Hősökre emlékeztünk
November 4-e nemzeti gyásznap hazánkban, országszerte az 1956-os forradalom elhunytjai előtt tisztelegnek a megemlékezők. Városunkban a magyar áldozatok mellett az előtt a névtelen szovjet katona előtt is fejet hajtunk, aki a jászberényiekre kiadott tűzparancs megtagadásáért életével fizetett.
Délután a volt Huszárlaktanya területén található, egykori parancsnoknak emléket állító táblánál gyűltek össze múltidézésre a megemlékezők, akikkel Besenyi Vendel helytörténeti kutató osztott meg történelmi szemelvényeket.
„Ez a szovjet parancsnok 1956. november 4-én katonáival a laktanyában maradt, nem támadta meg a várost, és azt nem foglalta el, életét feláldozva is betartotta szavát. Azt mondta, nem hajlandó azokra az emberekre támadni, akiknek a gyermekei és a szovjet tisztek gyermekei együtt játszanak. A jászberényiek jó emberek, nem ellenségek. Ez a szovjet parancsnok megtagadta a parancsot, ezért életével fizetett.
Visszaemlékezések szerint a laktanya udvarán dél körül leszállt egy helikopter, vélhetően statáriális bíróság érkezett rajta, felelősségre vonták a parancsnokot majd kivégezték, és itt, a laktanya udvarán megszégyenítő körülmények között elföldelték.”
A feljegyzések szerint a szovjet csapatok Jászárokszállás, Nagykáta és Szolnok felől támadták meg a várost, a főtéren tűzharc alakult ki, melynek több városi épület, köztük a legjelentősebb, a Főtemplom barokk tornya is áldozatául esett. Az összecsapás során a kiegészítő parancsnokság és a laktanya is ostrom alá került, az ott állomásozó katonákat elkergették, a pénztárat kifosztották, elvitték a fegyvereket és a raktárakban lévő lőszereket is. A pusztítás materiális értéke közel kétmillió forintra tehető, de a harcban elesett magyar és szovjet tisztek élete mindörökké megfizethetetlen veszteség marad.
A Jászberényben tisztelt szovjet parancsnok adatait 2031-ig Oroszország titkosította, nevét csak a határidő lejárta után fedhetjük fel, addig is, mint névtelen mártír emlékezünk halálmegvető cselekedetére. Besenyi Vendel beszéde végén Kökény Albertről, a Corvin-közi berényi roma fiatalról emlékezett meg, akit a forradalom leverése után 1956. november 9-én, Tarjánban a szovjetek agyonlőttek. A helytörténeti kutató zárszavában felhívta a jelenlévők figyelmét, noha november 4-e gyásznap városunk számára, a hazaszeretet ragyogó példáját bemutató szovjet parancsnoknak hála, dicsőnap is egyben. Az ünnepi megemlékezés a városi szervezetek díszkoszorúinak elhelyezésével ért véget.
Az esti órákban, aki tehette, visszatért a város szívébe, és a Főtemplomban hirdetett emlékmisén mondott imát a forradalom áldozatainak lelki üdvéért. A Nagytemplom tornyának lángba borulása, valamint a tornyot ékesítő Szent Korona ledöntésének emlékére gyertyák gyúltak az isten háza előtti emléktáblánál is.
fotó: Gémesi Balázs
a BerényCafé újságírója.
- Rendhagyó középiskolai felvételi - 2021-01-27
- Sosem vártam a kihívásokra, magam kerestem azokat - 2021-01-22
- Milán, az év első babája - 2021-01-05
