„A tudás csak akkor válik bennünk fénnyé, ha átadjuk”

Az élet tele van váratlan fordulatokkal, nem várt eseményekkel. Csak rajtunk múlik, hogyan tudjuk az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Baranyi Máriának mindez sikerült. Pozitív életszemlélete, optimizmusa, rugalmassága egy teljesen új ajtót nyitott számára, amelyen ő belépve megtalálta azt a kiegyensúlyozott nyugalmat, amiben úgy érzi teljes emberként, boldogan, kiteljesedve élhet.

Hosszú évekig a számok világa jelentette neki a munkát: dolgozott könyvelőként, pénztárosként, bérelszámolóként, belső ellenőrként a kereskedelemben, az élelmiszeriparban, bankszektorban, az agráriumban volt középvezetői, felsővezetői pozícióban, de mindig a reálterületen tevékenykedett. Ugyanakkor fontos volt számára, hogy mindig tudjon valamit újítani, újat vinni a munkájába is. Egy-egy helyen addig dolgozott, amíg látott benne kellő kihívást, kellő változatosságot. Sohasem szerette a monotonitást. Helyette a lélek és szellem szabadságát. Talán ez is közrejátszott abban, hogy amikor legutóbbi munkaterületéről, vezetői pozíciójából kikerült, a benne lévő szunnyadó tehetség, amely a művészetekhez, irodalomhoz köti, ekkor vált teljessé, ekkor nyert értelmet. Egy olyan hirtelen, éles fordulatot vett élete, amelyet korábban el sem tudott képzelni, hogy vele megtörténhet. A mindig intenzív, munkával teli hétköznapokat felváltotta a csend. A csendes alkotás, versírás, festészet, zenehallgatás, zongorázni tanulás.

Baranyi Mária két verses füzetet tudhat magáénak, amelyben olyan témák kerülnek elő, amelyet átélt és tovább adott ily módon az olvasóközönségének. Mindkét kiadvány után családias, meghitt légkörű bemutatót rendezett. A második verseskötet bemutatása után találkoztunk, és beszélgettünk örömről-bánatról, életről-halálról, munkáról-pihenésről, nyüzsgésről-elcsendesedésről, realitásról-spiritualitásról.

Miről szólnak a versek?

Az életutam leírásáról. Úgy érzem, hogy tanítani jobban lehet szeretettel, példával mintha találkozom valakivel és elmondom, mit tegyen, mit, hogyan kell. A mai világban a szeretet a legnagyobb gyógyító erő. A verseskönyveim eszközök ennek átadására. A minőség híve vagyok. Mindenképp szerettem volna, ha verseim igényes, szép kiadványban megörökítve kerülnek az érdeklődőkhöz.

Valaminek a hatására történt a versek írása?

A kis verses füzetek létrejötte az életemben történt változásnak köszönhető. Nem humán pályáról indultam. Könyvvizsgálóként is dolgoztam. Harminc évig ebben éltem, közgazdaságtant tanultam, mindig a maximumra törekedtem a munkám során. Teljesen „topon lenni”, a jogszabályi változásokat rugalmasan követni. Ami egyáltalán nem volt egyszerű.

Építő, kreatív embernek vallom magam. Egy nagy cégnél dolgoztam legutóbb, ahol megszűnt a jogviszonyom, és nem maradtam ott tovább. Én, aki korábban 14 órákat dolgoztam napi szinten, „rám szabadult” a nagy szabadság. Rengeteg időm lett.

Kerestem, mit tudnék csinálni. Az életemben a festészet, a zene mindig is szerepet játszott, vonzott, de ekkor tört felszínre, ekkor nyert értelmet, és tudott kiteljesedni.

Porteleken születtem, tanyán éltünk. Nagy szabadságot, egyszerű életet éltünk, de rendkívül boldog emberek voltunk.

Mindig azt csináltuk, amit szerettünk. Ez az érzés jött elő bennem a hirtelen jött nagy szabadsággal, amit az élet adott, visszaadott számomra. Azt teszem megint, amit szeretnék, amiben jól érzem magam, amiből töltekezem. Értékeket tudok átadni az erre nyitott embereknek, barátaimnak, családomnak. Aki a szabadságot éli meg, abban nő fel, bizony nem nagyon szereti a kötöttséget. A munkám mindig a termelő, az értékalkotó tevékenységet szolgálta, ezt alázattal teljesítettem.

