A szülőföld bennünk él

A szombati díszünnepségnek Jászladány Fő tere adott helyszínt, ahová a jászsági, a jász kirajzású települések és a testvértelepülések felvonulása érkezett. A díszünnepséget a Jászkürt hangjai nyitották meg, amit a Himnusz közös eléneklése követett.

A házigazda Jászladány polgármestere, Bertalanné Drávucz Katalin ünnepi köszöntőjében utalt arra, hogy a jászok immár 23 éve a világtalálkozó alkalmával ünneplő ruhát öltenek, és díszbe öltöztetik hozzá lelküket is erre a napra. Hiszen valamirevaló nép, nemzet, nemzetiség nem élhet hagyományainak őrzése, ápolása nélkül. „Mi, jászok tiszteljük mindazt, amit eleink ránk hagytak: viseleteinket, zenéinket, táncainkat, meséinket és azt az erkölcsi tartást is, amiről szépapáink tettek tanúbizonyságot a Redemptio idején, amikor is nem tűrték tovább a jobbágysort, az alárendelt szolgálatot.”

A hagyatékunk tehát történelmi viharokban formálódott, minél nehezebb időket éltek a jászok, annál jobban összetartottak. – Szeretném hinni, hogy az ősök hagyományai a lelkekben élnek elsősorban –, zárta gondolatait Bertalanné Drávucz Katalin, megköszönve még a jelenlévőknek, hogy eljöttek.

Kiss Eliza miniszteri biztos elszármazott jászként megemlékezett élete első 18 évéről, amit a Jászság fővárosában töltött. Kifejtette, hogy szerinte a jász öntudat mindig történelmünkkel együtt formálódott, és a jászok magyarországi sorsával szövődött össze. E tudat mindig is élt, mesterségesen nem kellett azt feltámasztani, a 21. századi jászok csak felújították a hagyományt, beleértve a viseletet, a jelvényeket, az ünnepeket, és a lovas bandériumokat. Bátran nevezhetjük gyermekeinket szerencsésnek, mert ehhez a bátor, felemelt fejű jász közösséghez tartoznak. Csakis rajtuk áll, hogy ez így is maradjon.

Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője felidézte a 160 évvel ezelőtti eseményt, Ferenc József és felesége fogadtatását a Jászságban, ami pontosan olyan keretek között zajlott, mint a mai ünnepség. Szerinte az év legszebb jász ünnepe a világtalálkozó. Sikerének alapja a jászok büszke ünnepi lelkülete és a helyi lakosság őszinte vendégszeretete. „Hasonló a hasonlónak örül” – tartja a mondás. A jász gyökerekkel rendelkező emberek, ha találkoznak, okkal örülnek egymásnak. Pócs János ennek jegyében üdvözölte az elszármazott jászokat, de azokat is, akik nem itt születtek, de jásszá váltak. Kifejezte tiszteletét és köszönetét őseinknek, akik a jász hagyományunkat őrizték, ápolták és tovább adták. Kijárt köszönete Csikós Miklós kapitánynak és feleségének is, hogy az elmúlt egy évben jelenlétükkel mindenkor emelték a rendezvények fényét. Az elismerés szavaival mondott köszönetet Jászladány polgármester asszonyának, Bertalanné Drávucz Katalinnak, aki a „település kocsirúdját egyenesbe hozta”, miközben hat gyermeket vállalva, nevelve a demográfiai helyzet javításához is hozzájárul…Beszédének zárásaként a Jászmagyarok sorait idézte: „Nem akarunk mást, csak élni, / Nyugovóra itt letérni. / Mi atyánkért, fiak értünk, / Megőrizni nemzetségünk”

Kállai Mária, Jász-Nagykun-Szolnok megye kormánymegbízottja is méltatta a XXIII. világtalálkozó jelentőségét, aminek során a jászok arra is emlékeznek, hogy őseik a magyar történelemben egyedülálló módon, példátlan összefogással kiálltak önállóságuk visszaszerzéséért. Utalt arra, hogy a 13. században, amikor a jászok a kunokkal együtt a Kárpát-medencébe érkeztek, az itt élő magyarság már kezdte elveszíteni eredeti színeit, a jövevények tehát a magyar régmúlt hagyományainak felélesztése mellett új színt is hoztak a magyarok életébe. A jászok szabadságszeretete a Redemptio óta is töretlen, tisztelik őseik érzéseit, küzdelmét, ápolják emléküket. Az együvé tartozás érzése óriási erőt ad a jelenben a nemzetünk előtt álló erőpróbákhoz. Kodály Zoltán szerint az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra nem szerzi meg magának. A Jászság kultúrája mára szerves részévé vált a magyar kultúrának, példát mutatva a magyarságnak, hogyan kell a múltat a jelenben ápolni, hogy az a jövőt biztosítsa. A jászsági emberek azonban Kállai Mária szerint nemcsak a hagyományok ápolásában, a kultúra megőrzésében jeleskednek, de bátran szembenéznek a kor gazdasági és társadalmi nehézségeivel is, és azokra többnyire megtalálják a helyes választ. Ha ugyanis erős a térség gazdasága, akkor nő az eltartó, megtartó képesség.

