Erdőn, mezőn négy fal között
A Vágó Pál Helytörténeti Gyűjtemény novemberi időszaki kiállításán Ferencz János természetfotó galériájával várta a látogatókat.
„Fotózás közben láncszemnek tekintem magam a valóság és a kép között, dokumentálom az évszakok hangulatát, színvilágát.” – vallotta a fényképezéshez fűződő viszonyát a művész, aki sajnos már nem érhette meg, hogy munkái a jászapáti kiállítótér falára kerüljenek.
A békét, nyugalmat közvetítő tájképek, a természet képzeletet felülmúló alkotásaira rácsodálkozó makro felvételek egy kiegyensúlyozott ember világát tükrözik. A fények játéka, a forma és a szín tökéletes harmóniája a természetszerető művész belső rezdüléseit örökítik meg a fényképezőgép lencséjén át. A pitypang puhasága, a bogáncs fenyegető tüskéi, a hó vakító ragyogása vagy a nyári mező tarka pompája új dimenziókban világítja meg a minket körülölelő környezetet, amelyhez, ha mi is közel hajolunk átélhetjük az Isten alkotásainak csodáját.
Ferencz János képei behozzák a tájat a belső térbe, s segítségükkel olyan közel érezhetjük magunkhoz a természetet, mintha mi magunk is ott lépdelnék a roppanó jégen vagy hevernénk a mező bársonyán. Szánjunk egy fél órát erre a szép virtuális kirándulásra!
a BerényCafé újságírója.
