Testvérvárosi látogatás Vechtában

A Testvérvárosok Baráti Egyesületének 12 fős csapata május 14-21 között látogatást tett német testvérvárosunkban Vechtában.

A civil kapcsolatépítés érdekében velünk tartott Gulyásné Rácz Gyöngyi és Nagy Lászlóné az eltérő iskolából vechtai hasonló iskola kapcsolatot keresve, valamint Farkas László, a Farkasfabútor Kft tulajdonosa aki 2016-ban két asztalost is fogadott Vechtából. Velünk tartott Bozóki Jánosné az idősek otthonának vezetője és Fodor Mónika élelmezésvezető, hogy a vechtai idősek otthonával erősítsék a kapcsolatot.

A program Rüdesheim-ben kezdődött. A hangulatos Rajna parti kisvárosban kellemes esti sétát tettünk a hosszú út után. Másnap hajózással folytatódott a várak és hegyek övezte egykori német-francia határfolyón. Hérfőn este élményekkel feltöltődve érkeztünk Vechtába.

Kedden a szokásos városházi fogadáson beszéltünk a civil kapcsolatok fontosságáról, bővítéséről és a vechtai programokról. A keddi nap a fő témánkkal a migráns helyzet megismerésével folytatódott. A Geschwisterscholl iskolában az igazgatónő fogadta a csoportot. Ismertette, hogyan igyekeznek a bevándorlott gyerekeket beilleszteni az iskola életébe.

Délután a Caritas Házban tettünk látogatást. A város és az önkéntesek ismertették céljaikat, feladatukat és napi munkájukat a menekültek segítése, beilleszkedése érdekében. Tapasztalatuk szerint a kis településekben könnyebb eredményt elérni. Az már látszik, hogy munkaerő pótlásnál kevésbé számíthatnak a menekültekre. Kijelentették, hogy tiszteletben tartják a menekültek családi hagyományait és vallását. Ugyanakkor megkövetelik a német törvények és szokások elfogadását és betartását. Aki nem így viselkedik visszaküldik! A tájékoztatás után baráti beszélgetés és vita alakult ki a résztvevők között.

A szerdai napon mi, a látogatók láttuk vendégül német barátainkat. A tűzoltóság udvarán az általunk vitt jó tíz kiló szürkemarha húsból izletes pörkölt készült Kalla Pali, Farkas László és e sorok írójának közreműködésével. Az est végére kiürült a bogrács és a söröspoharak. Baráti este volt.

Csütörtökön Papenburgba kirándultunk, ahol a világ egyik legnagyobb hajógyártó csarnoka található. Hangulatos kisvárosi séta után látogatást tettünk a Meyer Werft óceánjáró hajókat gyártó családi vállalkozásnál. A csarnokban „élőben” láthattuk a hatalmas, sok emeletes ötezer ember befogadására és szórakoztatására alkalmas úszó szálloda gyártásának fortélyait. Évente két hajót tudnak készíteni és 2026-ig rendelésük van. A hajókat egy keskeny csatornán tudják a tengerre eljuttatni több kilométeres úton.

Pénteken kapcsolatépítő program volt az Erich Kaestner speciális iskolában Gulyásné Rácz Gyöngyi vezetésével. (Iskolai kapcsolat című írásunk erről szól részletesen – a szerk.).Kalla Pali és Farkas László pedig három asztalos munkahelyet tanulmányozott ahol megismerkedtek a helyi faipari munkákkal és körülményekkel.

Délután elérkezett a sokak által várt program: Látogatás egy whisky főzdében. A vállalkozás két éve indult és még egy deci whiskyt nem adtak el. Három év kell a whisky főzéséhez és érleléséhez. A whisky ugyanolyan áttetsző színű mint a pálinka. A hordóban történő érlelés után kapja meg a jellegzetes színét. Az érlelés háromszor hat hónap, belül két milliméter mélyen kiégetett tölgyfa hordókban.

Szerencsére volt velünk egy hordószakértő Kalla Pali személyében, és hozott magával egy-egy 25 és 5 literes hordót. Véletlenül mindkettő whisky-s hordó volt, és mindkettőt minta okán hozta. A nagyobbikat otthagytuk mintának esetleges rendelés reményében. A kisebbikben kértünk mintát a whiskyből. Az üzlet megköttetett, az 5 literest feltöltötték áttetsző whiskyvel amit hat hónap múlva lehet megkóstolni.

Szombaton szabadprogram volt és sétát tehettünk a múzeum udvarán kiállított csodás kerti növények és dekorációk között. A program este búcsúvacsorával zárult.

Mit irhatok a végére? Egy közhely ideillik: a program tartalmas, eredményes és érdekes volt. Ősszel várjuk vissza a barátainkat egy hagyományőrző vadászatra és disznóvágásra.

Szerző:
Egervölgyi József