Merítés a ZagyvaParty zenéiből

Idén már ötödik alkalommal rendezték meg a ZagyvaParty Fesztivált, a városközpont folyótól körülölelt zöld szegletén, a Margit – szigeten. A mi városi „szigetünkön” a szervezők igazán kitettek magukért és törekedtek arra, hogy a színpadok zenei kínálatában lehetőleg mindenki megtalálja a neki tetszőt.

A ZagyvaParty Fesztiválon mindig jó volt ott lenni az elmúlt években, a hangulat, amit csak ilyenkor élhet át az ember, az atmoszféra, ami a helyszínből és persze a kilátogatók együttlétéből fakad, egyedi élmény. Ami pedig a zenei felhozatalt illeti, akár beismerjük, akár nem, elsősorban a neves fellépők miatt megyünk el egy-egy koncertre, és ez nem véletlen, meg a környék zenekarait azért mégiscsak könnyebb elcsípni helyi rendezvényeken. A szervezők azért róluk sem feledkeztek meg és a négy nap mindegyikén láthatók és hallhatók voltak „hazai” zenészek is.

A Jazz nap zenei kínálatát így mindjárt az AN.Er Jazz Band formációja nyitotta saját szájízükre formált dallamos jazz standardokkal a Torony Pódiumon.

A Nagyszínpad Micheller Myrtillel indult, aki már visszatérő vendége az eseménynek és ez alkalommal a Finucci Bros Quartet zenekarhoz csatlakozott, kinek tagjai a hazai jazz szakma elismert művészei. Műsorukban egyik kedvencük, George Michael legismertebb számait szólaltatták meg közösen. Mindezt kicsit jazzesebben újragondolva, “finuccisan”!

A nap záró fellépője a Halper/Hendrix Experiment, egy zenei ínyenceknek kedvére való koncerttel adózott a gitárvirtuóz Jimi Hendrix nagyságának. A zenei ikon legismertebb dalait adta elő a magyar zenészekből álló formáció, sajátos, jazzes felfogásban. Vendégművészként az énekes – ütőhangszeres Ric Toldon segítette a hangzást. Az eredeti szerzemények nem jazz műfajban íródtak, így a fő motívumokat leszámítva a kísérő akkordok egyneműnek tűnhettek, de ezt ellensúlyozta a fantasztikus zenészek minden mozzanata. A hangszerelést, az átdolgozásokat, váltásokat és az egymásra épülő sémákat nagyon szépen megcsinálták.
A Blues napot szintén környékbeli, kiváló költőlelkű gitáros énekes, Sebestyén Róbert nyitotta, Sebi’s jam szólómuzsikálásával.

A Nagyszínpadon különleges zenei „kísérlet” zajlott. A multi instrumentális nagyzenekari hangzást idéző, elsöprő erejű formáció Voodoo Papáékhoz Szokolay Dongó Balázs csatlakozott népi hangszereivel. Rusztikus népzenei játékmóddal kapcsolódott a duó rockos hangzásához, varázslatos zenei sokszínűségéhez. A „tettestársak” fülbemászó, dallamos magyar nyelvű szerzeményeik mellett ryth&blues csemegéket is játszottak.

A The Doors és zenéje legenda. Az ország egyik legrégebbi tribute együttese a The Doors Emlékzenekar elementáris erővel, zenével és az énekes, Takács Máté színpadi mozgásával mutatta be a valóság küszöbének átlépését, az áttörést a „másik oldalra”. A legendás előadó, Jim Morrison és a The Doors dalai lelkesedéssel és mély átéléssel kerültek felelevenítésre, mely a többgenerációs közönséget, a különféle zenei ízlésű embereket összehozta a Torony Pódium előtt.

Az este (és talán a fesztivál) legjobb koncertjét adta zenekarával az a Big Daddy Wilson, aki már nem először járt városunkban. Valamikor, másfél évtizede is van már, a „tiszti” pincéjében hallgathattuk erőteljes, mégis meleg, közvetlen hangját. Az akkori blues összejövetel szervezői az eseményen készült régi fotóval lepték meg az öreg bluesman-t. Az egyedi hanggal megáldott Big Daddy Wilsontól különleges világzenei egyveleggé formált blues zenét kaptunk, ami jazz, soul, reggae és gospel elemeket is tartalmazott. Belső hittel teli éneke, a dalain tisztán és erőteljesen átütő, eredeti blueszene hangzásvilága, letaglózó erejű és mélységű blues produkciót eredményezett, amivel mostanság csak elvétve lehet találkozni.

