Benke László, a muláris művész
A Szikra Galéria képzőművészeti érdekességet kínáló A hónap műtárgya sorozatában ifj. Benke László művésztanár édesapja, Benke László festőművész életéről, művészetéről mesélt valódi történeteket a népes közönségnek.
A megszokott rend szerint a minden hónap első keddjén megrendezett képzőművészeti esemény házigazdája, Szikra István köszöntötte a megjelent közönséget, akik zsúfolásig megtöltötték a Szikra Galéria kávézóját.
A szép számú érdeklődő művészetre hangolódásához komolyzenei darabok remek előadásával járultak hozzá a Palotásy János Zeneiskola növendékei fuvolán és klarinéton. Őket az intézmény oktatói kísérték, ez alkalommal is zongorajátékkal.
Ifj. Benke László művésztanár emlékezete szerint már negyedik alkalommal beszélt A hónap műtárgya sorozat keretében édesapjáról, Benke László festőművészről. Ez nem véletlen, hiszen nemcsak a családi kötelék, de a művészet szálai is összekötik apát és fiát.
A művészeti tehetség már a nagymamában, Benke László édesanyjában is mutatta jeleit, hiszen tehetségesen rajzolt és verseket írt. Fia kézügyessége is hamar megmutatkozott, és noha a középiskolát nem fejezte be – az érettségi akkor még nem volt feltétel –, rátermettségét látva felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Valami oknál fogva onnét kitették a szűrét, de Budapesten maradt, hogy templomfestésben segédkezzen.
Mint egyszerű szobafestő szegődött svábokhoz, akik annak idején a főváros szinte összes templomán dolgoztak. Látták, hogy jó keze van az ornamentikához, és remekül meg tudja rajzolni a különböző részletelemeket. Iparművészeti Főiskolához kötődő művészek ajánlották, képezze tovább ott magát, amit meg is tett és díszítőfestő szakon végezte tanulmányait.
A jászberényi Szentkúti Templom festése volt első saját, teljesen önálló munkája. Annak elvégzését követően sorra kapta hasonló megbízásait, felfedezték ezen egyedi művészeti munkákhoz való hozzáértését, tehetségét. Legalább 53 templom díszítményeinek, mennyezetfreskóinak, oltárképeinek teljes vagy részbeni festése őrzi keze munkáját. A barokk stílusban volt legjobban otthon, a bonyolult cikornyás minták, a monumentális, gazdag díszítettség világában. Legnagyobb munkája mégis a román-gót stílusú, törökszentmiklósi Szentháromság Templom falfestményei voltak. Sok templomon dolgozott Szabolcsban, melyek görög katolikusok voltak, és néhány ottani munkának már ifj. Benke László is részese volt.
Az ötvenes években Benke László munkásságában egymást követték a templomrestaurálási megbízások, de abban az időben templomfestőnek lenni nem volt dicsőség. A szabad szájú, rendszert kritizáló, szókimondó mestert talán a fegyverneki templom óriási felújítási munkájának csúszása „mentette meg”, hogy az 56-os forradalmi események sodrásába kerüljön. Három évvel később azonban akkori példastatuálási intézkedéseknek „köszönhetően” izgatásért három évet kapott, amiből fél évet kellett letöltenie köztörvényesek között a szolnoki börtönben.
A hónap műtárgyának választott olajfestmény kapcsán ifj. Benke László felidézte, hogy édesapja még élete utolsó időszakában is festett képeket. A plein air stílus határozta meg egész művészetét, és lett légyen bármilyen az idő, csak odakint, a természetben festett. El sem tudta képzelni, hogy vázlatokat készítsen, és majd műteremben fesse meg a tájat, számára a táj volt a műterem. Portrékat is csak kivétel nélkül élő modellekről, személyesen jelenlévőkről volt hajlandó alkotni.
A kiállított, városunk egy darabját ábrázoló Parti Házak című kép is önmagáért beszél. Egy hétköznapi téli nap fantasztikus színeit adja vissza koloritásában, a kompozíción pedig, mint mindig, minden oda van festve, amit látott. Az alkotás és a hozzá hasonlók két-három óra alatt készültek el kint a szabadban, ahol a közönségből még többen látták őt alkotni.
A képzőművészeti esemény hagyományainak megfelelően Metykó Béla ismét összegyűjtött jó néhány korabeli sajtóban megjelent cikket, érdekes írást, ami Benke László életéhez, művészetéhez kötődik. Egy beszámolót Olaszországban tett tanulmányútjáról, ahol a templomok falfestésének freskó és szekko technikáit tanulmányozta munkájához, valamint még többek között a Jászberényi Nyolcak művészcsoport megalakulásáról, jászberényi református fejfákat megörökítő munkásságáról, az amatőr zenés színházi életben játszott szerepeiről.
A baráti beszélgetéssel, borozgatással záruló összejövetel végén sokan megosztották a hallgatósággal emlékeiket Benke Lászlóval kapcsolatosan, akinek ez alkalommal murális művészetéhez kerülhettek közelebb.
a BerényCafé újságírója, szerkesztője.
- A költő lírája képekben ábrázolva - 2024-04-12
- Rejtett lényeg - 2024-04-11
- Benne van a folytatás - 2024-04-03
