Konferencia a jubiláló tanítóképzésről

Százötven évnyi tanítóképzés előtt tisztelegtek előadásaikkal november 29-én, a Tudomány Ünnepén az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusának oktatói.

Már tizenöt éve hagyomány, hogy a magyar tudomány ünnepe alkalmából novemberben több olyan rendezvényt is szervez az intézmény, amely főként képzéseihez, tradícióihoz kapcsolódik, ám témájában mégis illeszkedik az országosan megfogalmazott mottóhoz.

Az ennek apropójából meghirdetett konferenciát dr. Varró Bernadett főigazgató asszony nyitotta meg. A jeles alkalmak egymást érik az egyetem életében, hiszen alig telt el egy év, hogy a jászberényi tanítóképzés 100. évfordulóját ünnepeltük, így érdemes a két évfordulót együttesen kezelni, néhány fontos kapcsolódási pontot kiemelni – mondta a főigazgató asszony, majd az általa felsorolt eseményekkel bizonyította, hogy a magyar tanítóképzés történetében meghatározó szerep jutott a jászberényi oktatásnak.

Számba vettük az egyetem mozgalmas és szerencsés együttállásokban gazdag múltját, Eötvös József tankötelezettséget kimondó törvényétől kezdve az intézményben a mai napig folyó, országos hírnévre méltó kutatómunkáig, melyről 1934-ben Móricz Zsigmond így nyilatkozott a Pesti Naplóban: „Itt teljes mértékben életbe lépett a pedagógia új módszere: hogy a növendékekkel saját, cselekvő, önálló és kutató munkát végezzenek a tanárok..”. Ma már új képzési programok, megújuló módszertanok, kiépített kapcsolatrendszer jellemzi a campust, mely több országos szakmai konferencia helyszínévé is vált. – Én úgy érzem, hogy ezek a gondolatok méltán bizonyítják azt, hogy a 150 éves magyar tanítóképzésben helye volt a 100 éves jászberényi tanítóképzésnek – fejezte be átfogó számvetését.

A délután programja szemléletes keresztmetszetet adott az intézményben oktatók érdeklődési köreinek, tudásának sokszínűségéről. A hét felszólaló közül Szalay Krisztina kezdte meg elsőként prezentációját, mellyel nem titkolt célja volt eloszlatni a homeopátiás szereket és gyógynövényeket övező kételyeket. Elmondása szerint nagy tévedés, amikor egy lapon említik eme két termékcsoportot, ugyanis még a homeopátiás gyógyszerek esetében az összetevők, azok származása és az ígért hatás sem egyértelmű, addig a fejlett országok gyógykészítményeinek 40%-a természetes alapú, illetve nem utolsó sorban valóban eredményes. Ez utóbbi azért is jó hír, mert manapság az emberek igyekeznek úgy meggyógyulni, hogy kerülik a mellékhatásokkal kibővített termékeket, ehhez a durván 120 alkalmazott növényi vegyület teljes mértékben hozzájárul.

Dr. Szaszkó Rita a pedagógusok idegen nyelvi digitális kompetenciájára vonatkozó kérdésekkel készült gondolatébresztő gyanánt. Ennek kapcsán hozta el bemutatásra a Digkomp Edu névre keresztelt, európai szakértők által kidolgozott, digitális készségeket mérő eszközt, melyet kifejezetten pedagógusok számára fejlesztettek ki. A Digkomp segítségével az oktatóknak saját maguk és társaik kompetenciájának mérésére is lehetőségük nyílik, megismervén motivációikat, erősségeiket, gyengeségeiket, tehát egyfajta standard önértékelést kaphatnak készhez a többoldalas felület kitöltését követően.

