A munkám a hobbim

Nem sok olyan tősgyökeres jászberényi van, aki ne ült volna a szép emlékű, Főtemplommal szembeni szolgáltatóház fodrászatának búrái alatt az ezredforduló előtti hőskorszakban. A kórház melletti Szépségkuckó neve is ismerősen csenghet. Bárdos Ágnes mesterfodrász hivatása gyakorlásának fél évszázados jubileumát ünnepli az ősszel. Vele beszélgettünk a szakma iránti elköteleződésről, külső-belső szépségről és a szépségipar változásáról.

Meséljen a kezdetekről!
Ötven évvel ezelőtt, ősszel kezdtem tanulni a fodrász szakmát, az 1968/69-es tanévben az ipari iskolában. Akkoriban nehéz volt bekerülni a szakmába, majd több évbe telt bizonyítani a rátermettséget, tudást. Férfi-, vagy női fodrásznak lehetett tanulni. Szorgalmasan kezdtem építeni a szakmai tudásomat: már tanulóként reggeltől estig dolgoztam, az iskola után Jászjákóhalmán fogadtam este a vendégeket. A kontyfésülést már ekkor nagyon szerettem. Azóta napi 12 órát dolgozom.

Hogy indultak az első évek már végzett fodrászként?
A Dózsa György úton kezdtem dolgozni a férfi fodrászatban. A 70-es évek elején minden a Műszeripari Szövetkezethez tartozott. Ezután a Főtemplommal szembeni szolgáltatóházhoz kerültem, biztosan emlékeznek még az olvasók is az ott működő fodrászatra. A következő állomás szakmai pályámon a Rákóczi úti fodrászat volt, ami kozmetikával együtt működött, ma virágbolt üzemel a helyén. Ezt követően a Szövetkezet úton csattogott a fodrászollóm a biztosító alatti helyiségben.

A Szépségkuckó végül fogalommá vált Jászberényben…
Illésiné Marcsi kozmetikus kolléganőmmel álmodtuk meg a Szépségkuckó vállalkozást, amelyet a kórház mellett kezdtünk üzemeltetni. 1985. február 1-jén nyitottunk, majd 33 éven keresztül szépítettük a vendégeket együtt. Az első helyünk igazi kuckós, családias hangulatú faház volt, majd onnan költöztünk a Rákóczi út elejére, ahol 13 évig működtünk. Úgy gondolom, nemcsak szolgáltatást biztosítottunk magas színvonalon, hanem közösséget is teremtettünk. Úgy jöttek hozzánk a vendégek, mintha klubba érkeztek volna. Fontos volt az emberi lépték, a jó hangulatú légkör, a beszélgetések. Kétszer még Szépségkuckó Bált is szerveztem, amelyen 120-140 között volt a vendégek száma. Végül egy évvel ezelőtt döntöttem az újabb költözés mellett. Azóta itt a Futó utcában szépítem vendégeimet Kispál Vivien kolléganőmmel.

Ezek szerint fontos a folyamatos megújulás.
Igen, mindig kell a változás, a pozitív irányba való növekedés, fejlődés. Ez az új környezet fénnyel teli, nagyon levegős. Mindig ilyen munkakörnyezetre vágytam.

Sokan tudják, hogy szakmai előrehaladása is számottevő.
Úgy szerettem a szakmát, hogy 12 évig versenyeztem. Nappali, koktél- és estélyi frizurákat készítettem a rangos megmérettetéseken. Egyszer elnyertem a megyei első helyezést, országos versenyen a 16. helytől kezdve voltak szép eredményeim. Ezután sokáig vizsgáztattam tanulókat, zsűriztem versenyeken. Rengeteg tanulóm volt, néhányukra büszke is vagyok. Volt, hogy egyszerre 4-5 lány tanulta a szakma csínját-bínját tőlem. 1993-ban szereztem meg a mesteroklevelet. A mai napig aktívan benne vagyok a szakmai vérkeringésben. Konferenciákra, tréningekre járok, folyamatosan nyomon követem a legújabb termékeket és technológiákat.

Milyen volt a szépségipar változása az elmúlt fél évszázadban?
A divat állandó körforgásban van. Eleinte, a 70-es években – ami ma már retro korszaknak számít –, a dauer volt a sláger. Azóta hatalmasat fejlődött a hajfestés technológiája. Ma inkább ezen van a hangsúly, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Imádom kitalálni a hajakat, és azt kedvelem a legjobban, amikor a vendég rám bízza magát. Ránézek és kitalálom, mi lenne számára a legelőnyösebb. Számomra az a legnagyobb elismerés, mikor a munkám végeztével azt mondja a tükör előtt a vendég, hogy: „pont így képzeltem el.”

Ez a nagy elköteleződés már túlmutat a szakmai kompetenciákon.
Szinte mentálhigiénés terep az én szalonom. A vendégeim nagy részére úgy tekintek, mint családtagra. Nem is igazán munkának mondanám ezt, azt szoktuk emlegetni kolléganőmmel, hogy a mi szlogenünk: „Munkám a hobbim!” Nemcsak kívülről, hanem belülről is segítek szépülni. Egy jól eltalált frizura nagy önbizalmat tud adni, megváltoztatja a magunkhoz, testünkhöz való viszonyunkat. Segít szeretni a megjelenésünket, és ez az önszeretet kisugárzik, érződik. Bizalmas, szeretetteli légkört igyekszem kialakítani, a vendégeim a titkaikat is rám bízzák, tudják, nálam jó helyen vannak. Lelki támasz is ez, nem csupán egy üzleti szolgáltatás.

Ez szimpatikus életfilozófia!
Tizenhat éve életmódot váltottam. Egy olyan programot élek és gyakorlok, amelyben a testi-lelki-szellemi harmónia megteremtése a cél. Egyetlen napot sem voltam betegállományban. A hála életem központi mozgatójává vált, valamint a tudatos előretekintés: minden nap leírom a terveimet, céljaimat. A családom is nagy szeretet forrása: két lányom van, mindketten a szépségszakmában dolgoznak. Egyikük Győrben, a másik Ingolstadtban él. Három unokámban látom továbbélni azt, amire őket tanítottam. Számomra az a hitelesség ismérve, hogy én magam is rendben vagyok, kívül-belül. Megtiszteljük a vendéget azzal, hogy fehérben dolgozunk. A haj, a szolid smink elkészítése is a magunkkal és embertársainkkal szembeni tisztelet és igény jele.

Taczman Mária

Taczman Mária

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?