Gyalogszerrel a Déli-sarkra

2019-03-29 Demeter Gábor 0 Comments

A Bakancslista világjárókat bemutató előadássorozatában Rakonczai Gábor március 19-én, a Déryné Rendezvényházban tartott úti beszámolóján a Déli-sarkpont gyalogos eléréséről számolt be. Ő az első magyar, aki ezt megcselekedte.

Rakonczay Gábor hatszor vágott neki az Atlanti-óceánnak, két alkalommal akkori felesége társaságában, majd volt, hogy egymaga, mindig sikerrel, bár utólag többször bevallotta, megesett, hogy 19-re húzott lapot. A negyedik átkelést kenuval, egyedül tette meg, így ő lett a világon az első ebben a sorban.

Mindezen kalandok után is sok összetevője van annak, hogy valaki miért akarja átszelni az Antarktikát, és elérni annak középpontját, a Déli-sarkot. Gyerekkori álom teljesülése, kiszakadás a civilizációból, és igen szélsőséges körülmények között „helyzetbe lenni”, de akár a határok keresése és azok feszegetése is.

Az antarktiszi expedíción való részvételi engedélyhez szükséges volt azt megelőzően egy grönlandi túrán részt venni, ami nélkülözhetetlen tapasztalatszerzésre is hasznos négy hét volt. Ruházatot, felszerelést lehetett tesztelni a 600 km alatt, és az akaratot, kell-e a kalandornak majd a több mint 900 km-es táv. A válasz nem volt kétséges: kell!

Eredeti terve szerint egyedül, utánpótlás és külső rásegítés nélkül akarta teljesíteni a távot, azonban az antarktiszi kereskedelmi logisztikát egyeduralkodóként bonyolító cég csak a saját feltételrendszere szerint volt hajlandó a szolgáltatását biztosítani. Arra, amit elterveztek, csak hatan kaptak engedélyt abban az esztendőben. Négyen vágtak neki az expedíciónak, hasonló tudással, elképzelésekkel. Chilében találkoztak először, két héttel az indulás előtt. Everest-mászókból állt a csapat, nem kellett nagy összeszokás, mindenki ismerte a szabályokat. Az alapelképzelés szerint az élen óránként váltották volna egymást. Ez a legnehezebb, hiszen navigálni kell, törni a jeget. Törvényszerű, hogy mindig van, aki jobban bírja a csapatban, ilyenkor az vállal többet. Ő halad elöl, nehezebb a szánja, viszi a közös felszerelést, az út során ez siklott át Gábor szánjába. A monotonitás-tűrésnek nem kedvezett, hogy a négyfős társaság végig egyedül haladt a jégmezőn. Nélkülözni kellett a kommunikációt is, haladni csak csendben, a célra koncentráltan lehetett, tízperces szünetekkel megszakítva a napi 15-35 km-es menetelést. Két nap kényszermegállót tartottak egy hatalmas vihar miatt és pihenőnapot is másfelet a 44 nap alatt, egyiken a sarkköri futást próbálgatta Rakonczay: „Ha már nem csinálok semmit, gondoltam, legalább futok egyet a sarkvidéken.” Eleinte mínusz 12 Celsius-fok körüli volt a hőmérséklet, ám ahogy közeledtek a sarkponthoz, már szinte mindig mínusz 20 fok volt, néha elérte a mínusz 30-at is. Fizikai próba volt az a 200 kilométeres szakasz, amelyen mély hóban meneteltek, máskor tejszerű fehérségben csupán egy méterre lehetett látni, a táv végén pedig folyamatos jeges szembeszéllel megküzdve értek céljukhoz. A társaság az Antarktisz partjáról indulva 2019. január 7-én 44 nap és 4 óra alatt teljesítette a 917 kilométeres távot, köztük Rakonczay Gábor magyarként először.

A történtek fényében nekivágnék-e újra? – hangzott a kérdés. Igen, egyedül tervezem átszelni a 7. kontinenst – vetítette előre a jövőt zárásképpen Rakonczay Gábor.

Mindenki számára motivációs példakép lehet a teljesítménye, hiszen ugyanolyan civil emberként éli átlagos mindennapjait, mint bárki más, mégis elérte azt az álomszerű célt, amit kitűzött maga elé. Az ő teljesítménye is rámutat arra, a sport adja a leglátványosabb bizonyítékait, hogy kitartó, céltudatos munkával mindenki elérheti a saját kihívásának csúcsát.