Hagyományőrzés és értékteremtés
Nagyszüleink hagyatékának őrzését tűzte ki zászlajára a Jászberényi Hagyományőrző Együttes, amely idén ünnepli alakulásának 20. évfordulóját. A Kiválóan Minősült Hagyományőrző Együttes címet is elnyert értékőrző közösség jubileuma alkalmából „Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel…” címmel adott telt házas műsort szombaton a Lehel Film-Színházban.
A tartalmas, eredményes két évtizedre visszatekintő előadást Gál-Dobos Beáta nyitotta meg, köszöntve a megjelentek között Pócs János országgyűlési képviselőt, Szabó Tamás polgármestert és a jászsági polgármestereket. Kiemelte, hogy az együttes célja mindig is a jászsági szokások, hagyományok, dalok, táncok gyűjtése és színpadra állítása volt. „Számukra minden dal, minden mozdulat kincs, minden dokumentum gazdagság” – fogalmazott.
Nemcsak a jászsági táncok átörökítését végzik a felnövekvő generációk számára, hanem mindannyian őrzik a jász viselet letisztult motívumkincsét is a saját maguk számára varratott ruhákkal. Emlékeztetett az elért szakmai eredményekre: a Jász-Nagykun-Szolnok Megye Művészeti Díj kitüntetésre, az együttes népdalkörének a XII. Vass Lajos Népzenei Versenyen szerzett Arany Oklevelére. Az először 2000-ben, Bagon színpadra lépő közösség azóta táncháztalálkozók, művészeti-kulturális műsorok állandó szereplője. A szakmai színvonalat pedig mi sem jelzi jobban, minthogy három Fülöp Ferenc Díjas Hagyományőrző – az alapító-művészeti vezető Kocsán László, Hlavacska Adrián és Hlavacskáné Bathó Katalin – is az együttes munkáját gazdagítja.
Szabó Tamás polgármester köszöntötte a születésnapot ünneplő közönséget. Felidézte a kezdeteket: két ember – Kocsán László és Kuli Orsolya – gondolt egy nagyot, és lelkes, példamutató munkával mozgalmat alapított. A szakmai tudáson túl természetesen szükség volt befogadó közönségre is, akik ugyanúgy szívükön viselik a magyar nemzethez tartozás megélésének szükségességét. Az együttes tevékenységét a jászsági tradíciók továbbvitele is jellemzi: nem hiányozhattak a hagyományos disznóvágások, a jász viselet melletti kiállás sem az elmúlt két évtized történetéből.
Köszönetét és háláját fejezte ki Pócs Jánosné, zászlóanya is beszédében. A színvonalas, tiszta forrásból építkező néprajzi-szellemi örökség továbbvivőinek nevezte az együttes tagjait, akik a Szent István-i hitből merített erőből táplálkoznak. „A jó Isten áldását kérem a szép, mindannyiunk által szeretett Jászság szívében!” – szóltak üdvözlő szavai.
Az együttes majd’ egyórás műsora egy keretes szerkezetű néprajzi-népzenei-néptáncos kalandozás volt jász őseink hagyatékának mentén. Hajnalban, mint anno nagyapáink életében, indult a búcsús zarándokok sora Mátraverebély-Szentkútra. Természetesen több életkép is megidézte az idősebb generációk értéktovábbító gesztusát: a fiatal fiút a férfiak, a lányt az asszonyok vezetik be, tanítgatják a felnőtt életre, népszokásokra. A népi játékokkal való mókázás, egymás megnevettetése sem hiányozhatott a múltidéző képsorokból, ahogy az asszonyok pletykálkodása sepregetés közben, és olyan emblematikus épületek megemlítése sem, mint a jászberényi Nagytemplom. Életünk szövetéhez azonban a megható pillanatok és a könnyek is hozzátartoznak, ezt hűen tükrözte az összeállítás szerkezete. Így láthattuk, hogy öltöztetik fel az asszonyok az eladósorba került fiatal lányt, hogyan kesereg Barna Bandi elhunyt mátkája után és Kocsán László versét hallgatva – Nagyapám regél címmel Erdei Gábor előadásában – szinte magunk előtt láttuk a kemence mellett pipázó, a múlt titkait átadó, a fiatalabb generációk felé nyúló jász őseink mozdulatát. „Őseim kezét szorítva / óriás vagyok” – szólt a költemény arról az égető szükségszerűségről, hogy csak őseink örökségét megértve, tovább gondozva, értékrendünkbe integrálva élhetünk elégedett, örömteli életet. Végül a szentkúti zarándokok hazatértek estére, és hoztak madárlátta mézeskalácsot, rózsafüzért, csattogós botot, kerepelőt. Nem maradt más hátra, mint az estéli ének eléneklése és a friss csárdás eltáncolása a fináléban.
A jászsági népdal-, tánc- és népzenekincsnek gazdag tárházát bemutató darab alkotói Rózsa Ibolya, a népdalkör vezetője, a népdalok tanítója, Pál Mihály jászberényi prímás és Kocsán László, az együttes alapító-művészeti vezetője voltak. A zenei kíséretet Pál Mihály és bandája szolgáltatta. A vetített képes háttér pedig korabeli, archív felvételekkel igyekezett megidézni nagyszüleink világának szellemiségét, hangulatiságát.
A műsor záróakkordjaként dr. Kertész Ottó, a Folklór Kulturális Közalapítvány kuratóriumi elnöke üdvözölte az együttest születésnapján és őseink szellemiségének további éltetésére biztatta a közösséget. A köszöntők sorát Szűcs Gábor, a Jászság Népi Együttes művészeti vezetője és felesége, Szűcsné Urbán Mária kezdték meg, amit a közönséggel való Jászsági Köszöntő közös éneklése követte: „Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel!”
Fotó: Ifj. Pócs János
a BerényCafé újságírója.
- Sikeres regionális kórustalálkozó városunkban - 2019-11-21
- Gazdaság és kultúra ölelésében - 2019-08-29
- Utazás a mítoszok világában - 2019-08-08
