’56 a fátyol mögött

Városunk 1956 őszi eseményeit évtizedekig homály fedte, a valóságra több irányból igyekeztek fátylat húzni. A feledés szövetét lassan talán sikerül felfejteni, amikor a szemtanúk és résztvevők beszámolói fellebbentnek egy-egy momentumnyi titokból szőtt kelmét, sikerül bepillantanunk a hatvan évvel ezelőtti múlt árnyai mögé. Az október-novemberi történések aktív résztvevője volt Máthé Lajos, az 1956-os emlékérem kitüntetés tulajdonosa, akinek múltidézése révén közelebbi kapcsolatba kerülhetünk a máig sok ellentmondást rejtő történelmi időkkel.

Máthé Lajos mozgalmi élete egészen ifjú korában indult. Mindössze tizenöt esztendős volt, amikor kommunizmus-ellenes röplapjai és osztálytársaival való rendszerellenes aktivitása miatt a megszálló oroszok kezébe került, akik bebörtönözték. Egy véletlen ismeretség folytán menekült meg a Gulágtól, az Auswitzot megjárt ügyész jóindulatának köszönhetően pedig „csupán néhány hónapig” volt a magyar politikai rendőrség foglya.

Ezek az évek azonban nem múltak el nyomtalanul. ’56 őszén, mint egykori szovjetellenes szervezkedőnek, egyértelműen helye volt a Forradalmi Bizottság tagjai között. Máthé Lajos fő feladata a jászsági települések forradalmi bizottságának megszervezése, törvényes működtetésének segítése volt. Józanul higgadt gondolkodása, igazságot kereső szemlélete forradalmárok tucatjait mentette meg a későbbi meghurcoltatástól. Ő volt az, aki nem hagyta, hogy gimnazisták kezébe fegyver kerülhessen, és szintén segédkezett később a lőfegyverek begyűjtésében is. A kommunista vezetők azonnali letartóztatására is nemet mondott, hiszen nézete szerint a forrófejű, törvénytelen ítélkezés Rákosiék szintjére alacsonyította volna a forradalmat.

A megmozdulások több elsővonalbéli kommunistát is pálfordulásra késztettek a városban. Volt, aki felkereste Máthé Lajost, s szinte bűnbánóan kérlelte bocsássa meg eddigi téveszméjét, adjon tanácsot hogyan menekülhet. Persze a megtérés nem tartott sokáig a forradalom bukása után gyorsan visszafordították a köpönyeget, és burkolóztak ismét a hazugságok és koholt vádak szennyes ruhájába.

A zivataros időkben többször került szembe a halállal. Döbbenetes pillanatokat élt át, amikor a jákóhalmi szobordöntés után lyukas nemzeti lobogóval díszített motorbiciklin hazafelé robogva szembetalálta magát egy orosz tankkal. Hosszú percekig nézett farkasszemet az ágyúcsővel, ami végül elfordult a fiatalembertől, mert a fegyver irányítói régen berényben állomásozó orosz katonák voltak. A másik vérfagyasztó történet november 4-én esett meg vele, amikor a Forradalmi Bizottság üléséről kijőve golyózápor fogadta a főtéren. A géppisztolysorozat lövései elől hasra vetette magát s egy vetőkő mögött talált menedéket. A kő felfogta a gyilkos golyókat, ő pedig kúszva menekült a városból. Sötétedésre már Peres környékén járt, amikor az éjszakát nappali fény öntötte el.

A lángoló főtemplom tornya világította be szörnyű fáklyaként az éjszakát. Szülei hiába várták haza a következő napokban. Az a hír járta, hogy meghalt, mert többen látták, hogy hasra vágódik. Édesapja a kijárási tilalom ellenére kiment a temetőbe és sorra belenézett a hasra fordított halottak arcába, reménykedve, hogy fia kihunyt szemébe nem kell beletekintenie. Eközben a fiút Gulyás tanítóék fogadták be, bújtatták a tanyájukon. A forradalom bukásának híre természetesen eljutott a tanyavilágba is. Ekkor Máthé Lajos hazatért, a statárium értelmében leadta a fegyverét. Talán a bizottságban végzett felelős munkájának köszönhető, de nem tartóztatták le.

A börtönt ugyan megúszta, de aktivitásának bőven megkapta büntetését. 1957-ben azonnali hatállyal elbocsátották pedagógusi állásából. Diplomás végzettsége ellenére még segédmunkásnak sem alkalmazhatták sehol. Hosszú időn át rokoni eltartásra szorult. Végre a szennyvíztelepen kapott munkát, majd paradicsom-átvevőként tevékenykedett. A forradalmár pedagógusok ügyének újra kivizsgálásakor lehetőséget kapott ismét tanítani, azzal a kikötéssel, hogy Jászberényben soha nem oktathat. Tiszaszentimrére került tanyasi iskolába. Nyolc boldog év következett, majd egy rendelet beszüntette a tanyasi iskolarendszert. Költözés költözést követett. Máthé Lajos mindenhol kiválóan végezte munkáját egészen addig, amíg a jól végzett munka jutalmaként megérett az idő az előléptetésre. Ekkor rendre előkerült valamilyen ’56-os múltat bizonyító dokumentum, és a kinevezés valahogy fegyelmire, fizetéscsökkenésre, elbocsátásra változott. Szeretett szülővárosába mai napig nem sikerült visszaköltözni a családnak. Ennek ellenére Jászberényben megalakította az ’56-os szövetséget. Etikai bizottság elnökeként tagja az ’56-os Vitézi Lovagrendnek, valamint a POFOSZ-nak.

Máthé Lajos jelenleg Hevesen él. Közéleti aktivitása itt is megmaradt. Tevékenyen részt vesz az ifjúság nevelésében, az oktatási intézmények fejlesztésében. A város jubileumi emlékünnepségének megszervezése is a nevéhez fűződik, csakúgy mint azoknak az emlékhelyeknek az átadása, mely 1848 és 1956 hőseire hivatott emlékezni Heves városában.

Kárpáti Márta
Latest posts by Kárpáti Márta (see all)

Kárpáti Márta

A jászberényi Jászkürt Újság és a BerényCafé újságírója.

Vélemény, hozzászólás?