Most már talán béke lesz

Shawarma. Néhány évvel ezelőtt ez az arab szó még idegenül hangzott, mára beépült a köztudatba, csakúgy, mint görög testvére, a gyros vagy török rokona a kebab. Sok jászberényi számára pedig igazán ismerősen cseng, és talán a Pavlovi reflexek is beindulnak említésekor, hiszen igen népszerű az ínycsiklandó finomságot kínáló gyorsétterem a Kőhíd sarkánál. A tulajdonossal, Haisam Nasheddel beszélgettünk gasztronómiáról, kultúrák találkozásáról, identitásról, hitről.

Délután két óra van. Lecsengett az ebédidőben szokásos forgalom?
Igen, ilyenkor már kevesebben jönnek, van egy kis pihenő.

Most egyedül áll a pultban…
A munkatársamnak adtam néhány nap szabadságot, hogy rá tudjon készülni a következő időszak rohamára. Olykor, különösen nagy rendezvények idején dolgozunk szinte éjjel-nappal.

A munkatársa családtag?
Nem, ő Marokkóból érkezett, én Szíriából, Aleppóból származom. A családom ma is ott él, egyedül én próbáltam szerencsét külföldön.

Miért pont Magyarországra esett a választása?
Jó kérdés! Több helyen éltem a világban. Laktam négy évet Dubaiban, dolgoztam Egyiptomban, szétnéztem Írországban. Aztán Budapestre jöttem, megismerkedtem a feleségemmel és itt ragadtam. Most már idekötnek a gyerekek, itt vannak a barátaim, itt vagyok otthon.

Könnyen befogadták?
Volt, aki rögtön teljesen nyitott volt irányomban, mások hónapokkal később sem mertek megszólítani. Ez teljesen emberfüggő. Mára nagyon sok kedves ismerősöm és barátom van.

Nagyon jól beszél magyarul. Nehéz volt elsajátítani a nyelvet?
Nem okozott különösebb gondot. Persze először sokszor kinevettek, tréfálkoztak velem, amikor rosszul ejtettem ki a szavakat, vagy összekevertem őket. Aztán lassan belejöttem.

Említette a gyermekeket. Ők beszélnek arabul?
Csak alapvető kifejezéseket tudnak. Nekem nehéz lett volna őket tanítani, hiszen az édesanyjuktól, az óvodában, majd később az iskolában csak magyar szót hallanak. Majd ha rendeződik a helyzet, és végre béke és biztonság lesz a szülőhazámban, akkor együtt kimegyünk és egy fél év elég lesz nekik elsajátítani a nyelvet.

Biztosan nehéz lehet megélni, hogy nem láthatják a gyerekek a nagyszülőket, nem találkozhatnak az apai rokonokkal.
Igen, sajnos ez egyelőre lehetetlen. Csak mesélni tudok Szíriáról, a testvéreimről, szüleimről, a városról, ami egykor virágzó volt, és most a földdel tették egyelővé. Nagyon fájdalmas ez nekem. Most már talán béke lesz, de biztonság még sokáig nincs. A házakat felépítik újra, de a halottakat nem tudják visszahozni, a szomorúság, a veszteség, az elszenvedett szörnyűségek mind ott maradnak. Már semmi sem lesz ugyanaz, mint régen.

Itt Magyarországon tartja a kapcsolatot a szír közösséggel?
Vannak itt barátaim, ismerőseim Szíriából, néha összejövünk, beszélgetünk. Egyetlen téma van, amiről nem beszélünk. A politika tabu köztünk.

Muszlimként elég nehéz lehet gyakorolni a vallást egy alapvetően keresztény országban.
A hit, a vallás lelki ügy, teljesen mindegy, hogy hol él az ember. Én itt nem járok el a mecsetbe sem. Otthon más volt. Akkoriban elmentünk együtt a testvérekkel, unokatestvérekkel a mecsetbe, közben beszélgettünk, az jó volt. Ismertük egymást, tudtuk ki mit gondol. Itt már annyi idegen van. Igaz, hogy muszlimok vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy barátok is, vagy hogy mindenről ugyanúgy vélekedünk. Más ország, más kultúra, idegenek vagyunk egymásnak.

Ez azt jelenti, hogy itthon imádkozik, betartja a vallási előírásokat, de nem jár el a hitközösségbe?
Az ima olyan számomra, mint egy lelki tisztulás. Azt szoktam mondani, a lélek egy edény, amit ha koszos lesz, el kell mosogatni, mert ha csak hagyjuk, hogy rakódjon rá a szenny, akkor később már egyre nehezebb megtisztítani, és végül már nem is lehet. Az ima, az Istennel való beszélgetés eltakarítja a nehézségeket a lelkemről. Amikor valami nyomaszt, akkor imádkozom, és utána minden könnyebb lesz. Egyébként az iszlám hitnek megfelelni nagyon egyszerű, csak az öt alappillért kell teljesíteni. Istenbe és az ő prófétájába vetett hit, ima, zakat (alamizsna), ramadani böjt és a zarándoklat – amennyiben teljesíteni tudjuk. Véleményem szerint az iszlám egészen közvetlen kapcsolatot tart fent Istennel. Minden jócselekedet Istenszolgálat. Ha felajánlom az adóm egy százalékát a beteg gyerekeknek, ha segítek a rászorulóknak, ha inni adok a madaraknak, ha megetetem a kóbor állatokat, az mind kedves Isten előtt, azért égi jutalom jár.

A gyerekek milyen hitben nevelkednek?
Nekik megpróbálunk jó példával elöl járni, jó dolgokat cselekedni. Nem az számít, hogy ki milyen vallásnak a híve, mert a dogmákat, a szabályok nagy részét az emberek találták ki. Nincsenek megkeresztelve, és nem beszélem rá őket, hogy térjenek be. Ez saját választásuk lesz, amikor elég érettek lesznek, szükségét érzik, és képesek lesznek dönteni. Az alapvető szabályokat betartjuk, például nem eszünk sertéshúst, nem káromkodunk, megadjuk a tiszteletet egymásnak.

Említette, hogy nem fogyasztanak sertést. Van kedvenc magyar étele?
Imádom a töltött káposztát, természetesen a marhapörköltet, és halászlevet is szoktam bográcsban készíteni. Elárulom, hogy pálinkát is kóstoltam már, ezt a hungarikumot nem lehet kihagyni.

Most gasztronómiával foglalkozik. Ez az eredeti végzettsége?
Nem. Három évvel ezelőtt vágtam bele az üzletnyitásba, előtte az EGI-nél dolgoztam. Munka közben tapasztaltam ki a konyhaművészet trükkjeit. Hozzáteszem, szeretek főzni, otthon is rendszeresen állok a tűzhely mellé.

A Syrianában minden az eredeti arab íz világ szerint készül?
Az első időkben úgy akartam, de be kellett látnom, hogy ennek több akadálya is van. Egyrészt az eredeti alapanyagok nagyon drágák, másrészt körülményes a beszerzésük. Sok fűszer, amit az arab konyha használ kicsit idegen a magyar ízlésnek. Hosszú hónapokba telt, míg kikísérleteztem a megfelelő harmóniát. Most azt mondom egyfajta nemzetközi, kelet-nyugati íz mixet csinálok. Ezt szeretik a vásárlók. Sokan kipróbálják, aztán visszatérnek, mert ízlik nekik.

Ha meg kell határoznia önmagát, hogyan tenné?
Ennyi Magyarországon eltöltött év után már én is magyarul álmodom. Azt hiszem ez mindent elmond.