Az expresszionista libapásztor
Kivételesen nem jászsági kötődésű művész, P. Bak János munkájával és életével ismerkedtünk meg a Szikra Galéria A hónap műtárgya sorozat keddi programjában.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével a művész fia, Bak Péter festőművész is, aki nem csak érdekes információkat osztott meg a családról és a bemutatott képekről, de az est végére ő maga is eddig számára ismeretlen adatokkal gazdagodott édesapjára vonatkozóan.
A képzőművészeti alkotások befogadására való ráhangolódásként a hagyományokhoz híven a Palotási János Zeneiskola növendékei Farkasné Szőke Tünde tanárnő zongorakísérete mellett remek hegedűjátékkal örvendeztették meg a kávéház népes közönségét. Az igazgatónő megragadta az alkalmat, hogy köszönetet mondjon az est házigazdájának, Szikra Istvánnak a rendszeres szereplési lehetőségekért, valamint az iskola hatvanadik évfordulójára megjelent könyv támogatásáért.
Az elhangzó Rieding mű és Weiner Rókatánca sziporkázóan üde dallamai nagyszerűen illeszkedtek a hónap műtárgyaként választott Ebéd a mezőn című kép vibrálóan gazdag színvilágú, bölcs harmóniát árasztó témájához.
A képet Csiszár Róbert művészettörténész, a Damjanich János Múzeum munkatársa elemző bemutatója hozta közelebb a befogadókhoz. Bevezetésképp a kissé méltatlanul elfeledett alkotó, P. Bak János életútjából emelt ki szemelvényeket. A magyar expresszionista festészet kiemelkedő alakja az ötvenes évek derekán a Szolnoki Művésztelep alkotó lakója volt. Festészetére elsősorban Képzőművészeti Főiskolai mesterei, Rudnay Gyula és Glatz Oszkár hatottak. Anyagkezelésében Rudnay, finom naturalisztikus színhasználatában Csók István stílusa köszön vissza csendéletein és aktjain. Bár a nagy elődök és kortársak hatottak rá, magas szintű rajztudásával párosult egyéni látásmódja, kifejezőkészsége egyedivé teszi. Friss élményt adó alkotásai kiegyensúlyozott lelki dinamikájának letükröződései. Ez került vászonra az Ebéd a mezőn című expresszionista alkotásban is. A kompozíciós eszközként kezelt felület, a virtuóz, merész színhasználattal megjelenített formák, a fények és árnyékok játéka, a nyugalmas téma ellenére is dinamizmust árasztó alkotás hűen kifejezi P. Bak stílusát. A körkörös formába rendezett figurák, a lazúron áttörő színárnyalatok, az áttetszően légies megoldások szintén jellegzetes, összetéveszthetetlen P. Bak stílusjegyek. A kép érdekessége, hogy több változatban megfestette a művész, amelyből kettő a szolnoki múzeumban is megtalálható.
Apámmal a műkritikusoknak az a problémája, hogy nem tudják egyetlen izmusba sem besorolni – vallja Bak Péter, aki a továbbiakban személyes élményei felidézésével folytatta a művész bemutatását. Elmondta, hogy 1981-ben elhunyt édesapja a halála előtti évben, művészete csúcsán még aktívan festett. Az utolsó esztendőben betegségtől letaglózva már csak szeretett hegedűjével az ölében figyelte az őt körülvevő világot. Nem véletlen, hogy a hegedű volt leghűbb társa élete alkonyán is, hiszen kitüntetésekkel elismert jeles hegedűkészítő mester volt. Képein gyakran megjelenik a hangszer, amelyet mintegy gyönyörű nőként tisztelt. Tehetségét véletlenül fedezték fel. A gyermek József libapásztorkodás közben a mezőn rajzolgatott, amikor az arra járó „nadrágos urak” megpillantották a füzetbe skiccelt remekműveket. Innen már egyenes út vezetett az iskolákon keresztül a művészetek útján a hírnévig, amely azért anyagi nehézségeket okozó rögökkel alaposan meg volt szórva.
Az ördöngös gyorsasággal alkotó művész ecsetkezelésének titkait még fiainak sem árulta el. Eszközeit féltékenyen őrizte, az ügyesen rajzoló Péter sem nyúlhatott hozzá. Viselkedése máig talány, talán a pálya nehézségeitől féltette szintén művészeti pályára lépő gyermekét, talán féltékenység munkált szívében. A családot egyébként gyakran megörökítette, Az ebéd a mezőn című képen szintén rokonok szerepelnek. Világszép felesége volt legfőbb múzsája, legtöbb portréjának alanya. Őszinte, igaz képek sokaságát festette meg, amelyek nagy többsége külföldre, magángyűjteményekbe került, az évek során elkallódott.
Metykó Béla a szokásokhoz híven ismét a korabeli újságok hasábjairól szemezgetve hozott érdekes információkat osztott meg a hallgatósággal. Rögtön a beszámoló elején fény derült arra is, hogy Pázmánd, a szülőhely nevéből származik P. Bak József nevének P betűje. A művészeti pályáján Pandúr József templomfestő mester indította el. Később Rudnay fogadta tanítványává azzal a feltétellel, ha az ifjonc megtanul hegedülni. Nos, P. Bak olyan jó tanítványnak bizonyult, hogy még a hangszerkészítést is mesterfokon elsajátította. A festészetben ugyancsak jeleskedett, együtt alapították a Bajai Művésztelepet. Élettörténete egy ponton Berény történetét is keresztezi. Az induló Fémnyomó és Lemezárugyár vezetői a gyár új nevéhez méltón képzőművészeti alkotással is szerették volna megerősíteni a cég hírnevét, így 1957-ben felkérték P. Bak Józsefet egy Lehel vezért megörökítő kép elkészítésére. Ekkor született meg a Lehel vezér Augsburg előtt című monumentális műve, amely ma a Déryné Rendezvényház falát díszíti.
a BerényCafé újságírója.
