Hitellel gyorsítana a város

Előző számunkban részletesen tudósítottunk Jászberény Város Képviselő-testületének költségvetési vitájáról. Közöltük a főbb bevételi és kiadási adatokat tartalmazó táblázatokat. Az adatok után Szabó Tamás polgármestert kérdeztük a rendelet mögött megbúvó elvekről, a főbb célokról és mozgatórugókról, beleértve a tervezett hitelfelvételt is.

Tiszteljük meg az olvasókat azzal, hogy a kronológiai sorrend helyett kezdjük a legizgalmasabb kérdéssel. Tényleg hitelt vesz fel a város?

Az előző testületi ülésen arról döntöttünk, hogy a Közgazdasági Iroda a márciusi tanácskozásunkra készítsen elő egy, a hitelfelvétellel, annak lehetőségeivel kapcsolatos alapos anyagot. Azt is hangsúlyosan tudatosítani kell, hogy amikor a kormány mentesítette az önkormányzatokat az évtizedek alatt felgyűlt adósságaiktól, egyúttal nagyon megszigorította – az újabb eladósodás elkerülése érdekében –, a hitelfelvételt. Ehhez minden esetben a kormány előzetes hozzájárulása szükséges. Fentieket előrebocsátva szándékunk olyan mértékű, kimondottan fejlesztési célú hitelt felvenni, amit a város gazdasági ereje az adósságszolgálatot tekintve elbír.

Miért van szüksége a városnak hitelre?

A hitelfelvétel célja nem luxusigények, hanem az alapszükségletek hatékonyabb, gyorsabb kielégítése. Aki a városban él, az jól tudja, hogy Jászberény XXI. századi mindennapjainak Achilles-pontja, gyengesége az infrastrukturális fejlesztések állapota, magyarul megfogalmazva, elmaradottsága. Várat magára a szennyvíz-elvezetés teljes kiépítése, a csapadékvíz-elvezetés megoldása, a belső utak rendbetétele, a gazdasági élet szereplői által is szorgalmazott kerékpárút-hálózat felújítása és továbbépítése, de ide sorolhatjuk például a közvilágítás kibővítését, korszerűsítését is. A város lakóinak és cégeinek ezeket a jogos elvárásait saját erőből, rövid idő, tehát négy-öt év alatt megoldani nem tudjuk. Belátható időn belül ilyen célú pályázatokat sem írnak ki. Ezért szükséges és célszerű a jól megfontolt fejlesztési hitel felvétele.

A részletek kidolgozása épp csak elkezdődött, mégis elvi megközelítésben mekkora hitelkeretről beszélünk?

A fent jelzett feladatok nagyságát és a város mindenkori bevételei által teljesíthető adósságszolgálat mértékét egybevetve, megközelítőleg négymilliárd forintos hitelkeretben gondolkodunk, amit négy-öt év alatt hívnánk le a feladatok ütemezése, teljesíthetősége függvényében. Az előkészítés stádiumában megkeresünk pénzintézeteket, és a feltételektől függően tíz-húsz év futamidő valószínűsíthető. Van tapasztalatunk abban, hogy mit lehetett elvégezni például az évi százötven millió forintos útépítő-felújító keretünkből, és ezt a tapasztalatot kiterjeszthetjük a többi költségigényes, az előbb jelzett főbb megoldandó feladatokra is. Ezért is meggyőződésünk, hogy a város életterének XXI. századivá tételét fejlesztési hitellel lehet és kell gyorsítani. Ez nem csak a lakosság számára teszi élhetőbbé a várost, de az infrastrukturális fejlesztések egy része, például a Monostori úton, a Nagykátai úton a vállalkozókat is kimenekíti a jelenlegi fejlődésre képtelen állapotukból. Nem mellékesen az elmúlt években hasonló célra beállított százmilliókat hiteltörlesztésre vagy más fejlesztési célokra átcsoportosíthatjuk a jövőben.

Térjünk vissza a költségvetéshez madártávlatból! Úgy tűnik beérett az a polgármesteri vetés, hogy a város fontosabb dolgait, különösen pedig a költségvetést a lehető legszélesebb körben bemutassa. A gazdasági vezetők is úgy tapasztalhatták, hogy nem udvariassági körről van szó, mert igen nagy számban vettek részt a prezentáción, és vita is volt bőven.

Úgy gondolom, hogy a város költségvetésének átláthatóságát már a tervezéskor be kell építeni a rendszerbe. Igen széles igényfelmérést folytattunk, amely során nem csak az elmúlt esztendők bázisadatait vettük figyelembe, hanem a város életének minden területéről, a hivataltól, a cégeinktől, a civil szervezetekig mindenkitől begyűjtöttük az igényeket. Hangsúlyoztuk, hogy ez a legteljesebb merítés, ami nem garancia arra, hogy teljesíteni is tudjuk valamennyi jogos kérést. Természetes, hogy a saját bevételünk nagyobb részét kitevő helyi iparűzési adó – mintegy két és félmilliárd forint – befizetőinek véleménye, kérése nagy hangsúllyal kell, hogy latba essen. Joggal érezhetik, kérhetik akár a Menedzser Klub tagjai, akár az ugyancsak több száz vagy ezer dolgozót foglalkoztató cégek tulajdonosai, hogy a város jövőképének alakításában a költségvetés kapcsán is beleszólhassanak.

Mit tart a találkozó legfontosabb üzenetének?

