Vers Tajti Margitról

Jászapáti fiatal diáklánya Budapesten tanult 1956-ban. A Kossuth téri orvlövészek áldozata lett. Életéről vers született a hatvanadik évfordulóra.

Gutási Éva: Tajti Margit emlékére

Emlékezzünk, hogy ne játszódjon le újra a jövő színpadán.
A történelem reflektorfényében átsétált egy ártatlan lány
És akkor vele egy időben a golyó is a színpadra tévedt.
Néhány szempillantás alatt tiport el tizenhat gondtalan évet.

Iskolás lányként ugyanitt koptatta a padot
Ő nem vágyott sem mártírhalált, sem ötvenhatot.
Csak kereskedőként majd egy talán biztos pályát,
De hírhedt drámaíróink törték meg az álmát.

Nem tudta betanulni az utolsó szerepet;
Hogy monológban mondja, hogyan élt és szeretett,
Hogy szép volt és vidám, néhány saját szövegkönyvvel,
Amit a sors végül itt egy emléktáblán tördel.

Szerepeket játszunk mind, hol mi írjuk, hol mások.
Néha könnyű a lét, néha érezzük, hogy már sok.
Rokont veszítettünk el, de megmaradt utána,
Az értelmetlen halálnak örök tanulsága.

Emlékezzünk, hogy ne játszódjon le újra a jövő színpadán.
Épp Tajti Margót érte a lövés, de bárki lehetne az a lány.
A legjobbat kell ma adnunk magunkból, mert megtörténhet bármikor,
Hogy egy újabb rendező érkezik és egyszer csak mindent eltipor.