Fanyar dolce vita
A Szolnoki Szigligeti Színház vendégjátékát élvezhették péntek este a Lehel Film-Színház nézői Aldo Nicolai Hárman a padon című színművének megtekintésekor.
Az olasz darab dolce vita-t közvetítő életérzésébe ezúttal egy csipetnyi fanyar íz is keveredett. A darab szereplőinek, az öregecske Boccának (Karczag Ferenc) és Luiginek (Mészáros István), valamint a friss-nyugdíjas Ambranak (Gombos Judit) inkább már csak az emlékeiben élt az édes élet. Az idős trió egy olasz kisváros csendes parkjában talál egymásra, ahol a napok folyamán igazi barátság szövődik közöttük. A park padján elhangzó beszélgetéseikből kibontakozó élettörténetek mély társadalomkritikát fogalmaznak meg.
A fanyar humorba és drámába ágyazott szarkazmussal tűzdelt mondanivaló éppúgy megérinti a magyar nézőt is, mint az olaszt vagy bármelyik egyéb nemzet fiát. A generációs problémák a fejlett országok bármelyik részén hasonlóak, függetlenül az anyagi helyzettől. A család mellett is magányos nagyszülők, akik a feleslegesség érzésével küzdenek vagy az esetleg utódok nélkül megöregedő emberek, akik idegenektől koldulják a szeretet morzsáit. A betegségektől, haláltól való rettegés, a kiszolgáltatottságtól való félelem az életkor előrehaladtával egyre erősebbé váló érzés. A minőségi emberi kapcsolatokra való vágyódás gyakran inkább a hasonló problémákkal küzdő társakban lel megértésre, mintsem a saját gondjaikkal elfoglalt családtagok, az örökké rohanó, sokszor önző fiataloknál. Ez a lelki kötődés erősödik eltéphetetlen, szó szerint sírig tartó barátsággá a két idős férfi között.
A kortalanságot nem ismerő szerelmi vonzódás is finoman helyet kap a színpadon Ambra és Luigi közt, amelyet Bocca bájos féltékenyen megpróbál szabotálni. A három öregember az álmodozásba menekül a valóság elől. Terveket szőnek egy jobb, szabadabb életről, amelyhez a vonatjegyet a két férfi meg is vásárolja. Az eszükkel tudják, hogy őrültségre vállalkoznak, azonban nem félnek a szívükre hallgatni és készek belevágni életük utolsó nagy kalandjába. Az álmodozásnak a tettek mezejének határán mint egy észre térítő atyai pofon a halál keze vet véget.
A három remek színész kiválóan megtalálta az egyensúlyt az életigenlő humor és az elmúlás drámája között. Játékukban ugyancsak jutott hely a telt házas közönség és egymás szórakoztatására. Még a helyi polgármester-választást is sikerült pikánsan belefűzni a darabba, mely bravúrért kitörő nevetés járt jutalmul. A darab végén pedig az egész játékért járt a megérdemelt vastaps.
a BerényCafé újságírója.
