökről, akik szenvedésükkel megváltották életünket ne csupán a formális ünnepnapokon emlékezzünk meg, hanem a szürke hétköznapok alkalmával se feledkezzünk meg dicső tetteikről.

Az ünnepi műsorfolyam záró helyszínéül a Széchenyi István Katolikus Középiskola Szakképző Intézménye szolgált, melynek falán márványtábla őrzi Tajti Margit, a forradalom idején csupán tizenhat esztendős, jászapáti születésű diáklány emlékét. Tajti Margit a fővárosban tanult kereskedelmi szakképző iskolában a tragikus események alatt, vétlen szemtanúként a Kossuth téren vesztette életét október 25-én. Az 56-os intézet által a forradalom ártatlan, civil áldozataként jegyzett lány emléktáblájánál Gőzné Rusvai Júlia idézte meg a jó szándékú fiatal balsorsát, akire Jászapáti lakosai szeretett rokonként, ismerősként tekintenek. Az emlékezésfolyam végén a lány öccse, valamint a városi szervezetek helyezték el koszorúikat.