Költői gúnyolódás

Nevető Parnasszusra invitálták az irodalomban jártas érdeklődőket október 16-án, kedden délután a Jászberényi Campus könyvtárába. A jókedv forrása ezúttal nem egy közismert színházi komédia volt, neves írókat és költőket célzó fricskákon mulattunk.

A szakirodalomban a Parnasszus szó azt a görög hegyet takarja, melyen a hitrege szerint a múzsák laknak. Jónás Zoltán zenész az előadás címe mögé egy értékes, ám kevéssé divatos stílus-paródiát rejtett, mely már több mint 100 éve szolgálja a kellő humorérzékkel megáldott olvasókat. A vicces átiratok valójában politikai tartalmak elkendőzését szolgálták, később a fennkölt szövegeket már a móka kedvéért fordították ki.
„És nagy gyönyörűség volna, ha mindenki magyar írót kicsúfolnának végre”. Ezt még 1910-ben írta Ady Endre, aki – bár sokan ezt nem is hinnék – nagy rajongója volt a paródiáknak. Jónás Zoltánék már dolgoznak is a Nyugatos szerzőt kifigurázó szerzemények feldolgozásán. A paródia műfaja azonban nemcsak elszórakoztatja az olvasót. A derűs pillanatok átélése közben jellemrajzot formálhatnak és leránthatják a leplet a tankönyvekben magasztalt irodalmárokról, az adott kor kultúrájáról, politikájáról is. Némi nehézsége a műfajnak, hogy nagy hahotázásra csak azok számíthatnak, akik tájékozottak az eredeti szerzeményeket illetően.

Magyarországon erről a stílusról mindenkinek először Karinthy és az Így írtok ti című alkotás jut eszébe, pedig nem ő az egyetlen, aki időt és energiát nem sajnálva igyekezte kigúnyolni kortársait. Jónás Zoltántól és Majoros Rolandtól felváltva hallhattunk hol prózai, hol pedig zenés változatokat többek között az ékesszóló Babits Mihály, a népies Móricz, a temperamentumos Petőfi és a játékos Weöres legismertebb költeményeiből. A kissé megspékelt verziókat Benjámin László, Tarján Tamás, Tímár György és Reményi József Tamás követte el még számtalan találékony íróval karöltve. Ezek a karikatúrák egy Karinthy által kitaposott utat folytatnak, melyen napjainkban például Darvasi László és Varró Dániel – aki saját magát is kiparodizálta – lépkednek eredményesen.

Varró ráadásul egy egészen új megközelítést használ, a legkülönbözőbb költőóriások stílusát leutánozva alkot szövegeket, megidézve ezzel Shakespeare-t, Villont, Puskint, vagy épp Pilinszkyt. Így került feldolgozásra a Boci, boci tarka gyermekdal is a magyar irodalom szinte teljes eszköztárával, sőt, ha Ady még élne, Varró Dániel szerint minden bizonnyal így kántálná a versikét: „Álltam a Pusztán, álltam állván, kérődzve, bőgve, búsan, árván, mikor, hahó, rámtörtek csülkös kis zeuszok. Hej, szájas kis töpörtyü-borjak, mi kéne, hé, rátok tiporjak? Ahol a Tej, oda szaladnánk lakni mi is?”.

Mint az előadás végén kiderült, ha a Magyar Művészeti Akadémia támogatja, hozzánk is eljönnek újra. A két művész reméli, hogy jövőre már Ady verseinek humorforrásait aknázhatja ki. A közönség mindenesetre ezen a válogatáson is jót mulatott, és a múzsák is biztosan elmosolyodtak néha a Parnasszus hegyen.

Kazsimér Nóra
Latest posts by Kazsimér Nóra (see all)

Kazsimér Nóra

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?