Volt egyszer egy Kunház

Az egykori Kunház épületének kalandos történetét ismerhették meg a Jász Múzeumban azok a helytörténet iránt érdeklődők, akik ellátogattak a Múzeumi Esték sorozat előadására november 15-én.

Volt egyszer egy Kunház Jászberényben címmel saját kutatási anyagai alapján összeállított érdekes kortörténeti utazást hallgathattunk meg Horváth Gergő tolmácsolásában, aki Szolnokon, a megyei levéltár igazgatóhelyetteseként tevékenykedik.

2016 februárjában kutatási munka közben, Kisújszállás iratai között, teljesen véletlenszerűen akadt egy alaprajzra Bedekovich Lőrinc kézírásával, ami egy nagykun házra utalt. Az iratról készült jegyzőkönyvi jegyzet egyértelműen elárulta, hogy Jászberényben építettek a nagykunok egy házat maguknak.

Vajon mit keresett egy nagykun ház a Jászság fővárosában? – merült fel a kérdés, ami az anyaggyűjtést elindította. Információ-morzsák akadtak csak az épületről, de a hosszas utánajárást követően egy 130 éves történet bontakozott ki, ami helytörténetileg is érdekes képeket villantott fel.

A Jászkun Kerület nemesi közgyűlése időről időre a városban ülésezett és minden település követeket delegált a több napig tartó eseményre, ezért szállás is szükséges volt. Egyszerűbb és költséghatékony megoldás a vendégfogadók használata helyett egy saját hajlék létesítése. A Nagykun kerületek 1792 őszén telket vásároltak, ahol rövidesen istállót építettek, de ez még nem a szóban forgó Kunház helyén volt.

Az 1790-es évek végén elvi döntés született a Kunház építéséről, amit a települések megtárgyaltak, de mégsem fogadták el valamilyen oknál fogva. 1800 tavaszán szerződtek a kor egyik ismert építőmesterével, aki az év szeptemberére vállalta a kivitelezést, melynek terveit József nádor is jóváhagyta. Ekkor kezdődött meg ténylegesen a nagykunok házának építése, de nem olyan ütemben haladt, mint ahogy azt elgondolták, csak 1801 tavaszára készült el. Az elkövetkező időszakban úgy tízévente felújításokat végeztek a házon, 1817-ben egy új istálló épült, kiváltandó az idők folyamán elhasznált elődjét. Ez az épület a nagykunok házának későbbi lebontásáig megmaradt, és több funkciót is ellátott.

A Kunház az 1848-49 forradalom időszakáig szálláshelyként funkcionált, de azt követően mikor a kerület önállósága megszűnt, nem tarthattak nemesi gyűléseket, a hely üresen maradt, kihasználatlanul állt. Később a városnak szüksége lett épületre, mert csendőrséget vezényeltek ide. Mivel pénz nem volt kaszárnyára, a jászkun főkapitány rendelettel a Kunházat jelölte ki erre a célra, azzal a kitétellel, hogy annak tulajdonjogát rendezzék, vagy fizessen bérleti díjat a város. Ez nem történt meg, sokáig tartott is a huzavona. 1853 őszén csak megvásárolták az ingatlant, ami néhány évig még csendőrlaktanyaként működött, helyiségeiben időközben tömlöcöket, hivatali helyiségeket alakítottak ki. Az 1860-as években kivonták a csendőröket, így a ház ismét kihasználatlan maradt.

1863 tavaszán Riszner József megkapta az épületet, ahol egy magán nőneveldét nyitott. Cserébe a városi énekkart kellett jelentősebb eseményeken vezényelnie és a gimnázium diákjait énekre oktatni. A Kunházban működő Riszner intézetben elismert munka folyt, de a szomszédos serházak tulajdonosai szerették volna megszerezni az épületet. Sokaknak szemet szúrt, hogy bérleti díj fizetése nélkül használja az intézmény az épületet és ezért vissza kellett szolgáltatni azt a városnak. A döntésben közrejátszhatott az 1873-ban elhunyt egri érsek Bartakovics Béla végrendelete, melyben jelentős pénzadományt hagyott egy Jászberényben létesítendő leánynevelde számára. Ennek megvalósítása a Riszner-féle intézetnél jelentősebbnek tűnt a városi elöljáróknak. A testamentumot azonban megtámadta a Kincstár, és a jogi hercehurca egy évtizedig eltartott. Ezalatt nem kezdődhetett el az építkezés.

