A stílusváltások festője

2019-05-102019-05-16 Demeter Gábor 0 Comments

Iványi-Grünwald Béla festő, a nagybányai művésztelep alapító mestereinek tagja, aki egyike volt a magyar festészet sorsfordító személyiségeinek. Életét és művészeti munkásságát május 7-én, A hónap műtárgya sorozatában ismerhették meg a képzőművészet iránt érdeklődők a Szikra Galériában.

A művészeti esemény rendszeres látogatói megszokhatták már, hogy a Szikra Galéria A hónap műtárgya sorozatában bemutatott festők és műveik jellemzően valamilyen módon kötődnek a Jászsághoz. Kivételek persze akadtak, akadnak és ezek közé tartozott a májusi bemutató is. Szikra Istvánt, a galéria tulajdonosát érdekelték a Nagybányán egykor alkotó művészek, azok, akik pályája onnan gyökeredzik, vagy érintette azt. Így talált rá Iványi-Grünwald Bélára, és megvásárolta néhány festményét. Közülük valók a most bemutatásra került Folyóparti kisváros templommal, és a Nagybányai táj címet viselő alkotások is.

Iványi-Grünwald Béla különleges ember volt, akiről úgy hírlik, a zenét is szerette, ezért aztán művészetre hangolódásképpen üdítő volt hallani Sas Dániel zongoraművész játékát, akinek élete a muzsika.

A festő a Dunántúlról indult el, és Nagybányán érlelődött, ott bontakozott ki a természet visszaadására érzékeny fogékonysága – kezdte az alkotó életét és művészeti munkásságát bemutató előadását Varga József Zsolt festőművész. A középiskola alsó osztályainak elvégzése után az akkor még Grünwald Bélát a fővárosba, a Mintarajziskolába íratták szülei. Ott Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben, és a párizsi Julian Akadémián tanult, ahol munkásságára meghatározó a Ferenczy Károllyal való találkozása. Visszatérve Münchenbe Hollósy Simon köréhez csatlakozott, majd követve őt a nagybányai művésztelep alapító tagja lett. A Nagybányán megalakított Szabad Festőiskola korának egyik legjelentősebb műhelye volt, ami alapvetően befolyásolta a századvég magyar művészetét. Ebben az időben készült képein a nagybányai iskolára jellemző plen air stílusban, a természettel való szoros kapcsolat érződik. Később azonban új mozgalom hívei érkeztek Párizsból, akiket neoimpresszionistákként, vagy röviden neósokként említenek. Iványi lelkes követője lett az új törekvéseknek, a plein air-t dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. El is hagyta Nagybányát, és Kecskeméten az új irányok kísérletezőjeként, mint ismert festő telepedett meg, és művésztelepet vezetett. Dekoratív, szecesszióhoz közelítő korszakának jellemző témái, a cigányéletképek utolérhetetlen változatosságot mutattak. Gauguin Tahitiját fedezte fel a cigányok között: a vándorló vagy faluvégeken megtelepedett színes világuk egész életében foglalkoztatta. Úgy találta, hogy minden lépésükben ritmus van és vérükben zeng a muzsika. Az I. világháború időszakában és azt követően a Balaton partján töltött nyarak, természethez való visszatérés új, dinamikus festési modorral párosult. Az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású csendéleteket, valósághű tájképeket festett. A nagybányai művésztelep alapító mesterei között az ő festészete követte legrugalmasabban mozgalmas korának stílusváltásait.

Korabeli újságcikkek írásai alapján Metykó Béla helytörténeti kutató néhány érdekességet emelt ki Iványi-Grünwald Béla mozgalmas életéből. Megosztotta a hallgatósággal, hogy a művész Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében, érte vallást váltott (eredetileg zsidó volt), ami kiváltotta családja rosszallását. A nevéhez adott Iványi név egy Észak Dunántúli település, Iván régies alakjából származik. Termékeny munkásságát, jelentős oktató és művészeti tevékenységét számos kitüntetéssel, 1930-ban a Corvin-koszorúval ismerték el.

A művészeti esemény végén, annak közönsége elmélyülten csodálta meg az Iványi-Grünwald Béla nagybányai korszakában készült festmények részleteit. A hónap végéig erre minden olvasónak van lehetősége.