Fejlesztések, trendek, fenntarthatóság

Az előadások sorát Szabó Zsolt államtitkár nyitotta. A politikus ugyancsak konkrétumokról beszélt referátumában, leginkább az energia téma köré csoportosítva mondandóját. Őt dr. Mészáros Tamás egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem rektor emeritusa és dr. Kerekes Sándor, a Budapest Corvinus Egyetem Fenntartható Fejlődés Központ egyetemi tanára követte gondolatébresztő előadásával.

Energetikai támogatások, pályázatok

Szabó Zsolt elmondta, hogy Magyarország 14,65 százalékos jelenlegi arányával már teljesítette a megújuló energiafelhasználásra vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalását. Ismertette a pályázatokat, amelyek révén vállalkozások és magánszemélyek egyaránt állami és uniós támogatással fejleszthetnek, végezhetnek energetikai beruházásokat. A vállalkozások választhatnak a maximum ötven százalékos mértékű beruházási-, vagy a működési támogatás igénybevétele között. Utóbbira példaként említette, hogy az energiát termelő kis cégektől 13 forintért veszi át a szolgáltató az áramot, de az állam azt az előállítónak 32 forintig kiegészíti. Várhatóan sok pénz jut a középületek, iskolák energetiai korszerűsítésére. Leszögezte, hogy 2020. december 31-től csak minimális energiafelhasználású új épület kaphat használatbavételi engedélyt. Ehhez napelem kell, meg hőszivattyú. A lakosságnál a kazáncsere 40, a régi elavult konvektorok kiváltása 60 százalékos támogatásban részesülhet, de gondoltak a régi hűtőgépekre is, amelyeknél 20 000 és 200 000 forint közötti lehet a támogatás mértéke.

A stratégiaalkotás dilemmái

Dr. Mészáros Tamás Trendek, fejlődési irányok a stratégiai menedzsmentben címmel osztotta meg gondolatait. Meglepő kijelentésekben és gondolatébresztő példákban bővelkedő előadását azzal a kijelentéssel kezdte, hogy napjainkban ahhoz is futni kell, hogy helyben maradjunk. Bátor ívet húzott az 1960-70-es évek automatizáló korszakától a 80-as, 90-es éveket uraló internetkorszakon át napjainkig, amikor is az IT integrált termékek részévé válik. Némiképp becsali módon a XXI. századi stratégiai gondolkodásról a globalizáció és a feltörekvő piacok jelentőségét felismerő rendszeralkotó gondolkodók sikerreceptjét adta közre. Ezek szerint a sikernek három elengedhetetlen eleme van a gazdaságban, mégpedig az, hogy a jövő megtervezhető, másodszor az, hogy megfelelő jövedelmezőséggel szükséges termelni, és harmadszor, de nem utolsó sorban, versenyelőnyre kell szert tenni másokkal szemben. Megerősítette ezt a receptet a Big Data elmélettel, miszerint nagy mennyiségű adatból gyakorlatilag mindenre lehet következtetni. Olyasmire is, amire az adatbázisokban szereplők (rém)álmukban sem gondolnak. Felvázolta az e-kereskedelem mindannyiunk által tapasztalt eufóriáját, majd a dot.com lufi kipukkadásával az egész eddig vázolt elméletet elbizonytalanította, szinte fenékre ültette.

A kétezres évek elejére logikusan következett a kérdésfeltevés: Lehetséges-e egyáltalán stratégiaalkotás? A professzor véleménye szerint, amennyiben nem előre tervezés, hanem válasz a kihívásokra, akkor igen. Ugyanis olyan gyors a változások mértéke, hogy azokra csak reagálni lehet, megelőzni nem a folyamatokat és eseményeket. Ezen a ponton különös jelentőséget tulajdonított a humán erőforrás minőségének, ami lehetővé teszi a kettős képességű vállalkozások menedzselését, mert szerinte ezeké a jövő. Nem stratégia kell, hanem hüvelykujj szabály, a vezető megérzése. Itt úgy tűnt, hogy a professzor kitekintett Kasza Lajosra, aki ugyancsak a hallgatóság soraiban foglalt helyet.