Nem először találkoztunk a cégek vezetőivel, hiszen hatodik éve havi rendszerességgel egy szerdát a város, egy másikat, pedig a cégek bejárására szánunk. Így sokakkal nem csak nagy plénum előtt, hanem a saját tevékenységükre koncentrálva is találkoztunk már. Pozitívan fogadták, hogy a költségvetésben több száz milliós működési pluszt tudtunk felmutatni, és fejlesztésre több mint három milliárd forint van beállítva. A konzultáció során most is felmerült, hogy a 32-es út, az elkerülő út átépítése, megépítése tekintetében közös erőfeszítést tartanak szükségesnek. Ennek érdekében a várossal közösen, aláírásukkal megtámogatva hívjuk fel a fejlesztés fontosságára a kormányzat figyelmét. Az életünk változására a hangsúlyeltolódásra utal, hogy a költségvetés kapcsán is fontosnak tartották megvitatni a térségünkben jellemzővé vált munkaerőhiányt, a szakképzés helyzetét, és az iskolák státuszát.

Mit lehet a város költségvetésével segíteni ez utóbbi gondokon?

Egy év alatt nem sokat, de folyamatszerűen összeadódó több év költségvetésével már remélhető változás. A költségvetésünk tartalmazza a helyi iparűzési adó két százalékának ösztöndíj-programokra való megcímkézhetőségét. Ez már önmagában sem kis tétel, s a város éppen a cégvezetők javaslata alapján döntött ennek a két százaléknak a célzatos irányíthatóságáról. Persze a pénz önmagában nem elég! A gyerekeket, a szülőket kell megnyernünk pályaorientációval, a szakmák sikeres életpályaként való bemutatásával, a gyakorlóhelyek színvonalának emelésével. Ez csak a cégekkel együtt lehetséges, beleértve azt is, hogy ahhoz a nem kis összeghez, amivel a város ilyen módon hozzájárul, kinek-kinek erejéhez mérten célszerű lenne csatlakozni, bővíteni ezt a forrást, sőt akár egyéni ösztöndíjakat is létrehozni.

Az adót a cégeknek száz százalékban be kell fizetniük. Ezek az általuk irányítható pántlikázott százalékok a város részéről lemondásnak minősülnek?

Akkor lenne lemondás, ha ezeket a célzott százalékokat fölösleges dolgokra elszórnánk. Itt azonban erről szó sincs, mert a vállalkozók nagyon tudatosan, megfontoltan irányíthatják ezeket az adóforintokat a város gazdaságának fejlesztésére. Ez a megoldás erősíti a cégek lokálpatriotizmusát, ezért a jövőben ugyancsak a vállalkozók felvetésére újabb három százalék irányított befizetésére lesz mód. A jövő évi költségvetésben már megjelölhetik fontos városi feladatokra, kultúrára, sportra fordítandó egy-egy százalék befizetésének kedvezményezett területét.

Az előző évek költségvetéseire visszagondolva, volt, amikor céltartalékot kellett képezni perveszteség miatt. Most sokkal kellemesebbnek tűnik, hogy 540 millió forint tavalyi maradvánnyal is számolhat a város. Hasonló nagy pénzmozgások, átcsoportosítások vannak most is?

A legnagyobb tétel a fejlesztések kapcsán tervezett kétmilliárd forint körüli pályázati összeg. Ezeknek a pályázatoknak az eredményét heteken belül kihirdetik, és a Jászkürt Újságban már többször részletezett fejlesztésekre fordítjuk. Nagy tétel az önkormányzatot érintő béremelés kétszázhetven millió forintja, ami a kötelező emelések mellett a versenyképességünk megtartását is megcélozza. Az iskolák működtetésének állami kézbevétele révén 180 millió forintnyi kiadásunk nem realizálódik, ugyanakkor a szolidaritási elv alapján forintra ugyanennyi összeget fizetünk be az államnak. Végül is egy Jászberényhez hasonló méretű városnál már nincsenek csak nagy tételek. Ahhoz, hogy a városüzemeltetés színvonala megmaradjon vagy javuljon, és a város életének különböző területein az eredményeink tartósak legyenek, áldozni kell!

Meghökkentő véleményt hallottunk már nem egy helyről a városban a sportéletünkről. Elég sommás: azért nem szárnyalóbb a sportélet a városban, mert a tehetős vállalkozók egyike sem sportolt, vagy legalábbis egy kezünkön megszámolhatjuk őket.

Ezt így én még nem hallottam, nem is gondoltam utána, de nem gondolom, hogy ez igazságos. Az egyik olyan terület éppen a sport, ami a TAO pályázatok, a helyi vállalkozók befizetései révén igencsak fejlődik. Így lett és bővült a sportcsarnokunk, ezen a réven hosszú évek óta először nincs vita a két strandunkról, hogy melyiket zárjuk be, ugyanis a sporttámogatásokra alapozva mindkettőnek létjogosultsága és főleg esélye van a fejlesztésre. A benti strand a gyógykezelés és az iskolai úszásoktatás bázisa lehet, kint pedig az állatkert fejlesztéseivel a turisztika, az élmény és a rekreáció szempontjai kerülhetnek előtérbe.

Végül is milyen az elfogadott költségvetés?

Ide is érvényes az a véleményem, hogy nincs jó, csak elfogadott költségvetés. Akkora a város restanciája bizonyos területeken, és olyan mértékűek a jogos igények, hogy felesleges elem biztosan nincs az elfogadott rendeletünkben. A sok előzetes egyeztetés és vita tanulsága pedig az is, hogy a résztvevők elfogadhatónak tartják. Ha vita volt, az csak a hangsúlyok felállításában mutatkozott, ám ebben is sikerült konszenzusra törekedni és így elfogadni az idei költségvetést.