Fotográfus a jászok földjén

A fotóit bizonyosan olvasóink is többször látták már, alattuk készítőként a Guriga becenévvel. A jászok földjét járva számtalan remek fényképet készített a tájról, a települések ismert és ismeretlen értékeiről, útmenti keresztekről, a Zagyváról, állatokról. A hét keddjén nyílt fotókiállítása Úton a szabad jászok földjén címmel a Szikra galériában. Ennek apropóján is szeretnénk bemutatni Gurigát, polgári nevén Bugyi László fotográfust.

Milyen indíttatásból kezdett el fotózni?
Ennek már lassan tíz éve. Családi eseményeken régebben is fényképeztem, de egy évben három-négy tekercset hívattam csak elő, mert sokba került. A kétezres évek elején elkezdődött a digitális fényképezés korszaka, ekkor azonnal vettem egy kis Canon masinát. Ehhez a fajta fotózáshoz már szükségesek voltak számítástechnikai ismeretek. Abban az időben CNC gépeken dolgoztam gépkezelő programozóként, ez a tudás segítségemre volt a fotós szoftverek használatában. Mert ha ezeket nem tudod kezelni nem ér semmit az egész, hiszen ez a lényege a mai fotózásnak! Az öcsém tanácsára kezdtem el felrakni képeimet a Panoramio fotós oldalra, ahol elsősorban természetben és városokról készült alkotások voltak láthatók. Egyre nagyobb sikere volt a fotóimnak, olykor naponta több mint kétezren nézték meg őket, már nem győztem a kommenteket olvasni és válaszolni.

Tanult fényképezni?
Sok mindennek utána néztem könyvekben, sokat tanultam a többi fotóstól, meg saját tapasztalatból. Rengeteg fényképet megnéztem a Panorámion én is, és ha az ember sokat nézi ezeket, látja, hogy közülük mi tetszik az oldal látogatóinak legjobban. A fotózásnál nagyon lényeges hogy „lássuk a témát”, legyen hozzá szemünk. Talán ebben vagyok jó egy kicsit, meg a képkomponálásban a fényképezőgép keresőjében, ami műszaki dolog és közel áll hozzám!

Saját egyéniségét is bele viszi a fotózásba?
Műszaki ember vagyok, a vasiparban dolgozom több mint negyven éve. Ezt a műszaki érzékemet, látásomat, használom a képek készítésénél és a fotószerkesztésnél. Fotózásban járatosabb emberek mondták képeimről, hogy nem hagyományos módon használom a képalkotást, hanem inkább műszaki szemmel. Merőlegesség, függőlegesség, vízszintesség – ezekre nagyon odafigyelek, ebben hoztam újat, és valószínű, ezért tetszenek sokaknak a képeim.

Meg lehet határozni a műfajt, amit képvisel?
Portréfotózásban nem vagyok otthon. A természetfotózás az igazi műfajom. Sok helyen fotóztam a tájat, a városokat külföldön, Erdélyben, Boszniában, Olaszországban –, de elsősorban és legfőképpen a jászsági tájat szeretem, benne a Zagyvát, a jász településeket, ahol a szépet keresem. Hetente legalább egyszer biztosan kimegyek a határba. Hétezer képem van fent a „google földön”, térképre felhelyezve, így látható hol készültek. Több mint ötezer csak a Jászságról szól, ami ide fókuszálja az embereket. Sokan jeleznek vissza, hogy látták a képeimet és eljönnek megnézni a Jászságot, Jászberényt, a környező természeti szépségeket, annyira tetszett nekik. Ebben a rohanó világban sokan elmennek nap mint nap olyan dolgok, szépségek mellett, amikre a képeimet látván pedig rácsodálkoznak.

Van kedvenc fotó témája, olyan, ami közel áll a szívéhez?
Az útmenti keresztek, feszületek. Hosszú évek óta járom a Jászság dűlőútjait és próbálom begyűjteni, és fotókon megörökíteni valamennyit. Már csak néhány hiányzik! Ezeket valamikor jász családok állíttatták, még olyat is találtam, amit az 1600-as években építettek. Ha mindet összegyűjtöttem, jó volna fotóalbumot készíteni ezekről a Jászsági keresztekről, hogy ne vesszenek el. Magam is felújítottam egyet, – a hányás hídi keresztet –, amelyre Nagy Tamás készítette el a festett, pléh Krisztust, így megszépülve áll a határban.

A fotózáshoz milyen felszerelést használ?
Volt Canon és Fuji gépem az idők folyamán. Most Nikon 5100-asom van, és Sigma utazó objektívvel használom leginkább. Szinte mindenre jó, távolra, közelre, még makrózni is lehet vele. Nekem ez jött be, nagyon bevált. Az utómunka sokkal több idő, mint a fotózás. Én raw tömörítés mentes fájlokkal dolgozom, lightroom fotoszerkesztőt használok, de csak kontrasztot, élességet és fényt javítok, semmi mást, színeket nem cserélek. Elsősorban a gép keresőjében próbálom úgy megkomponálni a képet exponálás előtt, hogy az utómunkánál ne kelljen azon változtatni. Ha ez nem sikerül, akkor jön a szoftveres segítség. Szerencsére erre egyre ritkábban kerül sor!

Van olyan fotós élménye, ami nagyon megmaradt?
Néhány éve volt Izlandon az a vulkánkitörés melynek felhője különlegesre színezte a napfelkeltét. A necsői hídra vezető földúton gondoltam ezt az érdekes jelenséget megörökíteni. Vártam, hogy jöjjön fel a nap, mikor egyszer csak megjelenik egy őz, majd mögötte egy másik, aztán melléjük szökkent egy nyúl, és előkerül egy fácán is. Mintha beszélgettek volna egymással olybá tűnt, így aztán róluk készültek akkor fotóim. A napkeltéről egyetlen felvételt sem készítettem.

Ismerik, elismerik a fotóst a fényképek mögött?
Egy ideje én kezelem, szerkesztem a Jászok Egyesülete Instragram oldalát, ehhez segítséget is nyújtottak. Talán így nagyobb a közvetlen figyelem, jobban fókuszálnak rám, többen észreveszik, meglátják a fotográfust is. Facebook oldalamon nagyon régen megosztom fotóimat, itt is sokan követik munkásságomat, és erre motiválnak az egyszerű emberektől jövő szívélyes üzenetek.

Vannak újabb tervei a fotózásban?
Sok minden változott az idők során itt a városban és a Jászságban. Azonos helyről, különböző időpontokban, vagy éppen évszakokban csináltam nagyon sok képet. Ezeket jó volna összehasonlítva, egymás mellett megmutatni. És tematikusan rendszerezni ezt a hatalmas fotóanyagot, meg persze minél többet fényképezni! Úgy gondolom, ha így teszek, egyre jobbak lesznek a felvételeim. Odafigyelek, és rengeteget gyakorlok, ami odavezet, hogy folyamatosan fejlődöm is. Hogy hová, azt még nem tudom.

Demeter Gábor
Latest posts by Demeter Gábor (see all)

Demeter Gábor

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?