Arad a magyar Golgota

Öt évvel ezelőtt ültették el azt a 14 tölgyfát a Kapitány-kertben, amely az október 6-án, Aradon kivégzett vértanúk és a Budapesten halálra ítélt Batthyány Lajos emlékét őrzik. A nemzeti gyásznapon azóta is minden évben az emlékfasor mellett koszorúzással róják le tiszteletüket a Városvédő és Szépítő Egyesület tagjai, valamint a város önkormányzata.

Százhatvankilenc évvel ezelőtt, október 6-a jelentette a szabadságharcos tábornokok végnapját Aradon, amelyet Kossuth Lajos a magyar Golgotának hívott. Kossuth még megérte, hogy Aradon 1890-ben emlékszobrot állítsanak a mártírhalált halt hősöknek, melyhez a mai napig számos zarándok érkezik.

2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap köszönt ránk október hatodikán, amit az emlékezés és a tiszteletadás sző át. Ennek jegyében Ézsiás Barnabás regnáló jászkapitány osztotta meg gondolatait a szabadságharcos hősökről. „Haláluk szimbóluma mindazon küzdelmeknek és áldozatvállalásnak, amit a magyar nemzet évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért és társadalmi haladásáért.” Beszédét azzal folytatta, hogy büszkeség árnyalja a szomorúságot a szívünkben, hiszen a nemzet szabadságáért szálltak harcba, azok a hősök, akiknek babérkoszorú helyett bitófa, vagy golyó általi halál jutott osztályrészül. Joggal tartjuk nemzeti ügyünknek a 13 honvéd főtiszt koncepciós per általi, igazságtalan meggyilkolását.

A magvas gondolatokat a Kossuth Népdalkör folytatta a zene nyelvén, akik az 1848-49-es szabadságharc és forradalom eseményeit idézték meg dalaikban. Metykó Béla helytörténész pedig a történelem tényszerűségével idézte fel az október 6-i eseményeket.

Julius Jacob von Haynau szabad kezet kapott Ferenc József osztrák császártól a halálos ítéletek kimondására. A reggeli órákban elsők között végezték ki főbelövéssel Lázár Vilmost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt és Schweidel Józsefet. Csaknem fél órával később a tiszteket illető golyó általi halál helyett akasztással vetettek véget Lovag Poeltenberg Ernő, Török Ignác, Lahner György, Knezić Károly, Nagysándor József, Gróf Leiningen-Westerburg Károly, Aulich Lajos és Damjanich János tábornokok életének. Végül Gróf Vécsey Károly tábornok ment hős társai után, aki már senkitől nem tudott elbúcsúzni.

„A vértanúk halálának csak azaz értelme, ha új élet sarjad belőle” – utalt a helytörténész az igazságtalan megtorlásra, amely a kiegyezés utáni egyedülálló gazdasági, szellemi és kulturális felemelkedésben kapott értelmet.

Metykó Béla két jászberényi kötődésű történettel hozta közelebb az ünneplőkhöz az aradi vértanúk emlékét. Thorma János jászberényi születésű festőművész is megfestette 1896-ban az aradi vértanúk kivégezését, melyet a festményen látható magyar Golgota hűen tükröz. Ismeretlenebb a másik történet. Haynau megparancsolta, hogy köztemetőben temessék el az elhunytakat, de az özvegyek nem engedték. Gróf Vécsey Károly kedvese lefizette a hóhért a férje holttestéért, így egy Aradon orvosi szolgálatot teljesítő jászberényi orvos-dinasztia, a Rósa család sírboltjába helyezték el Vécseyt.

A gyászünnepség végén a város elöljárói és civil szervezetei főhajtással fejezték ki tiszteletüket, és elhelyezték a hála virágait az emléktáblánál.