Grófnők, afférok, szerelmek

2018-07-142018-07-13 Kazsimér Nóra 0 Comments

Kálmán Imre egyik legnépszerűbb operettjét láthatta a közönség a nyári színházi sorozat keretein belül július 7-én, szombaton. A szabadtéri színpadon szerelmek, bonyodalmak, humoros szituációk bontakoztak ki a népszerű, élőzenekar hozta slágerek nyomán, melyek szövegei a nézők soraiban is visszhangoztak.

A Marica grófnőt mindenki ismeri, ezért külön kihívást jelent egyedi, friss felfogásban tálalni, hogy azoknak is pozitív meglepetést okozzon, akik már minden részletét kívülről tudják. Az operett műfaját azonban senki sem tudja befogadhatóbbá, könnyedebbé és élvezhetőbbé tenni Kálmán Imrénél. A korszakokon átívelő darab titka abban rejlik, hogy a különféle megközelítésmódok ellenére sem veszít mondanivalójából, miszerint nincs olyan büszkeség a világon, mely megérné feladni a szerelmünket.

Ugyanakkor a mélység, a dráma és a merev udvari etikett mellett nem maradhat el az egyensúlyt fenntartó összetevő sem, a humor. Marica, a primadonna és a tiszttartó úr szerelme, prózai megnyilvánulásai csöpögőssé válnának az olyan időtlen karakterek nélkül, mint az álruhába bújó legjobb barát, a mindenki helyett előszeretettel döntő, gazdag nagynéni vagy a kissé habókos komornyik, akinek német akcentusa számos nevettető félreértés forrása. Bár az operettben legtöbbször nem így van, ez esetben a muzsika is a mozgalmas cselekmény megértését segítette, hiszen állandó vastaps kíséretében felcsendült a Szép város Kolozsvár, a Hej cigány, a Szent Habakuk és a Ringó vállú csengeri violám is, melyeket már az is hallott, aki soha korábban nem látta még az előadást.

Aki mégis lemaradt, annak elmondjuk, a viharos történet egyik főszereplője a saját családi vagyonának nyakára hágó, gróf Endrődy-Wittenberg Tasziló, aki szégyenében Erdélyben vállal tiszttartói állást, természetesen álnéven. Kisvártatva, szerelmi csalódásoktól felbőszülten hazalátogat Marica, a birtok úrnője. Az ő élete sem fenékig tejfel, mivel minden kérőjében hozományvadászt látva elhíreszteli, jegyese lett, méghozzá egy bizonyos Zsupán Kálmán nevű báró személyében. Maricát lepi meg a leginkább, amikor az általa csak kitaláltnak vélt Kálmán – aki persze valójában Tasziló barátja – csokorral a kezében belovagol az udvarba, jogos jussát követelve. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy mialatt minden színészi képességét bevetve igyekszik helytállni, álruhájában beleszeret Tasziló húgába, aki mit sem ért az egészből. A szálak úgy tűnik, végleg összekuszálódnak, amikor a gróf és Marica menthetetlenül egymásba szeretnek és a rokonok ténykedésének hála feltűnik egy eltérített levél, majd maga Cecília nagynéni is.

A dallamok gazdagsága a bécsi keringőtől a cigány zenén át a csárdásig repített bennünket, miközben csodaszép jelmezekben gyönyörködhettünk, pezsdítő táncokat láthattunk, drukkoltunk a szerelmes fiataloknak és nagyokat nevettünk az olyan kacér kiszólásokon, melyekbe belecsempészték az aktuális szleng szavakat, társadalmi-politikai történéseket.

A darab végén mindenki egy kicsit úgy érezhette, még a legnehezebb helyzetekben is van remény arra, hogy a dolgok jóra forduljanak és ránk találjon a szerelem. Ehhez nem kell más, csak őszinteség, bátorság, és pár jó barát, akik bárhol, bármikor képesek megmutatni, milyen is az igazi magyar hacacáré.