A vonal lendülete
Kedden este ismét kortárs festőművészt köszönthettünk a Szikra Galéria A hónap műtárgya programsorozatában, ezúttal Nagyné Koncz Éva személyében.
Aki öt óra körül érkezett, annak már igencsak meresztgetnie kellett a szemét, hogy a vendégseregben ülőhelyre leljen, pedig tucatnyi szék az emeleti teremből is a kávézó bútorzatát gyarapította a jeles alkalomra. A házigazda Szikra István nem győzött szabadkozni a helyszűke miatt, de talán nem olyan nagy probléma, hogy a képzőművészetnek ilyen sok rajongója van városunkban. A kimagaslóan magas érdeklődést maga a festőművész okozta, aki amellett, hogy kiválóan használja az ecsetet, remek óvodapedagógus, nagyszerű szervezőképességgel megáldott ember, és mint arról az est folyamán is megbizonyosodhattunk, szerető nagymama is.
A programot a hagyományokhoz híven Puskás Adrienn tanárnő és a Palotási János Zeneiskola növendékei nyitották, akik fuvolán, zongorán és hegedűn adtak elő klasszikus műveket. A muzsika megteremtette kellemes hangulatban Sass István nyugalmazott művelődésszervező vállalkozott a kiállított festmény és alkotója bemutatására. Az évszak jellemzőit idéző jászberényi tájképpel, a Belső Zagyva télen című olajfestménnyel kerülhetett közelebbi kapcsolatba a közönség.
A műelemzést a festőművész bemutatása előzte meg. Az előadásból kiderült, hogy Koncz Éva már egészen fiatalon bensőséges kapcsolatba került a rajzeszközökkel, amikor diákként az édesanyja vezette papírboltban segédkezett. Sokszor ő szolgálta ki a helyi művészeket az alkotáshoz szükséges kellékekkel. Az eszközöket nem csupán árulta, de aktívan használta is. Gyermekkorában szinte minden szabadidejét a rajzolás kötötte le. Később Sáros András segítségével bontogatta tehetségét, majd rendszeres látogatója lett a művésztelepeknek, ahol Buna Konstantint fogadta mesteréül. Máté György kurzusait a nyolcvanas években látogatta, a Nyíregyházi Tanárképzőn szerzett rajztanári diplomát, az Iparművészetin múzeumpedagógiát és a vizuális nevelés módszertanát tanulta. Mindezek mellett 1974 óta nyugdíjazásáig óvodapedagógusként dolgozott, és éveken keresztül tehetséggondozó rajzszakkört is vezetett.
Éva életrajzából kihagyhatatlan a Berényi Műhely, melynek megalapításában tevékenyen részt vett – emelte ki az előadó. A jászsági képzőművészek társasága abból a célból kapta létjogosultságát, hogy az egymást barátként és művészként egyaránt tisztelő alkotók rendszeres találkozóik alkalmával a képzésében, az ötletelésben támogató kezet nyújtsanak egymásnak.
Nagyné Koncz Éva művészetére jellemző a lokálpatriotizmus. Képein a jászsági tájak, emberek, épületek jelennek meg leggyakrabban. Kedvenc témái a víztükör és a téli táj megörökítése, általában akvarell vagy olaj technikával vászonra, papírra, farostra. A hónap műtárgyaként kiállított olajfestmény a kedves témaválasztáson túl kiválóan tükrözi a művésznő harmonikus lelkivilágát. A Nagytemplom mögött lágyan kanyargó Zagyva íve, a vízben tükröződő pasztell színek a havas táj ellenére is melegséget sugallnak. A realisztikus ábrázolásmód, a színhasználat magasztosságot, a természet és az épület harmóniája nyugalmat sugároz. A bemutató záró momentumaként Sass István kivetítőjén egy dia villant fel, amelyen az előadó az ábrázolt tájat szinte ugyanabból a perspektívából fotózva örökítette meg 2004-ben készült képén.
A művésznőre jellemző, hogy amikor Szikra István felkérte, szóljon néhány szót magáról, ő inkább a Berényi Műhely évtizednyi munkáját helyezte előtérbe. Szintén a műhely felejthetetlen közegét idézte emlékezetbe több egykori tag. Amíg a műhelymunkáról, a festészetről szóló kötetlen beszélgetéseket hallgattuk, Vicuskának hol az egyik unokája ült az ölébe, hol a másik fonta karjait a nagymama nyaka köré. Az óvó néni, festőművész, közösségszervező és nem utolsó sorban nagymama így osztja meg szeretetét. Ölelésben, kedvességben, szerénységben. Magas technikai tudással ötvözve a vonal lendületében, a színek egymásba olvadásában ezeket az érzelmeket láthatjuk visszatükröződni alkotásain is, mindannyiunk kedvére.
a BerényCafé újságírója.
