A határ ellenére egyek vagyunk

2017-06-062017-06-09 Gergely Csilla 0 Comments

Június 3-án, szombaton délután a Trianoni emlékműnél rótták le tiszteletüket a megemlékezők a békediktátum értelmében elcsatolt területeken élő magyarokért, hogy a határ ellenére összetartozunk, egy nemzet vagyunk.

Szabó Imrefia Béla szobránál gyűltek össze az emlékezők az Apponyi téren, ahol a Cantate Nobis Énekegyüttes és karnagyuk, Thormanné Husznay Mária vezényletével közösen elénekelték a Himnuszt, majd Kisnémethné Király Éva konferanszié szólította a képzeletbeli színpadra a Berényi Színjátékos Társaság előadóit. Műsorukban elhangzottak Szép Ernő, Sajó Sándor és Karinthy Frigyes gondolatai, élményei ama szörnyű napról, mikor harangok zúgása hirdette a tragédiát: millióknak lettek hontalanok otthonukban, amit egy tollvonás következtében már nem nevezhettek hazájuknak. „Beteljesedett! Nagy Magyarország keresztre feszítése volt 1920. június 4., péntek.”

Eme szörnyű napot és előzményeit dr. Sebők Balázs főiskolai docens idézte fel 97 év távlatában. A trianoni békediktátum aláírását, annak következményeit ma is nehéz elfogadni és talán ezért is fontos, hogy újra és újra emlékezzünk erre a napra. Június 4-ét a 2010-ben elfogadott törvény értelmében nyilvánították a Nemzeti Összetartozás Napjának, amikor nemcsak emlékezünk, de a tanulságokat is levonjuk. Dr. Sebők Balázs a magyarok, a mi szemszögünkből vizsgálta az eseményeket. Véleménye szerint az első világháborút követő fegyverszünet után nem kellett volna azonnal leszerelni a frontról hazaérkező hadsereget. „Ha ekkor lett volna olyan politikai erő, amely a leszerelés helyett egyben tartja a hazaözönlő katonaságot, a történelmi Magyarország jelentős része megmenthető lett volna. De ennek híján a megszálló csapatok akadály nélkül juthattak az országba…” Az előadó saját felmenőiről, a háborút megjárt Sebők Gyuláról (Újerdő) és Lóczi Elekről (Jászapáti) is megemlékezett, akiknek bizonyára szívszorító lehetett végignézni az általuk térdre kényszerített csapatok bevonulását a Jászságba. „Soha nem szabad hagyni az országot megfelelő véderő és kellően erős honvédség nélkül!” – vonta le az előadó a történelmi események tanulságát és kiemelte, hogy ezen a napon az elcsatolt területeken élő, magukat ma is magyarnak valló embertársainkra gondolunk és arra, hogy a határ ellenére is egyek vagyunk.

Az ünnepi beszédet követően Szabó Tamás polgármester, Pócs János országgyűlési képviselő, civil szervezetek és pártok képviselői főhajtással emlékeztek a Trianoni emlékmű előtt. A koszorúk elhelyezésében a 298. sz. Lehel vezér Cserkészcsapat tagjai tettek szolgálatot. A megemlékezés zárásaként, azt méltó keretbe foglalva közösen énekelték el a Szózatot.