Öregasszonyok kora
Az első személyes találkozásom Vámos Miklóssal egy külföldi társas út során történt. Most nem kellett olyan messzire utazni, ahhoz, hogy láthassam a kortárs magyar irodalom egyik legnagyobbját, mert péntek délután a Jászkerület jóvoltából a Déryné Rendezvényház vendége volt.
Természetesen nem csak én rajongok az íróért, hiszen a nagyterem zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. Vámos Miklóst nem csak regényei alapján ismerjük, de évekig mesélt nekünk a televízió képernyőjén keresztül beszélgetős műsoraiban, és láthattuk színpadon is. A filmtörténet dramaturgként és forgatókönyvíróként jegyzi, sőt ő az első számítógépes író hazánkban. Nagy rajongója a digitális közösségeknek, a pénteki vendégszereplésre is a Facebook-on keresztül fogadta el a meghívást.
A tőle megszokott szarkasztikus humorral tűzdelt előadása nyitányaként elmondta, hogy az itt talált dedikált könyvei alapján járt már Jászberényben valamikor, de ez a momentum a sok utazás során sajnos kiesett az emlékezetéből. A Vámos számára 1950 januárjában – két hónapos sietséggel – kezdődött élet sok helyre sodorta az íróvá cseperedett pesti srácot. Több évig tanított amerikai egyetemeken, ahonnan végül a rendszerváltás szabadságának fuvallata hozta haza.
Az irodalom mindig központi szerepet játszott az életében, nem csak íróként, de lelkes olvasóként is. Az est folyamán megtudtuk, hogy ifjú kamaszként még erotikus ismereteit is a könyvekből szerezte. Elmondta, sokan fordulnak hozzá tanácsért az olvasás megszerettetése ügyében. Véleménye szerint az irodalom megkedveltetését nem lehet erőltetni, a kötelező olvasmányok rendszerét pedig el kellene törölni. Sokkal hasznosabb lenne ajánlott irodalommal bevezetni a gyerekeket az írott kultúra világába. Szerinte, ha a gyerek a Harry Pottert kedvvel olvassa, az sokkal hasznosabb, mintha a Kőszívű emberrel vagy a Kincskereső kisködmönnel gyötörnék, aminek a mai ifjúság a felét sem érti, vagy esetleg frászt kap tőle, mint a kis Vámos Miklós annak idején. Megelégedéssel tapasztalja, hogy az emberek 98 százaléka tömegközlekedési utazások során digitális írással-olvasással tölti az időt. Igaz hozzátette, ő maga soha nem utazik metrón vagy villamoson, mert idegesíti a népszerűség, de ettől függetlenül megállapítása szerint a mai nemzedék nincs távol az olvasástól, csak másképp, máshol műveli ezt a tevékenységet.
Vámos Miklós, mint az írók többsége, imád olvasni, és ebből fakadó élményeit szívesen megosztja másokkal is. Pénteken sem tett másként, saját munkái mellett kedvenc íróiról, könyveiről mesélt a hallgatóságnak. Meglátása szerint a magyar irodalom csúcsát mindig csak egy író birtokolhatja. Az elmúlt években Kertész Imre foglalta el a piramis csúcsát, két oldalán Esterházy és Nádas foglalt helyet. A két íróóriás halálával Nádas Péter maradt a csúcson, aki az előadó szerint németesen hideg irodalmat alkot, bár utolsóként megjelent életrajzi regénye tűzforróra sikerült, ami Vámos Miklósnak igen kedvére való, ezért stílszerűen melegen ajánlotta a hallgatóság figyelmébe.
Ugyancsak ösztönözte saját tavaly megjelent kötetének, a Hattyúk dalának olvasását, ám a kiadó csődje miatt a könyv egyelőre nem kapható. Mindenesetre ízelítőt kaptunk a könyvből, születésének körülményeiről. Kiderült, hogy kétezer év történetét veheti kézbe az olvasó, ha belelapoz a kötetbe, melyben még rólunk, jászokról is szó esik.
Vámos Miklós szereti beleszőni saját családja meséjét a regényeibe. Így tette ezt az Apák könyvében, Az anya csak egy van című kötetében és a Hattyúk dala rejtélyekkel átszőtt regénye szintén kötődik a saját életútjához valamilyen módon. Ebben a könyvben is megvillantja a bravúrt, hogy férfiként nőkről, női aggyal gondolkodva ír, ami meglátása szerint igen nagy kihívás. Az emberi elme különbözőségére bizonyságul végeztetett két érdekes kísérletet a résztvevő közönséggel, melyből kiderült, a hallgatóság tagjai a jobb vagy a bal agyféltekéjüket használják-e inkább, illetve mennyire képesek női vagy férfi aggyal gondolkodni.
Sokak számára meglepő eredmények születtek, és Vámos Miklós szarkasztikus megjegyzése sem nyugtatott meg mindenkit, miszerint: „Mindannyian férfiak és nők vagyunk egyszerre, de mindannyian öregasszonyok leszünk.”
a BerényCafé újságírója.
