In memoriam dr. Rusvai Antal

Fájó szívvel értesült Jászapáti város, Szolnok város orvostársadalma, a barátok, tisztelők és a Hetényi Géza Kórház dolgozói dr. Rusvai Antal főorvos úr haláláról. Határtalan élni akarással, erővel, energiával eddig minden alkalommal győzött néhány éve viselt betegsége felett, azonban augusztusban földi pályafutása véget ért.

Dr. Rusvai Antal főorvos 1923. február 12-én született a Jászság szívében, Jászapátin. Az elemi iskola elvégzése után iratkozott be a jászapáti gimnáziumba és végezte el azt kitűnő eredménnyel. Itt szerezte meg műveltségének alapjait, melyet a Semmelweis Egyetemen mélyített el és ezt követően is állandóan tovább gyarapított. Rendkívül sokat olvasott, a szakmai cikkeken és könyveken túl rengeteg szépirodalmi művet is, és az élet minden területén naprakészen tájékozódott. Kitűnő beszélgetőtárs, élményeit, tapasztalatait másokkal is megosztani tudó humán műveltségű orvos volt.

Az egyetem elvégzését követően Budapestre, a Bajcsy-Zsilinszky úti kórházba került, itt szerzett belgyógyászati szakképesítést, majd kapott adjunktusi kinevezést. Első munkahelyét és nagy műveltségű első főnökét mindig nagy szeretettel emlegette.

1962-ben nevezték ki a Hetényi Géza Kórház II. számú Belgyógyászati Osztály élére. Néhány év alatt megyeszerte ismert és elismert belgyógyász lett, akihez betegei Jászapátiról természetesen, de még a megyén túlról is mindig szívesen fordultak hozzá.

Osztályán a frissen végzett, tapasztalatlan fiatal orvosokból határtalan türelemmel próbált összetartó csapatot kovácsolni. Rendkívül jó pszichológiai érzékkel irányította beosztottait. Soha nem éreztette velük hiányosságaikat, nagy türelemmel javítgatta a medikusok pongyola latin és magyar tudását. A viziteken a betegek előtt soha nem hangzott el egyetlen bántó szó vagy rendreutasítás.

Igazi szeretetteljes légkört és jó hangulatot alakított ki az osztályon. Az ügyeletek utáni reggeli megbeszéléseken nem a számonkérés és a hibák felsorolása, hanem a problémák bántó él nélküli megbeszélése és a megoldásra törekvés volt jellemző. Természetesen az igényes munkát is megkövetelte, de ezt soha nem kényszerből, hanem az iránta érzett tiszteletből tették munkatársai.

Betegei kivétel nélkül szerették, megbecsülték szakmai tudását és emberi hozzáállását. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, igyekezett minél egyszerűbben elmagyarázni betegségük lényegét és a várható következményeket.

Gyakran tartott előadást országos, megyei és kórházi rendezvényeken. Szakmai felkészültsége kimagasló volt. A szolnoki kórházban ő alakította ki először a haematológiai profilt, melyet értő módon művelt és szerettetett meg kollégáival. Két évtizeden át megyei belgyógyász szakfelügyelő főorvosként irányította a megye belgyógyászati osztályát.

Eredményes munkáját később Kálmándi Mihály-díjjal, majd az Orvosi Kamara javaslatára Életműdíjjal is elismerték. Nyugdíjba vonulása után sem szakadt meg a kapcsolat a volt kollégákkal.

Gyakran találkoztak különféle szakmai rendezvényeken. Akik együtt dolgoztak vele, mindmáig meghatározó útravalót kaptak a szakmai munkához és a betegek irányában érzett felelősségteljes, együttérző magatartáshoz.

A gyógyítás mellett elkötelezett, kezdeményező, az újra fogékony, nyílt, egyenes lelkű, fáradhatatlanul dolgozó orvos távozott. Mint gyógyító orvos, tisztában volt vele, hogy emberi testünk számára a vég elkerülhetetlen, de tudta, hogy akárcsak földi életünk, tudásunk határai is végesek. Emlékéhez és érdemeihez méltó tisztelettel búcsúzik Jászapáti város dr. Rusvai Antaltól!

Munkatársunk

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?