Néhány elsőre nem túl szimpatikus gondolatot is kifejtett arról, hogy kinek az érdekében készül (?) a fentiekben megbillentett stratégia. Érték legyen a fogyasztónak? Mennyire legyen hangsúlyos a gazdasági társaságok felelősségvállalása, mennyire csengjen egybe a vállalati és közösségi értékteremtés? A professzor a valóságból indult ki, amikor kvázi cégtulajdonosként úgy fogalmazott, hogy „nem jótékonykodok”. Jó példaként a Ritter Gyógyszergyár egészségügyi felméréseit említette. Az ebben résztvevő emberek számára egyértelműen érték az egészség, tehát a cég jót tesz velük, amikor ebben segítségükre siet, hogy világosan lássanak, másrészt ugyanebben a menetben pácienseket is teremt magának.

Befejezésül a professzor pozitív levezetésként három jászsági példával bizonyította, hogy lehetséges a harmonikus, mindenki számára kedvező értékteremtés. Mint elmondta, az Electrolux víziója globálisan és itt is az, hogy a világ legjobb készülékgyártója akar lenni, miközben a fenntartható fejlődést szem előtt tartja. A Samsung rövid hitvallása, hogy „inspiráljuk a világot, jövőt teremtünk”. A házigazdára való tekintettel a CO-OP filozófiáját is emlékezetbe idézte: „Jót, jó áron!”

Tézisek a rációról és az emócióról

Dr. Kerekes Sándor előadásának címe és témája a Fenntartható térségfejlesztés volt. A professzor majdnem ott folytatta a világunk elemzését, ahol tudós kollégája abbahagyta, legalábbis hangulatában, mert ő is úgy véli, hogy a szépelgésnek, a kritikák elhallgatásának nincs itt az ideje. A változó XXI. századot úgy jellemezte, biztos, hogy nem folytathatjuk azt, amit eddig csináltunk. A Föld megtelt, 2050-re 9-10 milliárd embert prognosztizálnak a népességkutatók. Ebből Afrikában ötmilliárdot. Ezzel a népességkutatói megközelítéssel szemben nemes egyszerűséggel azt mondta; ez biztosan nem lesz így. Afrikában ugyanis nem férnek el ennyien, víz sem lesz ennyi embernek, s nem mellesleg Kína már most is ott termelteti országának az élelmiszert. Hogy a kutatók miből következtettek a fenti tényekre, arra nem tért ki, de idézte Einstein frappáns mondását, miszerint két dolog végtelen; az univerzum és az emberi butaság, ám az előzőben nem biztos. Ugyanakkor a népességnövekedéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy a tények tízévenként plusz egymilliárd földlakót valószínűsítenek.

Átugorva a népesség mellbevágó növekedési mértékét és azt is, hogy úgy lesz-e, avagy sem, más egyéb egyelőtlenségekre hívta fel a figyelmet. Ugyanazért a munkáért óránként Norvégiában 53, Magyarországon 8, Kínában 1,26 dollárt fizetnek a dolgozóknak, és akkor a példasorból még kihagyta a nem jól fizető országokat. A professzor a továbbiakban is elgondolkodtató tényeket sorjáztatott, rábízva a hallgatóságra, hogy a látszólag távoli pontokat összekösse, és azokból következtetéseket vonjon le. Kifejtette például, hogy egyes gondolkodók szerint ott van demokrácia, ahol szabad a beszéd. Ő viszont beidézte Montesquie mondását, miszerint a demokrácia a javak nem túl egyelőtlen elosztása. Fölvetette azt a bankárok körében népszerű megfogalmazást is, hogy a profit az üzletben maradás költsége. Ismertetett egy felmérést, hogy melyek is filozófikusan felvetődő közös értékek, főleg gazdasági szakemberek körében. Csak a felmérés utolsó két tételét emelte ki. Az utolsó előtti cél az emberek jólétét növelni, az utolsó pedig; jobbá tenni a Földet. A következtetéseket itt is a hallgatóságra bízta a professzor, aki előadása vége felé Csíkszentmihályi Mihály gondolatai nyomán fogalmazott meg téziseket rációról és emótióról, a bal- és jobb agyfélteke kapcsolatáról. Itt a tételmondata az volt, hogy az ember tudatlannak születik, hülyévé az oktatás teszi.

Az agy működése kapcsán elmondta; sok minden gépesíthető, sőt Kaszparovot, a nagy sakkbajnokot is megverte a számítógép. Ha úgy tetszik, számos állás, munkapozíció van veszélyben, ugyanakkor a kreatív intelligencia belátható ideig nem megy ki a divatból. Befejezésül utóbbira utalva kifejtette, bármilyen meglepő, a boldogság nem csak az anyagiakon múlik, sokkal inkább a kapcsolatokon – és itt minden bizonnyal nem a protekcióra gondolt.

Szerzők:
Halász Lajos
Kárpáti Márta