Gondolatok a szovjetunióba elhurcoltak emlékére

November 23-án a TV M5-ös csatornáján este 21 órakor egy megrázó dokumentumfilm volt látható Szenvedések földjén címmel, melyben egy a II. világháborúban Szovjetunióba elhurcolt személy mondta el az ott történteket, emlékeit, szenvedéseit. A Gulág több munkatárborában megfordult, valamennyi az északi sarkkörön túl volt. Szólt a lágerekben tapasztalt életkörülményekről és a rabokkal végeztetett embertelen munkáról is. A film levetítésével emlékezett a tv a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapjára.

2012-ben a magyar kormány november 25-ét a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapjává nyilvánította, annak emlékére, hogy a Szovjetunió 1955 novemberében összesen 1200, mások szerint 1500 hadifoglyot hazaküldött Magyarországra. Mire is emlékezünk ezen a napon és mire is kell emlékeznünk a későbbi években is?

A második világháború után Sztálin és Rákosi megállapodtak abban, hogy a Szovjetunióban lévő magyar hadifoglyok egy részét nem engedik haza, hanem jóvátételi munkában visszatartják őket. 1948 körül a hadifogolytáborokat már fel kellett volna számolni, viszont a munkáskézre szüksége volt a szovjet hatalomnak, részben az újjáépítés, részben az új beruházások létesítése céljából. Így főleg 1948 és 1951 között a Szovjetunió fogolytáboraiban sok ezer magyar hadifoglyot tartóztattak le és koholt vádak alapján a szovjet hadbíróságon általában 25 év tanító-nevelő munkára ítélték őket.

Ugyanakkor az 1945 utáni magyarországi vezetés a számára nem tetsző személyeket szintén tartóztatta és ezek a letartóztatások 1949 körül értek véget. Ezek civil személyek voltak, letartóztatásukat körülbelül ötven-ötven százalékban magyar és szovjet hatóságok  végezték. A magyar hatóságok az általuk letartóztatott személyek zömét átadták a szovjeteknek. Így a magyarok, mint a szovjetek által letartóztatott személyek esetében a bírósági eljárást szovjet-katonai bíróságon folytatták le. Az ítélet zömében 25 év tanító-nevelő munkatáborban eltöltendő börtönbüntetés volt, s kivitték őket a Szovjetunióba. Főleg 1946 és 1948 között vagonszámra vitték ki őket a szovjetunió távoli tájaira a különböző munkatáborokba dolgozni.

Nem egyszer előfordult az is, hogy a szovjetek 3 napi munkára történő igénybevétel után sem engedték haza az embereket, hanem őket is elszállították a Szovjetunióba.

Sok esetben elfordult az is, hogy az utcán szedtek össze embereket a szovjet katonák. Főleg az egyenruhásokra vadásztak. Portások, vasutasok, villamos vezetők, kalauzok stb. Őket a szovjetek ellenségnek tartották. Ők is a Szovjetunióban kötöttek ki.

Jászberénynek kétszeresen van oka emlékezni ezen a napon.  A kérdéses időszakban Jászberényből 204 férfit és 26 nőt hurcoltak el. Nevüket nem tudjuk, további sorsuk ismeretlen. Többségük az embertelen életmód és munkakörülmények között elhunyt, valahol a volt Szovjetunió területén alusszák örök álmukat.

A másik, amire emlékeznünk kell. 1955 nyarán a szovjet hatóságok elkezdték hazaküldeni a lágerekben raboskodó idegen állampolgárokat, olaszokat, hollandokat, belgákat, spanyolokat – majd leállt a szabadulás. Már csak a németek, románok és a magyarok maradtak a táborokban, mint idegen állampolgárok. Szeptember elején Adenauer német kancellár Moszkvában tárgyalt. Elérte a maradék nem szovjet állampolgár hazaengedését. A németek hazaszállítását kezdték el elsőként, majd 1955 novemberében 1200, más források szerint 1500 magyar hadifoglyot küldtek haza Magyarországra és november 20-án átadták őket a magyar hatóságoknak. Nyíregyházára szállították őket, ahol a szűrőállomás volt. Sokukat hazaengedték, viszont 267személyt a Belügyminisztérium Büntetés végrehajtási Parancsnokságára utasítására visszatartottak és a jászberényi börtönbe szállították őket. Ok a Szovjetunió polgárai ellen a nagy Honvédő Háború alatt elkövetett kegyetlenkedésben való részvétel, valamint a Szovjetunió elleni kémkedés és más súlyos bűntettek. A szovjet hatóságok ítélték el őket és büntetésük letöltése végett 1955 november 18-20-án átadták Magyarországnak. A szovjetek által átadott adatok alapján a visszatartottak névsorát a Belügyminisztériumban 1955 november 22-én állították össze , melyen fel van tüntetve „Az elítéltek büntetésüket a Jászberényi Körzeti Börtönben töltik.”

Gondoljunk bele, milyen érzések kavaroghattak ezekben az emberekben! Hosszú ideje távol voltak a családjuktól, otthon vannak Magyarországon és mégsem mehetnek haza. Közülük 2 jászberényi személy volt. Birgés János (szül: 1922) és Pesti István szül: 1912). Az itt őrzött emberek szabadulása 1956 áprilisában kezdődött és novemberében fejeződött be. Az idők folyamán egy részüket rehabilitálták, de néhányuk esetében ez mind a mai napig nem történt meg. Emléküket a bíróság falán elhelyezett emléktábla őrzi.

A Szovjetunióba elhurcoltak emléknapján gondoljunk rájuk és emlékezzünk rájuk kegyelettel, ártatlanul és igazságtalanul szenvedtek sok éven keresztül egy részük jászberényi honfitársaink voltak, de valamennyien magyar állampolgárok.

 

Jászberény, 2020.november 23.

Besenyi Vendel

fotó: https://felvidek.ma/