Milyen világot hagyunk Keith Richardsra?

2023-08-182023-08-23 Munkatársunk 0 Comments éjszakai koncertek, XXXI. Csángó Fesztiválon

A jászberényi csángó fesztiválok már eddig is sok kérdést felvetettek, és az arra hivatottak válaszokat is próbáltak keresni ezekre, de a címben feltett kérdésre még senki nem gondolt, és ebből következően válaszolni sem akart rá senki. A XXXI. Csángó Fesztiválon aztán végre előkerült ez a probléma is, Ferenczi György – szájharmonikás, énekes, hegedűs fenomén – kerítette elő a Víz utcai színpadon, de választ ő sem adott, inkább bluesos, soulos, rock and rollos népzenéjébe rejtette, mit gondol róla.

Keith Richards, a világ legjobb rock and roll zenekarának, a Rolling Stonesnak remek és gyengéden szétcsúszott gitárosa decemberben lesz nyolcvanéves, és már negyven éve halottnak kéne lennie, ám vagy páratlanul jó az immunrendszere, vagy valami olyan anyagot tol, amiből másnak nem jut, vagy ha mégis, az illető menthetetlenül belehal. Hozzáértők szerint, a csótányokon kívül hárman élik túl a harmadik világháborút: Keith Richards, Ozzy Osbourne (Black Sabbath és önmaga, a leggonoszabban totyogó rockénekes) és Lemmy Kilmister (basszusgitár, ének, Motörhead). Grammy-díjas előadókról van szó (a Grammy nagyjából a zenei Oscar-díj), akik több tonnányi tudatmódosítót nyeltek, lőttek és szívtak el pályájuk során. Ozzy hetvenöt éves, nincs jól, lemondta a 2023-as európai turnéját, Lemmy pedig a kedvenc játékgépére borulva halt meg 2015-ben, néhány nappal a hetvenedik születésnapja után. Marad Keith Richards és a világ. Mi a népe lettünk, ő meg a népzenészünk.

„Ez a világ olyan világ, mint a mogyorófa virág, sokat ígér, keveset ád, amit ád is, mind keserűt ád.” Kapcsolódhatott volna ez a népdal a címben szereplő kérdésfelvetéshez, és benne van Cimbaliband repertoárjában is, de nem játszották a XXXI. Csángó Fesztivál második éjszakai koncertjén, csütörtökön, a Víz utcában, a táncháztábor kapuja mögött felállított színpadon. A Cimbaliband régi fesztivál- és egyéb vendég Jászberényben. Unger Balázs, cimbalmos-énekes zenekarában korábban mindig énekeltek lányok, különösen az az elbűvölő buborékokat fújó, csinos, turai óvónő, de most sehol senki, no woman, no cry. Három fiú énekelt, a gitáros, a dobos és főleg Balázs, akiről elragadtatott szakírók azt írták, hogy a cimbalom Chuck Berryje, tehát ő is rakenrolsztár. A Cimbaliband összes zenésze, a hegedűs és a bőgős is, beférne bármelyik jóféle rockbandába. A zenekar legújabb lemezét, a Szabadont mutatta be, amelyen népzenei témák rockos, popos, reggae-s, jazzes feldolgozásai követik egymást, pedig, ugye, a cimbalom hungarikum. Ungerground. Az örökké népszerű, közönség-énekeltető Cimbaliband-slágerek, az Oppadirida (egy román dallam) vagy a Megyek az úton lefelé is beszuszakodtak a műsorba, ami nagyon jól szólt. Unger Balázs lámpába láng, nálam Grammy-díjas.

A harmadik éjszakai koncertre, pénteken még többen eljöttek a Víz utcába, ahol Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák sodortak. 2012 óta nyolcadszor láttam őket Jászberényben (korábban Ferenczi György és a Rackajam, még korábban Ferenczi György és a Herfli Davidson néven őrültködtek), az intenzív osztályon nincs ilyen tempó, amit ők mindig tudnak, amit Ferenczi Gyuri mindig vezényel. Petőfi-versek, írta a plakát róluk. Petőfi-verseket már sok éve játszanak, nem kizárólag erre a koncertre vagy a Petőfi-évre (Petőfi 200) készültek velük, és mindig ott a tarsolyukban (tényleg van tarsolyuk!) József Attila és Ady is, és ott vannak a népdalok, amiket népzenészektől tanultak. Blues szájharmonikával, elektromos hegedűvel, wurlitzer zongorával, basszusgitárral, mandolinnal, kürttel és cajonnal (olyan ütőhangszerrel, amire rá kell ülni, és a lábak között önfeledten kell csapkodni) játsszák a dalaikat, és közben megidéznek afféle adatközlőket is, mint Bob Marley, Jimi Hendrix és Deák Bill Gyula. A Tetovált lányt (Hobo Blues Band) nyilván Kőbányán gyűjtötték, Billnél. A szöveget a Kopaszkutya című filmben Hobo egy meztelen lány testéről gépeli. ”Melleden matróz, karodon ’Anyám’, kilencszázötven és ’Zugló a hazám’, ’Szeretlek, Erzsi’, ’Haver vagy, János’, ’Csapat csak egy van,…” Itt az jönne, hogy ’a Ferencváros’, de Ferenczi Gyuri már rég azt énekli helyette, hogy ’a magyar vízilabda-válogatott’… Akik aktuálisan világbajnokok lettek, a Fradival pedig csúful elbánt a feröeri bajnok. Oké, ez is blues. Az egész mai Magyarország az. Tetovált nép. Méghogy Petőfi nem blues? „A természet vadvirága”, ezzel a Petőfi-verssel kezdték a koncertet, olyan bluesharmonikázással, olyan vastagon feketére húzva, még jó, hogy ültem. A „Ki vagyok én? Nem mondom meg…”-gel zárták a bulit, és nem mondták meg, mindenki tudta. „Isten áldja Istent, hogy feltalálta a hegedűt és a szájharmonikát!” – mondta Gyuri. Azt is mondta, hogy „már csak egyetlen kérdésünk van”. Ferenczi György lámpába láng, nálam Grammy-díjas.