1956 a Jászságban

2016-10-27 Bognár Mária 0 Comments

A Jászok Egyesülete szeptember 20-án tartotta a nyári szünet utáni első összejövetelét a Pest megyei Megyeházán. Ezen dr. Rózsa György főorvos, az 56-os Szövetség Elnökségének tagja tartott előadást 1956 a Jászságban – egy kortárs emlékei címmel.

Az előadó szándékai szerint apró kis mozaikokkal kívánta felidézni az 1956-os forradalmat. Dr. Rózsa György saját életútjáról annyit említett, hogy 1939-ben született Budapesten, egy hatgyermekes család elsőszülöttjeként. Az elemi első osztályát Szőregen, Szeged mellett végezte, ahol a nagyszülei laktak, de a második évet már Pestszentlőrincen folytatta, ahol árvaként egy egyházi zárdának nevezett intézményben lakott.

1956-ban, negyedikes gimnazistaként ő is fegyvert ragadott és részese volt a jászberényi eseményeknek. Mára ő az egyike a harcokban részt vett kevés életben maradottnak. Kapott kitüntetéseiről szerényen azt mondja, hogy azokat valójában nem is 56-os tetteiért kapta, hanem az 56-os hagyományok ápolásáért, szellemiségének megőrzéséért.

Nagy jelentőséget tulajdonít Jászberényben a szovjet emlékmű ledöntésének, ami október 27-én történt. Ekkor a diákság kivonult, és a földre döntött romokon padtársa, Baranyi Árpád elszavalta a Nemzeti dalt. Az oroszok mindenekelőtt ezt akarták megbosszulni, és mivel tudták, hogy a vallásos jászokat a templomuk elleni merénylettel sérthetik meg leginkább, ezért hát gyújtógránátokkal felgyújtották a templom tornyát, mely a templom tetőzetének egy részével együtt leégett.

Oltása lehetetlen volt, mert vadásztak azokra, akik a közelben, a téren kószáltak. Szerencsére azonban voltak, akiknek sikerült bejutniuk a templomba és a főoltár kivételével az összes, műkincs értékű festményt és templomi kincset biztonságba helyezték.

November 4-én a főtéren tűzharc bontakozott ki, amiben 8 jászberényi halt meg, közülük hatan a forradalmárok közül estek el, de volt két civil áldozat is, egy 12 éves gyermek és egy fiatal lány. Két orosz katona is elesett, a magyar sebesültek száma 18 volt, a 66-ból. (Más források, Járomi József és Besenyi Vendel hat magyar – köztük két vétlen – áldozatról tudnak. – a szerk.)

Külön története volt a megtorlásoknak. Helybeli ÁVO-sok beköpései alapján névsorokat állítottak össze, és házról-házra járva szedték össze az eseményekben résztvetteket, vagy csak akiről gyanították, hogy része volt bennük. Akinél fegyvert találtak, akár harcolt vele, akár nem, biztosan halálra ítélték. Érdekes volt a jászkiséri Silye Sámuel esete, aki hiába költözött jó messzire, Bátonyterenyére, ott is megtalálták és a munkahelyéről vitték el. A szerelme jelentette fel, akivel összeveszett. A négy Budapestről Jászberénybe lejött egyetemista közül Liszkait nem a harcokban való részvételéért ítélték el, hanem „szervező munkáért” és egyebekért.

Az előadó magáról elmondta, neki sikerült megúsznia a megtorlásokat, egyrészt mivel Jászberényben nem ismerték (kollégista volt), és onnan időben elment, és addig is a kritikus napokban sikerült egy városszéli családnál megbújnia.