A megújulás időszaka

2018-02-242018-02-22 Gergely Csilla 0 Comments

Lehetőségek tárházát kínálja a nagyböjti időszak, amikor jobbá, tisztábbá tehetjük a lelkünket, életünket önmegtagadással, jócselekedetekkel és bűnbocsánattal. Hamvazószerdától elkezdődött a negyvennapos nagyböjt, felkészülés Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére, a húsvétra.

Február 14-én a Jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Óvoda, Kéttannyelvű Általános Iskola, Középiskola és Kollégium diákjai az első óra helyett szentmisében vehették a hamvazkodás szentelményét a Főtemplomban. A gyermekeket a szentmise celebránsa, dr. Novák István főigazgató köszöntötte és hívta fel a figyelmet az előttünk álló legszentebb időszakra. Hiszen a nagyböjtben vállalt önmegtagadások, imádságok és jócselekedetek nem céltalanok, mert mindvégig Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére, húsvét vigíliájára készülünk. A hamvazkodás azon túl, hogy emlékeztet az emberi test múlandóságára („Emlékezz ember, porból vagy és porrá leszel!”), a lélek halhatatlanságát is magában hordozza („Térjetek meg és higgyetek az evangéliumban!”).

Az aznapi evangéliumi részt Szent Máté könyvéből hallhattuk Muhari Ferenc diakónustól. A szentírási részben Jézus a következő intelmekkel látja el a hallgatóságot hegyi beszédében: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt… Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.”

Ezen gondolatok mentén Muhari Ferenc a nagyböjtről, mint lehetőségek soráról elmélkedett. Ebben az időszakban megtehetjük azt, amit már régóta terveztünk, de lustaságból, vagy bármilyen más okból nem vittünk véghez. A diakónus kiemelte, hogy a böjtölés nincs ránk kényszerítve, de a lehetősége mindannyiunk számára nyitott. Lehetőség, mellyel könnyebbé, gyümölcsözővé tudjuk tenni saját és a körülöttünk élők életét azáltal, hogy lemondunk a rosszról, ami nyomasztja életünket. „Bocsássunk meg egymásnak és imádkozzunk többet önmagunk és mások életéért, üdvösségéért!” Azáltal pedig, hogy lemondunk a rosszról, megszabadulunk azoktól a terhektől is, melyek nyomasztják életünket.

Jézus negyven napig imádkozott a pusztában, ahol a gonosz újra és újra megkísértette, de ő ellenállt a csábításnak, s elindult keresztútján, hogy ezáltal hozzon üdvösséget mindnyájunk számára. Ahogy Ferenc pápa fogalmazott, a nagyböjt Jézus Krisztus példája nyomán a megtérés és a rossz elleni küzdelem, a kiengesztelődés és a megújulás időszaka.