Több minden jött egyszerre: versírás, zongorázni tanulás. Sőt, még síelni, táncolni, is tanultam rengeteget kirándulok. Ez is segítette a versírást, ami kibontakozott bennem. Amiket átéltem, átélek, azokat leírom, rímekbe szedem.

A szüleimtől erdőt örököltem. A világnak egy olyan részét kezdtem meglátni, a természet meghitt rendjét, csendjét, amit sokan talán nem tapasztalnak. Ez adott kezdetben ihletet. Innen indultam. És most már maguktól jönnek a versek, a gondolatok.

Azt tapasztaltam, hogy az emberek képesek egy-egy ponton megakadni, és onnan nem tudnak tovább lépni, nem tudnak egy folyamatot végigvinni. Én igyekeztem már egy projekt elején is látni annak végét, és az egész menetét lejátszottam a fejemben. Tehát egy munkának, döntéseimnek az eredményét, a végét is láttam.

A versírást a magam korlátainak a legyőzősére használom. Közel négy éve írok. Az emberek többsége nem tudja a saját maga által épített gátjait leküzdeni, korlátait lebontani. Nem gondoltam arra, hogy verseim különös irodalmi alkotások legyenek, azokat írom le, amik velem történnek, s az érzéseket, amik megfogalmazódnak bennem. Amiket lehet, hogy már más is végigélt, aki olvassa. Magára ismerhet. Az írásnak feszültségoldó hatása is van.

Amikor a magas Tátrában kirándultunk, akkor éreztem meg, mekkora harmóniája van a természetnek. Akit ez egyszer megérint, mindig ezt fogja keresni. Ebben olyan értékek vannak, amivel mindenkinek találkoznia kellene. Fontos, hogy az ember mindig meg tudjon újulni, ne csak a természet. Minden bennünk van, ha megtaláljuk hozzá a kulcsot.

Lesz folytatás?

Három verseskötetet szerettem volna megjelentetni, mindegyikben 30-30 verssel. Ebből kétszer harminc már elkészült, megjelent. A harmadik verses füzetem címe tervem szerint. „Itt van, az ősz újra itt van”

Gondoltam már arra, is hogy életemről könyvet írok. Nem elsősorban életrajzi regényre gondolok. Porteleken abban az időben, kemencében fűtöttünk. Petróleumlámpával világítottunk, nem volt akkor még háztartási gép. Onnan idáig nagyon nagy utat tettem meg, ami akár egy könyv alapja is lehetne.

És a „spiritusz” is fontos, ami bennem van. Az a felfogásmód, hogy amit az élet hoz, azt kell elfogadni, és abból kihozni a legjobbat. Szeretem a kihívásokat, tudni kell változni, van, akinek ez nehezen megy. Sokszor a nehezebb élethelyzetet választottam. Tudatosan nem vállaltam olyan feladatokat, amiket a lelkiismeretem nem fogadott el. Aki feladja a lelkiismeretét, előbb utóbb megbetegszik. Sokat dolgoztam, dolgozom azon, hogy tudatosan tudjak élni.

Egészségesek, boldogok akarunk lenni. Isteni és földi elvárásokat is be kell ehhez tartani. Ha félórát kell várni valahol pl. egy rendelésen, egy hivatalban nem türelmetlenkedem, hanem kivárom. Fontos az elfogadás, és egymás elfogadása is, valamint a türelem. Szeretet, ami önmagunkat és másokat is meg tud gyógyítani, a jelenben élés. Vagy a múlttal vannak az emberek elfoglalva, vagy a jövővel. A „mostban” kell élni.

Az elméleti tudásnál is fontosabbak a lelki értékek, a gyakorlati tapasztalások. Hiába olvasunk el ezer könyvet, ha a benne lévő tudást nem alkalmazzuk a gyakorlatban. A legnagyobb kincsünk, mindennek a titka a szeretni és szeretve lenni, a leghatalmasabb erő, kívánom mindenkinek eszerint éljen…