A gyöngytyúknyak ölelése

Huszonnyolcadik alkalommal rendezték meg az Art Camp Nemzetközi Művészeti Szimpóziumot Jászberényben. Augusztus 21-től tíz napon át tartottak az alkotótábor programjai, miközben két tucat művész készített festményeket, installációkat. Ezekből az alkotásokból nyílt két kiállítás is augusztus 31-én, melyek bemutatni hívatottak a művészeti szimpózium idei „termését.”

Bő negyedszázaddal ezelőtt néhány helyi, pályájának elején lévő művész úgy gondolta, hogy nem nekik valók az akkori klisék, ezért inkább kitaláltak maguknak egy független művészeti egyesületet, (ez volt az Alkotárs) amit nyitott műhelyként működtettek. Ennek jegyében 1991 nyarán rendezték meg az első ART CAMP Művészeti Szimpóziumot Jászberényben, melynek aztán két kitérőt leszámítva, minden évben a Jászság fővárosa adott otthont, és a helyi főiskola (manapság az EKE Campusa) alkotói közeget. Az Art Camp jelentős művészeti, közösségi eseményként, friss áramlatokat, új impulzusokat adva évről évre teljesebbé teszi a város művészeti és kulturális életét, lehetőséget teremt alkotói kapcsolatok létrejöttére.

Egy alkotótáborban a szabadság a legnagyobb csábítás, mondták többen is a művésztelep vendégei közül.

Mindenki akkor dolgozik, amikor akar: éjszaka, hajnalban, nappal, azt csinál, amihez éppen kedve van, és ott, ahol éppen szeretne, kint a szabadban vagy műteremben. A társrendező Jövőkép Alkotók Egyesülete ezt alkotócsarnokuk újdonságot jelentő térként való bekapcsolásával segítette, ami rengeteg lehetőséget teremtett a gondolataikat szabadjára engedő művészeknek. Így nemcsak táblaképeket készíthettek, hanem tekintélyes méretű installációkat is, korlátok nélkül.

Erősödő újítása a tábornak a fiatal alkotók bevonása a „régi nagy öregek” mellett, akik anekdotákká vált történeteiből összeállt az a kép, hogy miért is oly lelkesek a mai napig, miért keresik annak lehetőségét, hogy tíz napig összezárva éljenek együtt. Nyilvánvalóvá vált, hogy inspirálólag hatnak egymásra, ezáltal persze a fiatalabb generációra is, kizökkenve az egész éves alkotói munkafolyamatból, mikor nem a megszokott körülmények állnak rendelkezésükre. Vagy pont azért.

Az idei XXVIII. Art Camp Művészeti Szimpóziumnak, alkotótábornak, most is volt tematikája, hívó szava, az ez évi az „Ölelés” elnevezést kapta. Ezt mindenki saját egyéniségének tükrében mutathatta be, mit is jelent számára. Persze, nem volt kötelező ebben alkotni, volt aki kötődött ehhez, volt, aki kevésbé, de olyanok is akadtak, akik eleve már így készültek a táborra. A témában elkészített alkotások is sokfélék, az átjárások és átölelkezések jegyében, egy kis festmény „ölelő zsákot” ábrázol, másikon két kéz látható, ami egymást kulcsolja, talán annak folytatásában van az ölelés. Egy installációban két totál ellentétes anyag öleli egymást, prém és vas ütközik, egy más anyagi formában fotó festménnyel találkozik, rajta egy alak, akit körülölel egy kéz.

Az Art Camp záróeseményének számító kiállításmegnyitók első felvonása a Jövőkép Alkotók csarnokának emeletén kezdődött, ahol a közönség egyedi, nagyméretű installációkra csodálkozhatott rá. Ott megpróbálhatták megfejteni, mit is akar az alkotó kifejezni, de inkább a belülről jövő benyomásokra volt érdemes figyelni. A második felvonás a Lehel Film-Színház galériáján folytatódott, melynek falát festmények és grafikák töltötték meg. Góg Zoltán, az esemény egyik főszervezője bevezetőjét követően a kiállító művészek mellett jelenlévő szép számú érdeklődőt Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester köszöntötte. Számára érettebbnek, összefogottabbnak látszott a tábor alatt elkészült anyag. Reményét fejezte ki, hogy a város is keblére öleli a tárlatot és rövidesen eljutnak odáig, hogy méltó helyen, állandó kiállításon legyenek láthatók az elmúlt évtizedekben elkészült alkotások.

A kiállítást Muladi Brigitta művészettörténész nyitotta meg, aki kicsit egyformán „depisnek” nevezte a záró tárlat alkotásait. A lélek mélységeinek felszínt elhomályosító rétegei szinte minden művet belepnek, és sötét tónusokkal fátyolozzák. Kiemelte, hogy szerinte legerősebben a könyörtelen kvalitási igény érződik, ami minden egyes művészre jellemző. Végezetül egy nagy ölelést küldött minden művésznek, és röpke performansszal zárta beszédét, amelyben együtt kántálta a közönség a nyelvtörőnek is beillő gyönyörű gyögytyúknyak szavakat.

A művészeti eseményt egy alapvetően szabadzenei társulás, a Geröly Trió free jazz koncertje zárta, mely önfeledt táncolásra is sarkallta az érdeklődő közönséget.

A kiállítások mindkét helyszínen október 7-ig megtekinthetőek.