200 éves lenne a kerekudvari kúria

Jászberény és Jászfelsőszentgyörgy települései között van egy különleges terület, mely sosem tartozott egyik megyéhez sem, mert nemesi birtok, megyei zárványterület volt. Így lakosai nem vehettek részt például a redemptioban sem. Lakói nem voltak jászok, és a jászok vezetői nem diszponáltak felettük.

A legenda szerint maga Attila élt itt a közelben, az egykori Alsó-tanya területén található Várdombon, melynek déli vége szinte függőleges, kb. 10 méteres szakadékban végződik a Zagyva felé. Érdekesség, hogy a monda szerint Kerekudvar is Attila Kerka nevű feleségéről kapta a nevét.

Kerekudvar első hiteles írásos említése 1324-ből való, vagyis előbb szerepelt írásos feljegyzésekben, mint akár Jászberény, akár Jászfelsőszentgyörgy.

A területet 1628-ban a melléthei Barna család kapta meg nádori adományként. Később házasság révén uszfalvi Usz István, majd a Jekelfalussyak birtoka lett. 1820-ban Jekelfalussy Johanna, az akkori tulajdonos, kúriát építtetett itt, klasszicista stílusban. Az épületet a gyöngyösi ifj. Rábl Károly építőmester tervezte. 1829-ben készült el a kúria közelében álló családi kápolna, és a sírkert. Ez előbbi többször megnagyobbításra, átépítésre került. Nem csak a birtokos család tagjai, de az alkalmazottak is látogatták a kápolnát vasárnaponként, sőt feljegyeztek itt három napos lelkigyakorlatot, újmisés misét, vendég papok miséit, és esküvőket is. Az évtizedek során a kriptában öt itt élt birtokost, és/vagy a házastársaikat temették el; a sírkertben hatot.

1868-ban újabb beházasodás útján került a birtok kövesszarvi és gosztony Gosztony (I.) Gézához. A gazdaság a Gosztonyak idejében élte fénykorát, a Zagyva folyó bal partján, jó fekvésű helyen a majorban sokáig virágzó gazdálkodás folyt.

1926-ban Gosztony Aladár kibővíttette az épületet, valamint renováltatta a család sírkápolnáját, és ezidőben létesült az önálló villanytelep is. A tulajdonost később 1931-ben bekövetkezett halálakor a birtokon álló sírkápolnában helyezték örök nyugalomra. A birtokot utoljára Gosztony Aladár özvegye báró de Sainte-Marie Amelin Erzsébet örökölte, aki haláláig 1943-ig a kerekudvari birtokon lakott.

A téglalalap alaprajzú, É-D-i tájolású tekintélyes méretű majorsági kúria homlokzatain dór oszlopokon nyugvó portikuszok álltak. A timpanonokat mély tükrök díszítették egykoron. A portikuszokhoz lépcsők vezettek fel. Az oldalhomlokzatokhoz később bővítményeket csatoltak. A kúria belseje kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű volt. Helyiségeiben fakazettás padlózat, hajópadló, és mintás kőburkolat volt, az áram, és a folyóvíz bevezetésre került a kastélyba. A kúria alatt boltozatos pince húzódik.

Az egykori ebédlőben lévő cserépkályha 1980-ban még állt. A kályha közepén a Gosztony család címere volt látható. Valószínű, hogy Gosztony I. Géza idején építették. A gazdálkodás a XIX. század végi majorság legszebb példája volt. A kastély mellett állt az un. kiskastély, a fürdőház, kicsit távolabb a kápolna, az uradalmi iskola, az ötlakásos mestersor, a kettes-, és négyes konyhás cselédlakások, az uradalmi kovácsműhely, az intéző háza, a kétszintes gabonatároló, szárító, pajták, lóistálló, kertészet is. Ezek közül a kápolna, a mestersor, az iskola, és az intéző háza még ma is áll. A Gosztonyak idején családi ünnepek (keresztelők, esküvők) és a társasági élet eseményei színesítették a majorság napjait, a szomszéd birtokosok közül gyakorta jöttek vendégek ebédre, vacsorára, vagy teára, de adódtak vendégek a Vallás-, és Közoktatásügyi Minisztériumból is (Gosztony Aladár munkahelye). A vendégek között volt tanítónő, kórházigazgató, képviselő is. Az igazi nagy események pedig a vadászatok voltak.

1944-ben az oroszok előli menekülés miatt Gosztony II. Géza bujkálni volt kénytelen. A bevonuló front a kastélyt éppúgy, mint a családi kápolnát, kriptát, és sírkertet, kifosztotta, szétverte, elhordta. Az államosítás után a termelőszövetkezet használta az épületet. A majorban gépállomást alakítottak ki. Majd az 1970-es évekig szolgálati lakásként hasznosították az egykori kúriát. 1994-ben az összevont Zagyvamenti TSZ kezelésébe került, és perifériára szorult, a tsz kiköltöztével a kastély állapota sajnos fokozatosan leromlott, míg végül végleg az enyészeté lett.