Kocsis Károly akadémikus az elszármazott jászok nevében üdvözölte a találkozó résztvevőit gyermekkora helyszínén, a Jászság negyedik legnépesebb településén. Megemlítette, hogy a jászokat követve immár a kunok, székelyek és palócok is rendeznek világtalálkozókat. Írókat, költőket idézett, így például Márai Sándort, aki szerint: „A világon mindig az a legszebb, ahol valamikor otthon voltunk”, és Kisfaludy Károlyt: „Szülőföldem szép határa! Meglátlak e valahára?”.

Az ősi vonzódás ellenére is a szülőföld többnyire nem tudja megtartani szülötteit. Különösen igaz ez a jász népre, melynek különös sajátossága volt a nyugtalan terjeszkedés. Ennélfogva éppen a jászok kirajzásainak volt köszönhető, hogy az Alföld közepe és Bácska visszakapta magyar jellegét. A szétszóródást felfoghatjuk persze előnynek is, ugyanis az elszármazottak jelentős lobbierőt képviselnek a szülőföld számára.

Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének elnöke örömét fejezte ki, hogy „ismét együtt vagyunk”.

A Jász Világtalálkozók sora lassan negyedszázada idézi, hogy így tud ünnepelni egy nép, melynek tartása és értékrendje az ősök áldozatkészségéből fakad. Kihirdette az elszármazott jászok részéről évente adományozott két díj nyerteseit. Az 1 millió forinttal járó Jászságért díjat az idén Papp Izabella levéltáros, történész kapta életpályája elismeréseként. A civil szervezeteknek szóló 200 ezer forintos Jászsági Civil vándordíjat pedig idén a Jászágói Népdalkör érdemelte ki. A 26. alkalommal kiírt Jászságért díj kedvezményezettjét idén kilenc jelölt közül választották ki. A nyertes Jászboldogházán született és ott is él, a középiskolát Jászberényben végezte, és az ELTE levéltári szakán diplomázott. Szakmai pályafutása a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárhoz kötődik, innen ment nyugdíjba is. Évtizedeken keresztül levéltári kutatók százait segítette útmutatással, jó tanáccsal. Fő kutatási területe a görög kereskedők 18-20. századi jászkunsági története volt, de publikált az 1848-49-es időszakról is és az 1950-es évek kitelepítéseiről, a kulákká minősítésekről. „Nem hivalkodva, hanem szerényen és szelíden teszi a dolgát”.

Papp Izabella megköszönte a kuratórium döntését. Mint mondta, „minden elismerés fontos, de a legfontosabb, a semmivel sem pótolható a szülőföldtől kapott”. A szülőföld bennünk él.

Borbás Ferenc regnáló jászkun főkapitány is üdvözölte a jelenlévőket, akár „büszke” jászok és kunok maradékai, akár csak vendégek lennének. Felidézte történelmünk mindazon pillanatait, melyek eredményeinket bizonyítják. Hiszen ott voltunk nagy királyaink testőrségében, az egri várban Dobóval. Ezer lovasunk dübörgött az osztrák örökösödési háborúban. Számos alkalommal megmutattuk, hogy magyarrá lettünk, miközben nem felejtettük el soha őseinket. – Az összetartozás, a szív a fontos, amely ide köt bennünket, szeretett Jászkunságunkhoz – fogalmazott Borbás Ferenc.

Csikós Miklós leköszönő jászkapitány elmondta, hogy a 143 beérkezett meghívásból 132-nek tudott eleget tenni. Ennek során bejárták az egész Jászságot, sok településre többször is eljutottak. A Jászságon kívüli települések közül voltak Jászkarajenőn, Újiregen, a Kunságban, valamint Székelyföldön is. Három esemény volt különösen emlékezetes: 2016 októberében Jászberényben a Szent Korona fogadása, decemberben a Duna Tv élő közvetítése, ahol a Jászsági Gyermek Néptánc Együttesnek szurkolhattak, valamint idén a Csíksomlyói búcsú, melynek másnapján a Nemzeti Összetartozás Ünnepét a csíkmenasági székely testvérekkel együtt ünnepelhették. Végül kifejezte, hogy kitüntetés volt számára a Jászság és a jász emberek képviselete.

Bertalan János új jászkapitány eskütételét és ünnepélyes beiktatását követően Bertalanné Drávucz Katalin átadta a XXIV. Jász Világtalálkozó rendezési jogát jelképező stafétabotot Győriné dr. Czeglédi Mártának, Jászfényszaru polgármesterének, aki mindenkit szeretettel invitált településére. A díszünnepséget a polgármesterek hagyományos galambröptetése zárta.

Bognár Mária

Bognár Mária

külsős újságíró at Jászkürt Újság, BerényCafé
A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.
Bognár Mária

Bognár Mária

A jászberényi Jászkürt Újság, a Jászapáti Hírmondó, valamint a BerényCafé külsős újságírója.

Vélemény, hozzászólás?