A magyar-iráni kapcsolatok évszázadai

A magyarságnak az irániakkal, Iránnal való kapcsolatairól tarott előadást a Jászok Egyesületének októberi összejövetelén Sárközi Miklós, a Magyar-Iráni Baráti Társaság elnöke. Az apai ágon jászberényi kötődésű iranista képes-vetített előadásában nagyon gazdag és sokrétű kapcsolatrendszerről beszélt. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Naderi Zabihollah, Irán budapesti nagykövetének helyettese.

Az iráni népek hatása az ősidőkben közvetlen volt a Kárpát-medencében, Kr.e. 1. évezredtől a Kr. u. 14. századig különböző hullámokban több iráni nyelvű nép telepedett meg itt. Nem lehet véletlen, hogy legnagyobb folyónk, a Duna neve is iráni eredetű (a “don” szó oszétül vizet jelent). Kezdődött a szkítákkal, aztán jöttek a szarmaták, roxalánok, jazigok, alánok ókori csoportjai. Ezek a Római Birodalom időszakában főként a Duna-Tisza közét lakták. A IX-XIII. században újra alánok, és kálizok is jöttek. Utóbbiak pénzváltók voltak, rájuk utal például Budakalász neve is. Bár ők is muszlimok voltak, nem tévesztendők össze a szintén mohamedán böszörményekkel. A tatárjárásig lehet követni őket.

Azt már tudjuk, hogy a mai jászok ősei a mongolok elől találtak itt menedéket. Iráni mivoltukat az 1422-ből származó jász szójegyzék bizonyítja. A magyar nyelvbe 60. iráni nyelvekből származó jövevényszó került. Ilyen például az arany, tehén, hét, tíz, száz, ezer, szekér, nemez, hús. Későbbi keletű az asszony, gazdag, híd, fény, üveg, méreg, Isten szavunk. Török, illetve balkáni szláv közvetítésű iráni eredetű szavunk a zseb, findzsa, a betyár és a csárda.

A magyar őstörténetnek jelentősek a perzsa forrásai. Szorosabbá Perzsiával a kapocs a XIV. század végétől vált, nagyjából Zsigmond király katasztrofális nikápolyi vereségét követően. Ennek ösztönzője a közös oszmánfóbia volt, ami 1400 és 1700 között kötötte össze az aktuális magyar államot Perzsiával. Zsigmond is, Mátyás is, II. Lajos és több Habsburg uralkodónk is küldött Perzsiába delegációt. Ennek diplomáciai nyoma Iszmáilnak, az első iráni sahnak a levele II. Lajoshoz 1523-ból, amiben figyelmezteti, hogy az oszmánok nagy erőket vonnak össze. – Közös a sorsunk, békében és háborúban is – írja.

A XVI.XVII. században további intenzív diplomáciai kapcsolatokról tudni. Bélay Barnabás Konstantinápolyban volt követ, de az oszmán uralkodó rákényszerítette, hogy vegyen részt 1514-ben az “iráni Mohácsnak” nevezhető csaldiráni csatában. Ezután 30-40 évvel állt be a ma is létező iráni-török, illetve iráni-iraki határ.

Zalánkeményi Kakas Istvánt I. Rudolf küldte Perzsiába, ahová 1603-ban érkezett meg. A küldetését Abbasz udvarában sajnos csak helyettese tudta teljesíteni, mert ő maga súlyos betegségben meghalt.

Az oszmán hódítás, lesújtó pusztításai ellenére is valamit adott is. Érdekes módon ennek jelnetős része a perzsa kultúra közvetítése volt, ami mélyen összefonódott a törökkel. A perzsa nyelv volt hiszen a Kelet franciája! Ezenkívül iráni származású személyek is elvetődtek hozzánk, a hódoltsági területekre. Ilyen Ulama bég, aki az iráni sah elleni lázadása folytán került a török oldalra, és Magyarországon katonai kormányzó volt. Petrus Abedik iráni örmény volt, és áttért katolikusként részt vett az 1680-as évek törökellenes harcaiban. Lipót császártól a “Gyöngyöspata grófja” titulust kapta.

Művészeti hatásként említhetjük az 1550-es évekből származó ún. Esterházy kárpitot, mely I.Tahmászp iráni sah lakomáját ábrázolja.

1700-tól már nem az oszmánfóbia a magyar-iráni kapcsolatok ösztönzője. Az átalakuló magyar nemzettudatban fontos szerepet kap a szkíta, hun- alapvetően tehát keleti származás, és az újra feléledő rokonságtudat. A keletkutatás fellendülése is ebbe az irányba mutat. A keleti nyelvek ismeretére a diplomáciai küldetésekhez is szükség volt. Gróf Reviczky Károly nyelvzseniként perzsából fordított. Maróthy István orvos – Vörösmarty évfolyamtársa – Iránban vélte megtalálni az őshazát. Nem mellékesen az iráni hadsereg főorvosa volt. Gróf Karacsay Fedor is az iráni hadseregben tevékenykedett, mint katonai oktató. A XIX. századi magyar-iráni kapcsolatok legnagyobb alakja Vámbéry Ármin volt. Vámbéry Perszepoliszban fennmaradt graffitije: „éljen a magyar”, a leghíresebb magyar emlék Iránban. Sokat írt az 1860-as évek perzsa világáról. Olyan jól tudott perzsául, hogy a budapesti egyetemen a perzsa nyelv első magánprofesszora lett. Ő kalauzolta az iráni uralkodókat budapesti látogatásukon. Wágner Károly megint csak katonaként “ápolta” a kapcsolatokat, ő az iráni hadsereg tábornoka volt. A monarchiának különben volt egy ezrede, mely az iráni hadsereget fejlesztette.

Aztán később, már a XX. században, a Horthy korszakban 90, a nagy világválságban tönkrement magyar család Iránban talált gazdasági kiutat, amikor Reza sah idején jelentős modernizációs hullám indult meg ott.

Ma is vannak ott élő magyarok. A festőművész Varga-Sinai Gizella 51 éve él Iránban, neves filmrendező feleségeként, az utóbbi évtizedekben gyakran jár haza. A gyergyószárhegyi Gyenge Irén közel 100 éves, és már 1943 óta él Iránban. Teheránban “Paprika” néven magyar éttermet nyitott.

A jövőt illetően az elmúlt 3-4 évben biztató dolgok történtek. 2015-ben Orbán Viktor öt miniszter társaságában látogatott Iránba. Nálunk sok iráni diák tanul, tandíjuk jelentős bevételi forrásunk. Gyarapodnak a testvérvárosi kapcsolatok, mint amilyen például Jászberény-Jazd, Tiszavasvári-Ardabil, Budapest-Teherán, Pécs-Siráz. Jászberény egyébként a magyar-iráni kapcsolatok nagy pionírja. Rendszeres látogatások, delegációk, közös sport- és kulturális események jelzik a város aktivitását.

Bognár Mária

Bognár Mária

külsős újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé
A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.
Bognár Mária

Latest posts by Bognár Mária (see all)

Bognár Mária

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.

Vélemény, hozzászólás?