Trianont magunkban kell ledönteni!
Trianon történelmi tényéhez kapcsolódóan, az idő szavához igazodva, túl kell lépnünk az önsajnálaton és a gyászon. A nemzeti közbeszédben és cselekedeteinkben az összetartozásra és az európai eszmék hangsúlyozására kell fókuszálnunk. Ezen gondolatsorra fűzte fel hétfő délután a Trianoni emlékműnél rendezett városi ünnepségen beszédét Szentesi Zöldi László, a műsor szónoka.
A nemzeti emléknap olyan kitüntetett napot jelöl, amely egy ország, vagy egy nép életében különös jelentőséggel rendelkezik. 2010-ben az országgyűlés június 4-ét, az I. világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának napját nemzeti emléknappá, a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította.
Erre emlékeztünk hétfőn Jászberényben csakúgy, mint szerte a Kárpát-medence magyarok lakta településein; főhajtással, de büszkén és a jövőben bízva.
A szétszabdalt országot jelképező kettéhasadt sziklát formázó, összetartozásra hívó haranggal és a keresztényi szeretetet jelképező kereszttel díszített emlékmű tövében Sas Zoltán Ady szavalata, majd Bánfi Ferenc hazafias szólamokra épített muzsikája hangolt az ünnepi gondolatok befogadására.
A szónok szerepét Jászberény város meghívására, a három évvel ezelőtti eseményhez hasonlóan ismét Szentesi Zöldi László, a Magyar Demokrata című hetilap munkatársa vállalta. Beszédének fundamentumai nem változtak az elmúlt esztendők során, hiszen újfent kiemelte: A mai napon gyásznak helye nincs! Július 4-re a nemzeti összetartozás napjaként kell gondolnunk, mert gondolkodó, cselekvő magyarként nincs más választásunk. Ahogy a csonka testbe is visszatér az erő, az akarat az idő múltával, úgy nekünk is a pozitív gondolatokra, a jövőbe vetett hitre koncentrálva kell továbbélnünk. A síri hangulatú ünnepségek jelképrendszere mára idejét vesztette. A tragédia történelemmé transzformálódott, és a lehatott fejű sóhajtozások helyett tennünk kell ellene.
Az elvakart, de be nem gyógyult sebekre többféle módon keresett választ a nemzet az elmúlt húsz-huszonöt év során. A politikai térfelek különbözőképpen értékelték a múltat, kerestek megoldást a történelmi tények elfogadhatóvá tételére. Voltak, akik revíziót követeltek, egyesek problémahalmazként értékelték Trianont, mások inkább a szomszédjainkhoz viszonyuló túlzó törleszkedést, vagy a mély hallgatást választották.
A globális kihívások aztán felrázták az ország vezetőit. A 2015-ös – hazánkat is elérő migránsáradat –, volt az ébresztő. Hirtelen beszédtéma lett a termőföld, az ivóvíz, a fogyó népesség, a veszélybe kerülő keresztény kultúra kérdése. A trianoni téma lassan feloldódott a közbeszédben, hiszen megérkeztek az új kihívások. Elfelejteni soha nem lehet Trianont, de múltbeli történés lévén ma már semmit sem tehetünk ellene. Felülírni, eltörölni csak egy erőtől duzzadó, sokasodó, gazdag és művelt nemzet tudná. Az a fő probléma, hogy a revízióhoz még az első lépést sem tettük meg, és már a tizedikről beszélünk – emelte ki a szónok. Ez a fajta magatartás önsorsrontó, a szövegelésből soha nem lesz semmi.
Az új kihívásokkal szemben talán azok a népek lesznek legfőbb szövetségeseink, akik Trianon haszonélvezői voltak 98 évvel ezelőtt. Szlovákokkal, románokkal, szerbekkel kell majd együttműködnünk, hogy ne legyen belátható időn belül kalifátus a nemzeti területekből. A magyar kormány külügyeiben jól látszik az integráló szándék. Szomszédjaink nagy részével kiegyensúlyozott viszonyokat sikerült kiépíteni. A formálódó egység realitás. Osztják nézeteinket a baltiak, a horvátok, szlovének, Ausztria és Olaszország is megérkezett. Magyarország tényező. Trianon felülmúlása programokkal, új gondolatokkal, cselekvési tervekkel a legésszerűbb. A gyász és a fájdalom helyett higgyük el, hogy június 4-e valóban a nemzeti összetartozás napja. Rázzuk le magunkról a tehetetlenség megörökölt béklyóit! Az emberi kapcsolataink kiépítésével, pozitív nemzettudat értékeinek a jövő generációk számára való átadásával mi magunk is tehetünk Trianon ellen a nemzeti összetartozás jegyében. Küzdjünk műveltséggel, nyitottsággal, mert a jelenben való létezéssel kezeljük legjobban a problémát. A megvalósítható apróságokat kell a helyükre tenni, amelyből egyszer majd felépül az új Magyarország. Trianon ugyanis nem múlik el magától. Trianont magunkban kell ledönteni!
Az ünnepség koszorúzással folytatódott, majd Burai Erika Vass Albert versével, illetve Bánfi Ferenc az Egy vérből valók vagyunk című dallal tette méltóképpen emelkedetté az emléknap eseményeinek záró momentumait.
a BerényCafé újságírója.
