Búcsú Koncsek Arankától

2019-07-25 Kazsimér Nóra 0 Comments gyász, helytörténész, Jászság, Sugárné Koncsek Aranka, temetés

Mindenki Aranka nénijétől, a Jászság elismert helytörténészétől vettünk örök búcsút a július 22-ére meghirdetett szentmisén, és az azt követő gyászszertartáson a Fehértói temetőben.

A gazdag, szolgálattal teli száz esztendőt megélt Aranka nénit gyászoló családja, kollégái, a Városvédő és Szépítő Egyesület, továbbá a Jászsági Hagyományőrző Egylet tagjai kísérték utolsó útjára. Megemlékező beszédében Hortiné dr. Bathó Edit, a Jász Múzeum igazgató asszonya méltatta az elhunytat, akinek elismerésre méltó életműve és hite példaként áll mindannyiunk előtt.

„Huszonöt évvel ezelőtt ismerkedtünk meg, amikor egy szép napon felkerestél engem a Jász Múzeumban. Ettől kezdve gyakori vendége voltál nem csak a múzeumnak, de rendszeresen részt vettél a város különböző rendezvényein is. Rendületlenül kutattál, egymás után írtad helytörténeti témájú cikkeidet, tanulmányaidat, könyveidet és részévé váltál életünknek.”

Sugárné Koncsek Aranka 1918. szeptember 27-én, Kézdivásárhelyen született jász és székely származású szülők gyermekeként, mely tény – a gondviselők iránti büszkeség és szeretet – kitartó munkabírásának egyik mozgatórugója volt. Trianont követően családja visszaköltözött Jászberénybe, és ettől kezdve a város lett igazi otthona. A református neveltetés útmutatással szolgált a pályakezdő fiatal lánynak, a sors azonban másként rendelte. 1933-ban női kalapos tanulónak állt, melyhez Debrecenben szerezte meg a mestervizsgát. A második világháború idején a Szent Erzsébet Kórházban dolgozott mint vöröskeresztes ápolónő, ezt követően 1945-ben Szolnokon okleveles szülésznői képesítést szerzett, mely tudását továbbra is Jászberényben kamatoztatta.

Ezúton került kapcsolatba a szakszervezeti mozgalommal és 1957-ben a Szakszervezetek Országos Tanácsában, majd a Magyar Nők Országos Tanácsának vezetőségében látott el feladatokat. Valójában 1983-as nyugdíjba vonulásával valósíthatta meg régóta dédelgetett álmát, a helytörténeti kutatást, melyet végtelenül alapos, precíz munkával és minden részletre kiterjedő figyelemmel, fáradhatatlanul végzett.

Összegyűjtött, hatalmas ismeretanyagát kezdettől fogva a Jászság javára kamatoztatta. Kutatásai számtalan alkalommal nyújtottak segítséget különböző helytörténeti témák tanulmányozásához. Cikkei rendszeresen megjelentek a Redemptio és a Jászsági évkönyv hasábjain. 1995-ben a Jászkun Redemptio 250 éves évfordulója alkalmából jelent meg két hiánypótló kötete, a Jászberény város gyógyszertárainak története, és a Jász történelmi arcképcsarnok címet viselő írások. 2000 májusában az Erzsébet Kórház új sebészeti szárnyának átadásakor publikálta a Szegénygondozás, az orvoslás és a közegészségügy története Jászberényben elnevezésű kiváló munkáját, melyet a 2006-ban ugyancsak a Jász Múzeumért Alapítvány sorozatában megjelent Jászberény temetői kötet követett.

Aranka néni kezdettől fogva aktív tagja és közreműködője volt a Jászok Egyesületének, a Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesületnek. A jászok történelmi múltjának megismerése érdekében végzett kitartó és lelkiismeretes munkáját Jászberény Város Önkormányzata 2014-ben Pro Urbe Jászberényi díjjal ismerte el.

„Az elmúlt évtizedek alatt Aranka néni neve fogalommá vált a jászok között. Ő volt az, akinek mindenről azonnal eszébe jutott egy régi történet. Az említett személy mikor és hol született, hol dolgozott, azonnal tudta, hogy ki, kivel áll szűkebb és tágabb rokonságban. Aranka néninek tartalmas és hosszú életet adott a jó Isten. Az elmúlt év szeptemberében köszöntöttük őt 100 éves születésnapja alkalmából és vele együtt ünnepeltük meg életének e jeles évfordulóját, amit csak azon kiváltságos személyeknek ad meg a jó Isten, akiket nagyon szeret.” – fejezte be búcsúzó gondolatait Hortiné dr. Bathó Edit, majd a Városvédő és Szépítő Egyesület valamint a Jászsági Hagyományőrző egylet közreműködői egy régi népénekkel köszöntek el szerettüktől.

A továbbiakban Mező István református lelkész emlékezett az elhunytról, és a Mindenható vigasztalásának keresésére intette a megjelenteket, hiszen azzal a vigasztalással, mellyel az Úr fordul hozzánk, tudunk mi másoknak is békét nyújtani. A szertartást követően Isten akaratát elfogadva, a feltámadásba vetett reménnyel kísértük utolsó földi útjára Sugárné Koncsek Arankát, akinek emléke szívünkben örökké élni fog.