A néhai Alsó tanyai, és a Dohányos tanyai részek teljesen elpusztultak, a ma még látható épületek mind a Felső tanyához tartoztak. Az egymást váltó tulajdonosok mindig bővítették az uradalmat, 1893-ban már 670 kat. holdnyi területtel rendelkeztek. Fejlett majorsági birtok volt, szép, virágos portákkal, igyekvő lakókkal, számos családdal, közel 200-an lakták ekkor már a települést. 1963-64-ben még működött itt az uradalmi iskola. A ’64-ben megerősített híd elkészülte után még az autóbusz közlekedés is bejárt a településre.

És épp ez a fejlődés okozta Kerekudvar pusztulását, elnéptelenedését. A fejlesztések által könnyedén elérhetővé váltak a környékbeli települések óvodái, iskolái. Az 1945-ös államosítás következtében a kastélyt elvették régi birtokosaiktól, és azt szorgalmazták az itt élő cselédek, szolgák, iparosok körében, hogy a kastély anyagát elhordva fogjanak itt építkezésbe. De a becsület miatt az „uraságéból” senki nem mert építkezni, ráadásul ezzel egy időben Felsőszentgyörgyön elkezdték osztani a házhelyeket, így a gazdaságban dolgozók családostól fokozatosan beköltöztek a faluba, és ott építkeztek. Felsőszentgyörgyön az Újtelepként emlegetett rész igen mutatós lett, tágas, korszerű házakkal, a kúriában tanultakból építkező virágoskertekkel. Ezért – mivel később a település többi lakói is átvették ezt – Felsőszentgyörgyöt sokáig „virágos faluként” emlegették. Idővel Kerekudvarról sajnos mindenki elköltözött, értékeit elhordták, szétverték.

Sajnos a kriptát és a kápolnát is többször feltörték, kirabolták. Sem az oda temetett holtak csontjai, sem az egyházi ereklyék, szobrok nem maradtak meg. Végül a kripta lejáratát befalaztatták. 1996-ban újból rendbe hozatták a kápolnát, de sajnos addigra már a harangot is eltulajdonították …

A ’90-es évek elején egy felsőszentgyörgyi vállalkozó a Zagyva ártér gazdag természeti értékeit és a kastély történelmi értékét meglátva egy felújított turistaközpontot álmodott ide, lovakkal, kastélyszállóval, természeti adottságok (Zagyva folyó, – ártér, magaslat) kiaknázásával, azonban az önerő hiányában ez nem valósult meg.

Ma már másfajta, de szép, hagyományőrző gazdálkodás folyik a területen, mely leginkább állattartást jelent (vaddisznók, juhok, szarvasmarhák, őzek). Jelenlegi tulajdonosával beszélve, meg kellett értenem, hogy az idő visszafordíthatatlan károkat okozott az épületekben. A terület 400 éves tulajdonlása, és a kastély 200 éves fennállása során sok víz folyt le a kastély déli homlokzata előtti Zagyván is, víve magával minden szégyenteljes, és minden dicső történelmi kort, visszafordíthatatlan eseményeket, cselekedeteket, történéseket, és döntéseket. S bár még 20 évvel ezelőtt is láthatóak voltak az egykori komplett majorsági élet romos épületei, az idők során menthetetlenné váltak. A tulajdonos a történelmi időket még így romosan is dicsőítő, és szép emlékeket szimbolizáló épületek maradványait mostmár le kell, hogy bontsa, mert életveszélyesekké váltak …

Szétdőlt halmokban hevernek a „GG” (ti. Gosztony Géza) feliratú téglák …

Hát valóban így múlik el …! (STGM)

Egyébiránt a terület természeti szempontból is egyedülálló. Az itt még mindig érintetlen állapotú, mesterséges töltés nélküli mederben kanyargó Zagyva sok száz évvel ezelőtt maga alakította ki medrét, azzal, hogy a talaj nagyfokú esése következtében belevájta magát az itt található homokos, löszös talajba. A folyó hol szélesebb, hol beszűkülő árterületen kanyarog, hol magas partfalakat épít, tavasszal pedig 100 m-nél szélesebbre is kiárad, létrehozva ezzel a ligetes galériaerdőt, és a dús, vízben – ezáltal növény-, és állatfajokban is – gazdag réteket.

Kerekudvar hídjától lefelé kb. 200 méterre, a folyásirány szerinti jobb oldalon (a néhai Dohányos tanya területén), ahol a természeti terület a szántőfölddel összeér, fedezhetjük fel a környék legnagyobb természeti értékét. A monumentális méretű nyárfa magassága közel 30 m, törzsének kerülete kb. 750 cm. Botanikai szempontból tudott, hogy a nyárfák gyorsan nőnek, és általában nem érnek meg 200 évnél nagyobb életkort. Ennek a példánynak a kora talán 100-150 év között lehet. Így tanúja lehetett akár még a monarchia éveinek, két világháborúnak, a Gosztony család több generációjának, egyben Kerekudvar legvirágzóbb korszakának, és a többször átalakuló világnak, melynek hatásai a birtokosokat, és a birtokot sem kímélték …

A kastély és környezete utolsó – bontás előtti állapota – ebben a kisfilmben tekinthető meg:

https://www.youtube.com/watch?v=rT2OBkWtsA4

 

(az írás különböző történelmi könyvekből, feljegyzésekből készült)

 

P Kocza Anita