Nincs más út, csak az Isten útja

2017-08-252017-08-24 Taczman Mária 0 Comments rockopera, Szent István

1983 augusztusában indult hódító útjára az István, a király című rockopera Szörényi Levente hangszerelésében és Bródy János szövegével, melyet Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámájából írt. A számos aktuálpolitikai utalást is tartalmazó, ma már kultikus mű olyan súlyos léttel és magyarsággal kapcsolatos kérdésekre keresi a választ, amely minden honfitársunkat érinti, amíg magyar él itt, a Kárpát-medencében. A húsz tételes rockoperát a Déryné Vegyeskar mutatta be az államalapítás ünnepén a Barátok templomában, óriási sikerrel.

A Géza fejedelem halála utáni helyzetet, az István és legnagyobb ellenfele, Koppány vezér közötti hatalmi csatározást feldolgozó művet Ferencz Sándor karnagy kezdeményezésére egy évvel ezelőtt kezdte próbálni a kórus. A kétségek, a hit, az ősi törvények és a keresztény vallás szempontjait vizsgáló alkotást a fél évszázados fennállását ünneplő Déryné Vegyeskar kórustagjai nagy odaadással próbálták. Gyöngyösi Levente zongorakivonatából dolgoztak, művészi vállalkozásukat a zeneszerző, Szörényi Levente is üdvözölte. A zenei tételek elsajátításán túl színpadi mozgást, koreográfiát, kellékeket és korhű jelmezeket is használt a kórus, melyhez a szakmai segítséget az Asztrik főpap szerepét játszó, jászapáti származású Kökény Gábor adta. A szóló- és kórustételeket élő zene kísérte, dob, zongora, gitár és fuvola hangszerelésben.

Dr. Novák István plébános köszöntötte a zsúfolásig megtelt templomban a közönséget. Utalt a királydombi ősbemutatóra és Szent István Intelmeiből idézett: „A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.” Jókívánságait fejezte ki az államiságát ünneplő nemzetnek, hogy keresztény hitünkben megerősödött, türelmes emberek tudjunk lenni, mert a türelmes, örömteli nemzeteké a jövő. A legszebb helyen, a templomban bemutatott darab elején köszöntötte Pócs János országgyűlési képviselőt, Szabó Tamás polgármestert, Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt, Ferencz Sándor karnagyot, Csillik György kóruselnököt és valamennyi kórustagot.

Történelmünk egyik legsúlyosabb döntését kényszerül meghozni István, aki apja halála után szinte összeroppan a ránehezedő felelősségtől. Saját bőrén kell megtapasztalnia, hogy a trónnal kötelezettségek és időnként nagyon kemény, súlyos, fájdalmas döntések járnak. A legnagyobb gondolkodók pedig mindig azok, akik felismerik koruk problémáit, azok politikai folyamait átlátva és előre látva olyan döntést képesek hozni, amely az itt maradó generációk boldogulását szolgálja, még ha éppen a jelen pillanatban az fájdalmas is. A belső viszályon felülemelkedve, nem hagyva lehetőséget arra, hogy Árpád vére önmagára támadjon, Róma felé – és egyben Európa felé – fordítja népe hajójának kormányrúdját, ezzel alapozva meg Kárpát-medencei államiságunkat. Talán a dalszövegek egyik legfontosabb üzenete az, hogy az új tavasz híre, a fejlődés, az előrelépés, a megújulás csak nagy fájdalmak, vajúdás és veszteségek – Koppány felnégyelése – árán születhet meg.

Az átgondolt, megindító, őszinte szerepmegformálásokat Pócs János is üdvözölte. Köszönőbeszédében elmondta, hogy más emberként távozunk a rockoperát hallgatva, mint ahogy jöttünk.Kiemelte, hogy a Déryné Vegyeskar tagjai nem anyagi okokból, hanem szívből adták elő az alkotást, és emiatt sokkal több és mélyebb az értéke, mint egy színházi előadásnak. – A nemzeti ünnepre 2017. augusztus 20-án a Jászságban Önök tették fel a koronát – köszönte meg az előadók munkáját, és meghívta őket a Parlamentbe egy látogatásra, hiszen a tisztelt házra is ráfér a szeretet és jóindulat.

István szerepében Csillik Györgyöt láttuk, Gizelláéban Banka Sándornét, Rékát Pálné Szántó Anita formálta meg, Koppányt Bánfi Ferenc, Laborc-táltos Tóth Árpád volt, Asztrik főpap Kökény Gábor, Sarolt pedig dr. Vígh Ágnes.

Az édesapja, Koppány tisztességes temetéséért könyörgő, szép, keresztény lány, Réka szerepének megformálója, Pálné Szántó Anita nyilatkozott a főszereplők közül: „Réka szerepe igazi megtiszteltetés volt számomra, régi vágyam teljesült ezzel. Gyerekkoromban még a régi lemezjátszón hallgattuk a nővéremmel és hangosan énekeltük a nekünk legdallamosabb részeket. Már akkor megérintett Réka jósága, tisztasága, szépsége. Életem egyik legszebb pillanata volt, amikor a karnagyunk felkért erre a szerepre, de kicsit féltem is, hogy elég lesz-e hozzá az én hangom. Ahogy teltek a hetek, hónapok, egyre jobban magaménak éreztem Réka személyiségét, hiszen sokban hasonlítunk. A belső vívódása, aggodalma apjáért és önzetlen odaadása a hitért, békességért magával ragadott. Remélem, sikerült amatőrként megformálnom ezt a csodálatos leányt, aki két tűz között a maga szerénységével próbálja megőrizni a békét és megmenteni apját a biztos haláltól.”

A jászapáti és a jászberényi bemutatók után a kórus Jászárokszállásra is elviszi első szent királyunk üzenetét: „Király vagyok, Uram, a Te akaratodból. / Minden magyarok királya. / És én azt akarom, hogy ennek a népnek országa legyen. / Veled Uram, de Nélküled.” Az utolsó, sokat idézett és vitatott sor aktuális üzenet volt a lazuló diktatúra végén, a 80-as évek derekán: elfogadjuk – még egy ideig – Moszkva halálos ölelését, de azért hadd maradjunk önállóak is egy kicsit a kultúránkban, az életmódunkban és minden egyébben. A nemzeti önrendelkezés vágya és az európai integráció eszméje között feszülő, már-már tragikus konfliktus korunkban ismét kiújulni látszik, így István, a király üzenete most is aktuális, újragondolást ösztönző mérföldkő.