Hétköznapi mesehősök

Kádár Annamária mesepszichológus május 23-án, kedden az Ifjúsági Ház vendége volt. A nehézségek legyőzése a mese erejével című előadásával a mesehősök útját jártuk végig, személyes vetületben, hiszen akár mi magunk is mesehőssé válhatunk a saját életünkben.

Gyermekként az esték kardinális pontja volt a várva-várt esti mese, de nem is gondolnánk felnőttként milyen útravalóul szolgálnak a kedves történetek. Detvai Gyula és párja, Ilona konferálta fel Kádár Annamária mesepszichológust, a Mesepszichológia kötetek íróját, aki a mesehősök életútját bemutatva humorral világított rá a mesélés fontosságára.

– A mesében minden benne van, a szülőtől való leválás, a saját utunk keresése, vagy akár a párkapcsolati buktatók is – kezdte előadását Kádár Annamária, majd a főhősök próba-szerencse alapú gondolkodására biztatta a közönséget. A mesehősök jól ismert jelmondata: egy életem, egy halálom, én ezt bizony megpróbálom. Ez a mentalitás fontos üzenetet hordoz a való életben is. Nem szabad várni a tökéletes pillanatra, mert az valószínűleg soha nem jön el.

A mesehősök hamuba sült pogácsákkal indulnak útnak, a mi útravalónk pedig a szülőktől, nagyszülőktől kapott életüzenetek, melyek kisegítenek a nehéz élethelyzetekből. Ugyan a közönség soraiban elvétve lehetett férfiakat látni, még is az előadó kifejtette, hogy egy lány gyermek életében lényeges az apai megerősítés, elmondani, hogy büszke rá az édesapja. Ugyanakkor a fiúkat szintén elismerésben kell részesíteni, hiszen ez mindkét esetben meghatározó a személyiségfejlődésben.

Siető mesehősről nem szólnak mesék – jegyezte meg az előadó – a főszereplőnek mindig van ideje megállni, kitisztítani a kutat, megmetszeni a fák ágait. Saját életünkben is törekedni kell arra, hogy a jelennek éljünk, odafigyeljünk egymásra, meghallgassuk a másikat. Főként a gyermekek életében kulcsfontosságú az együtt töltött idő, a „pizsama napok”, mely a pihenésről, a jóleső semmittevésről szól. Nem a fejlesztőjátékok, hanem a minőségi idő eltöltése segít a későbbi szorongások leküzdésében. Mint, ahogy minden mesehős megküzd a sárkányokkal, úgy a saját életünkben is vannak sárkányok, félelmek amelyekkel meg kell birkózni. Útravalóul nemcsak hamuba sült pogácsát, hanem negatív érzéseket is adhatunk a gyermekeknek.

Végül a múlt sérelmeire tért ki a mesepszichológus: elmondta, hogy minden fájó emléket mesélhetővé kell tenni. Rajtunk múlik, hogy egy-egy történetünket szégyelljük, kudarcként értelmezzük, vagy elmeséljük, és akár nevetni is tudunk rajta.

– Einstein mondta azt, hogy: ” csak kétféleképpen élhetem az életem, vagy abban hiszek, hogy semmi sem varázslat, vagy abban, hogy minden az.” Ha elkezdem járni a mesehős útját, akkor tényleg abban is hiszek, hogy minden varázslat. Ez nem kötelező dolog, ez egy lehetőség. Lehet ezen az úton is járni, de aki nem hiszi, járjon utána!

Szabó Lilla

Szabó Lilla

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?