Az estét egy másik tribute zenekar zárta, a Pink Floyd hangzásvilágát megidéző Back to Floyd, akik a hang és vizuális élményt látványos lézer show-val is fokozták.

A Forduló napot az ország egyik kiemelkedő egyszemélyes zenekara, Teddy Harpo kezdte. Szájharmonikák, gitár és lábdob képezte hangszer­együttes nyomta a rockabilly számokat.

A Tint’íz Band Nagyszínpadi fellépése az egyik zenész betegsége miatt ugyan meghiúsult, de Tintér Gabriellát egy másik hasonló, a cigányzene ízvilágából merítő zenekar, a helyükre beugró Oláh Gipsy Beats énekesei között azért halhattuk. Újdonság volt számomra ez az elsősorban oláhcigány muzsikát játszó, a legkiválóbb roma zenészekből összeállt formáció. Hét énekes szólalt meg egyszerre, a hangzást pedig kanna, kanál, gitár egészítette ki. A ritmusok modern fúziója egyedi különleges hangzást adott a produkciónak. Maradandó élményt nyújtó, tüzes hangulatú roma ének-zenei fiesta részesei lehettünk.

Bár a Forduló nap programjához tartozott, a hatalmas érdeklődésre előre gondolva – ami még közvetlenül koncert előtt is fokozódott és színültig töltötte – a nézőteret, a Kowalsky meg a Vega koncertje a Szabadtéri Színpadra került. A csapat 15 éves jubileumát ünneplő koncertanyagával érkezett basszusgitárosa, Jimmy városába. Kowalsky meg a Vega koncertjének néhány motívumát emelném csak ki: telt ház, mámorban úszó közönség, különleges fénytechnika, lélekemelő pillanatok, meghatódott zenészek, közös ugrálás, éneklés és táncolás, lelki kapcsolat. Ám ez még mind nagyon kevés ahhoz, hogy visszaadja ennek a júniusi éjszakának a valódi varázsát!

Az Ínyenc napon az utcazenészekből összeállt csapat, a Balchicanos kalauzolt el bennünket a reggae és a rock ‘n’ roll dallamok varázslatos világába a Torony Pódiumnál. Friss, fiatalos, itt pörgős ott lazulós, akusztikus jellegű zenéjük törekvés, egy új stílus, a regg n roll létrehozására érzéseik visszaadására. Jó úton haladnak!

Széles tömegeket mozgatott meg a ZagyvaParty Fesztivál zárókoncertjén a legendás KFT zenekar. A napjainkban is eredeti felállásban működő csapatból csak egy valaki hiányzott: a dobos, Márton András könyökproblémái miatt nem tudta vállalni a fellépést. A felszerelés mögé ez alkalommal Laár András fia, Dávid ült. A KFT a ’80-as évek legnépszerűbb együttese volt, ez meg is látszott a közönség tömött sorain, de slágerré vált dalaikat a fiatalabbak is együtt énekelték Bornaival vagy Laárral. A koncerten majdnem valamennyi nagy sláger felcsendült, hol az Operabált, hol Afrika színes forgatagát, hol a balatoni nyár emlékeit varázsolták a színpadra a fiúk. A zeneszámok között elmondott abszurd versecskéikkel többször megnevettették a publikumot. Könnyű, de igényes szórakozást nyújtott a KFT felejthetetlen csapata, öröm volt velük lenni, és megismételhetetlen. Ezt az élményt a közönség vastapssal hálálta meg.

Bárki, bármilyen koncertet is választott a ZagyvaParty kínálatából biztosan nem csalódott, ami előnyére válik egy még – éveit tekintve – gyerekcipőben járó, de magát már egyre inkább megtalálni látszó fesztiválnak a mi „szigetünkön”. Reméljük folytatását!