Az 1880-as évek elejére rendeződött az érsek végakaratának ügye, elkezdődött a nőnevelde építése. A Riszner-féle intézet napjai meg lettek számlálva, ráadásul városi dotáció nélkül nem is tudtak működni. 1886-ban aztán utolsó tanévét zárta, az évek alatt a jelentős rangot szerzett lánynevelde, majd rövidesen kiköltöztek az épületből.

Ismét felmerült, hogy bérlőt kellene találni a házra, a posta és távirda céljaira gondolták használni, de az ilyen irányú tárgyalások megfeneklettek. Egy esztendeig a Nőegylet kisdedóvót működtetett az épületben, majd egy időre megint kihasználatlan maradt. Aztán járási közigazgatási hivatal, a főszolgabíró költözött a helyiségekbe, ezt követő rövid átmeneti időszak után királyi közjegyzői iroda létesült. Közben komolyabb felújításon is átesett az épület, amit így a kor igényeihez tudtak igazítani, de megfelelő tartós bérlőt nem sikerült találnia rá a városnak.

1895-ben a szolnoki pénzügy igazgatóság szeretett volna helyet. Hosszas tárgyalás követően tízéves bérlet köttetett és utolsó jelentős használóként az adóhivatal költözött a Kunházba, a valamikori istállóból lett tantermekbe pedig pénzügyőr laktanya létesült.

Az I. világháború lezárása után az épület már olyan állapotba került, hogy korszerűtlenné vált, szükséges lett volna a felújítása, bővítése. A pénzügyminisztérium felajánlotta, ha kap egy telket és a város hozzájárul a költségekhez, teljesen új adóhivatalt építenek. A városvezetés, élén Fridvalszki Ferenc polgármesterrel szerette volna összekötni az építést a Rákóczi út kinyitásával, ami a városközpontból vezet a vasútállomásra. Az adóhivatali épületet a mostani Klapka Szakképző helyére tervezték, de a területen lakóépületek voltak, amit fel kellett volna vásárolni. Politikai csatározások alakultak ki a városi elöljáróság és Koncsek István hívei között. A korábbi polgármester határozattan amellett állt ki, hogy bontsák le a régi, egykori Kunház épületét és a helyére épüljön az új adóhivatal. 1927 nyarán úgy nézett ki, hogy a városvezetés akarata érvényesül. Időközben elkészült a Rákóczi út terve is, nyomvonala viszont jelentősen lecsökkentette volna az adóhivatali épület területét. Ezért, hogy a pénzügyminisztériumi felajánlást el ne veszítsék, a Koncsek-féle ötletet támogatták. Ezután nem sokkal meg is kezdődött a Kunház kiürítése és lebontása. Ebben az időben már csak halovány emléke létezett annak, milyen céllal is létesült valamikor az ott álló ház. Emlékét csak egy tábla őrzi, amit a Keresztény Nőegylet, Riszner József és nejének állíttatott és az 1928 őszén átadott, új adóhivatal épületére helyeztek el, ahol, napjaikban is megtalálható.

A kalandos sorsot, amit a Kunház megkezdett, az adóhivatal is folytatta. 1950-től a Járási Tanácsnak volt az épülete, majd a járások megszüntetése után a városi rendőrkapitányság költözött falai közé, és ott található a mai napig is.

Végignézve ezen a 130 éven, feltehetjük a kérdést épülettörténet vagy helytörténet az egykori Kunház históriája? Helyét a mai Kőhíd mellett, a Serház utca felől kereshetjük, hiszen ma már megismerhető darabja Jászberény múltjának.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?