Jászberényi márciusi ifjú

Modern világunk egyik nagy tévedése, hogy azt hisszük, a régi történetek már mind elavultak. Az 1848-as forradalom emléke és története talán kivétel, évről évre jó újra meghallgatni és feleleveníteni a forradalom csodálatos történeteit. A márciusi események egyik elfeledett szereplője volt Szathmári Pál költő is. Sajnos nincs pontos dokumentumunk erről, de számos hivatkozás alapján 1824 körül Jászberényben született. Édesapja Szathmári Pál, édesanyja Baranyi Magda volt. Joggyakornok és költő, a pesti márciusi ifjak egyike volt.

Az 1840-es évek hírlapirodalmának egyik jelentős újságírója volt. Az 1840-es évek végén első írásai és versei az Életképek és Pesti Divatlap nevű korabeli lapokban jelentek meg. 1848-ban Jókai Mór volt az újság szerkesztője, akihez később társszerkesztőként március 23-án Petőfi Sándor is csatlakozott, mint a lap főmunkatársa. Az „Életképek” 1846 júliusában megjelentette Szathmári egyik versét – egész pontosan „Víg Bandi” címmel írt néprománcát, amelyet díjjal is jutalmaztak.

Talán leggyakrabban a „Honderű” című szépirodalmi, művészeti és divatlapban jelentek meg versei és folytatásokban elbeszélései. Ez a folyóirat 1843 január és 1845 áprilisa közötti viszonylag rövid időtartamban jelent meg. Az egyik novellája a „A Peterdi-ház” volt, míg a másik elbeszélése „Az élet átka” címmel jelent meg. Szathmári Pál 24 éves volt az 1848-as márciusi forradalmi idők napjaiban, a korabeli kiadványok tanúsítják, hogy jól írt, rendszeresen jelentek meg írásai és verseket is írt. Petőfi Sándor forradalmi elveivel maradéktalanul azonosult, talán azt is mondhatnánk, hogy elvbarátok voltak. A szabadságharc idején már a Nemzetőr-ben is publikált.

A szabadságharc bukása után az új hatalmi berendezkedés az ő szolgálataira sem tartott igényt, későbbiekben, amikor már lehetősége volt, hogy írásait leközöljék, akkor 1850-től a Hölgyfutárnak lett a munkatársa.
A „Remény” című szépirodalmi és művészeti folyóiratban is jelentek meg versei. Az 1851-ben indult folyóirat, amelynek szintén a kor nagytekintélyű kiadója és szerkesztője Vahot Imre volt. Szathmári Pál „A nap aranyozott bérczek mögé halad …” című verse jelent meg, amelyet most mellékelünk.

Résztvevője volt az 1848-as március 15-i történelmi eseményeknek. Hamary Dániel, – aki résztvevője volt a nevezetes történelmi eseményeknek – visszaemlékezéséből tudjuk, hogy főhősünk 1848. március 14-én este a Pilvaxban tartózkodott. Közel 35 évvel az események után a Budapesti Hírlap tárcájában egy érdekes cikksorozat jelent meg „Kik csinálták március 15-két?” címmel.

A szabadságharc alatt főhadnagy volt a honvédseregben. Elsők között jelentkezett fegyveres szolgálatra, 1848. novemberében őrmester lett a 49. honvédzászlóaljnál. Még azév decemberében áthelyezték a 46. zászlóaljba, a komáromi várőrséghez. 1849. június 28-tól hadnagy, majd július 21-től főhadnagy volt egészen a vár feladásáig. Kétszer is megsebesült a harcokban.

Szathmári Pál magyar költő nagyon fiatalon halt meg Jászberényben. Minden róla szóló kevés dokumentum 1852. augusztus 3-át jelöli meg halála dátumaként. A jászberényi katolikus egyház halálozási anyakönyvébe 1852. augusztus 12-én dokumentálták halálát.

A fiatalon meghalt költő felállítandó síremlékére egyik kortársa, Büky Miklós felajánlotta, hogy a könyvének előfizetéséből származó jövedelem háromnegyedrészét fordítsák a tragikusan korán elhunyt ifjú költő, volt honvéd-főhadnagy jászberényi temetőben felállítandó síremlékére és szűkölködő özvegy édesanyjának némi támogatására.
Kulini Nagy Benő – debreceni könyvszerkesztő és kiadó volt – aki szintén gyűjtést rendezett, egész pontosan előfizetési felhívást bocsátott ki, hogy a fiatalon elhunyt költő költeményeit ki tudják adni. Szathmári Pál kiadásra került verses kötete: „Hattyú hangok” címmel jelent meg egy kötetben. A kiadó, mint jogutód ezen versek kiadására felhatalmazást kapott, és az volt a cél, hogy a tiszta jövedelemből eddiginél méltóbb síremléket állítsanak.

Zárjuk ezt a rövid tanulmányt a Pesti Napló 1952. augusztusi számában megjelent idézettel. Egyik közeli barátja írta: „Mielőtt levelem bezárnám szabadjon néhány szóval megemlékezzem egy elhunyt barátunkról a fiatal író Szathmáry Pálról. Ez baráti kötelességem, mert csak azért is, mert Jászberényből hol eltemették, semmi tudósítást sem olvasok haláláról. Ő egyszer hozzánk tartozott, s mi mindnyájan szívünkből fájlaljuk korai halálát…”

Emlékezzünk az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kevésbé ismert jászberényi hősére.
„Béke e széplelkű, s oly korán elhunyt ifjú poraira!”

Metykó Béla
helytörténeti kutató