Szavakká formált igazgyöngyök
Berecz András a Láttam a Holdat előttem című előadásában a mese erejével varázsolta elénk Erdély borzongatóan vadregényes szépségeit a Főnix Fészek Műhely október 6-i műsorában.
Az Erdélyi Havasokban ordító farkasok hangját visszhangozták a hegyek a hideg fényű hold alatt. Pásztor kutat elkóborolt báránykái után. Kivel találkozik a sűrű éjszakában? Talán farkas, netán zsivány, esetleg vérmedve les rá a fák között? Nem, szeretett testvérbátyja alakja bontakozik ki a sötétben, akinek annyira megörül, hogy rögtön dalra is fakad. Zengzetes hangját Berecz András prezentálta, s ugyancsak ő formálta meg a farkas üvöltését, a medve brummogását, a ravasz róka hízelgő beszédét, a kismadár csivitelését, de hangszálai nyomán éreztük a természeti erők valamennyi rezdülését is.
A torkából előtörő pásztorének, mely visszhangot verve szállt tovább az odaképzelt égig érő hegyek között, libabőrt húzott a karunkra. A dalokat aztán a mese fonalával kötötte csokorba. Erdély eldugott falvaiban, pásztorkunyhóiban élő adatközlők regéi szólaltak meg a bozontos bajusz alól előgördülő igazgyöngyökben, hogy kincset érő tanulságukkal elgondolkodtassanak, lelket simogassanak, de elsősorban szívbéli kacagásra fakasszanak. Mert, ahogy Berecz András mesélni tud, azon valóban szívből kell kacagni, úgy hogy közben csorog az ember könnye. Nevetünk, mert felismerjük emberi gyengeségeinket, félelmeinket, önzésünket és szeretetéhségünket, butaságainkat, gyarló mivoltunkat, mely alól a hegyek ölelésében született tréfás mese ereje ad feloldozást.
Berecz András zengzetes hangját úgy képes használni, mintha a bércek s völgyek között száguldozna. Az ízes szavak balzsamozzák a lelket, a szöveg szárnyaira kap, felemel, majd elenged, hogy az utolsó pillanatban valami megnyugtatóan szelíd befejezéssel lágyan helyezzen vissza a valóság talajára. Motívumai messze vittek, egészen a Jóistenig, aki a mesében emberi alakot öltött, olyannyira, hogy leheveredett a selyemrétre, s ott hallgatta álmosan Éva anyánk kényeskedő sirámait.
Fél szemét nyitva tartva adta meg a Jóisten Évának a kívánságait, hogy ez a világ tökéletes legyen. Tökéletesen teljes, mint az az este, mellyel Berecz András ajándékozta meg közönségét.
a BerényCafé újságírója.