A következőkben dr. Furcsa Laura és Sebestyénné dr. Kereszthidi Ágnes mutatta be közösen végzett, Az idegen nyelvi műveltségterületi képzés múltja és jelene című anyagát. A kutatók a nyelvoktatásban felmerülő problémákat tárták elénk, melyek javarészt a gyermekeket tanítók képzési hiányosságaiban keresendők. – Jelenleg igen nagy a szakember hiány, leginkább felső tagozatosokra specializálódott tanárok tartanak órákat az alsóbb osztályokban is, holott kiemelten fontos volna belátni, hogy óriási a különbség módszertanilag a két korosztály között – részletezte dr. Furcsa Laura. Gyermekkorban a nyelv elsajátítását felsőfokon beszélő nyelvpedagógusnak kellene elvégeznie, de manapság igen nehéz dolguk van a hallgatóknak. A négy féléves modulokat zömében egy félévre felvehető tárgyként sajátíthatják el, akik pedig nyelvvizsgával rendelkeznek általában ennek okán két évig ki is esnek a nevelésre irányuló, egyetemi nyelvi oktatásból, mely behozhatatlan következményekkel jár.

A tanítók módszertani adaptivitásáról, innovatív oktatási módszerekről már Kisné dr. Bernhardt Renáta számolt be az érdeklődőknek. A problémafelvetés előtt képekkel szemléltette a régi korok tantermei és a mai, modern berendezésekkel ellátott helyiségek közti különbségeket. – Nem mindegy, hogyan tanítjuk, hogyan közvetítjük a tartalmat, a gyerekek akár egymástól is tanulhatnak, az információ átadásának tanulóközpontú módon kell zajlania – részletezte az előadó, aki hangsúlyozta a diák és a tanár számára is megfelelő környezet megteremtését. „Tudjuk, hogy változik a világ, a gyerekek eltérnek az előző generációktól, de nem azért mert mások, hanem mert más a világ körülöttük.”

Hatodikként dr. Sinka Annamária gyúrta össze a klasszikus gyermekirodalmat az azt közvetítő kortárs eszköztár lehetőségeivel, melyek együttesen közösségi élményként funkcionálnak. Előadásában hétköznapi tárgyakat alkalmazó hallgatókat mutatott be, akik többek között hangulatjelekkel vagy szemléletes videó anyaggal meséltek el ismert fabulákat, közelebb hozva ezzel a hagyományos meséket a 21. század fiataljaihoz.

Tévinformációkból adódó klasszikus problémákra adott megoldásokkal készült dr. Koltay Tibor. A 18. és 19. századdal ellentétben – amikor a szerző hitelessége, majd az objektivitás és a tényszerűség határozta meg, mi a hihető – jelenleg a személyes vélemények korát éljük, ugyanis az álhírek térnyerésével egyre csökken a forrásokba vetett bizalom. Arra a szemléletre, hogy csak a saját véleményünk lehet releváns számos keresőprogram is ráerősít. Kizárólag azt kapjuk, ami érdekel bennünket, ezzel együtt szándékosan szűrésre kerülnek azok a vélemények, melyek nem esnek egybe nézeteinkkel. A buborék effektus veszélyes lehet, különösen azért, mert általános ellenszer nem nagyon létezik, csak a tudatos információhasználat, a kritikus hozzáállás, és a források folyamatos ellenőrzése segíthet.

Utolsóként dr. Sebők Balázs repített vissza bennünket a száz évvel ezelőtti Jászberénybe, a világháborús összeomlás tragikus évébe. Az 1918-as esztendő sorsdöntő, eseménydús korszaka volt a városnak. Első világháború, pusztító járvány, kisemmizett hátország, embertelen körülmények, nyersanyaghiány. Csak néhány elszomorító tény az akkori jászberényi hétköznapokról. A docens megosztotta velünk Erdős András plébános történetét, aki megmentette a hadiipartól nagytemplomunk harangjait és orgonasípjait, de kitért a hatalmas nélkülözés közepette itt üdülő osztrák gyerekekre is, akik olyan ”kincseket” kóstolhattak nálunk, mint a fehér kenyér vagy a foszlós kalács. Az 1918-as körülményeket vázolva arra intette a hallgatóságot, hogy a panaszkodás pillanatában emlékezzünk őseink hányattatott sorsára és mérlegeljük gondjaink jelentőségét.